Sokan nem szeretik a hétfõt, de a bojti Gyöngyösi Dezsõ és családja számára végképp keservesen kezdõdött a hét. Hajnali hat órakor lángra kapott a családi házuk tetõszerkezete, és csak a figyelmességen múlott, hogy nem rogyott rájuk. A szomszéd vette észre, szólt a családfõnek, hogy füstöl a tetõ, s az bizony nem csak a kémény füstje. A kétszobás ház egyik helyiségében a 10, 17 és 19 éves lányok pihentek, míg a másikban a 25 éves fiútestvérük aludt. Utóbbi helyiség kéményébõl terjedhetett a tûz, és mivel a család, majd a tûzoltók azonnal megkezdték az oltást, „csak” ez a szoba vált lakhatatlanná: abban összerogyott a cserépkályha, az összes bútor tönkrement, és a ház ezen felének égett le a teteje.
Újra tetõ alá

Kedden csak szállingózott a hó, s ha nagyobb pelyhek érkeztek volna az égbõl, betakarta volna a most a szobában halmokban álló cserépkályha romjait tetõ híján. Örültek a családtagok a könnyû csapadéknak, ugyanis az egyébként is elázott, tetõ nélküli falak félõ, hogy nem bírnának ki még egy ömlést. Sõt, a felrakott új szarufáknak sem használna – ugyanis az önkormányzat faanyaggal segített, hogy újra felkerülhessen a tetõ. A katasztrófavédelem álláspontja szerint nem lakhatatlan a ház, így a nagyfiú kivételével – aki az unokatestvérnél marad egy ideig – a többiek nem költöztek ki. Szerencsére a másik szoba külön kéményrõl fûthetõ, és abban már ismét használható az áramvezeték.

Gyöngyösi Dezsõ nagyon igyekszik, hogy újra tetõ alá kerüljön a ház, bár a tûz után eláztatott épülettel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, szabad-e a nedves falakat ismét tetõszerkezettel terhelni. Kedden már a helyén voltak az új szarufák – s bár Vass Mária polgármester egy szakember tanácsára inkább a letakarást javasolta -, a családfõ mihamarabb újra fenn látná a cserepeket is.
Folytatják

Gyöngyösiékhez a bajba érkezett a nagyobb baj, ugyanis a közfoglalkoztatottként dolgozó apa négy gyermeket nevel egyedül. Négy éve temették el az anyát, aki – bár korábban több mûtétje is volt – titokzatos lábfájással került kórházba, s váratlanul meghalt.
Fotó: Matey István ©

Az apa asztmás, a három lányból pedig most csak kettõ jár iskolába. A kicsi harmadikos, a nagynak most volt a szalagavatója Biharkeresztesen, a középsõ pedig babát vár júliusra. Bátyjuk pedig hol talál munkát, hol nem.

- Nagyon sok segítséget kapunk az önkormányzattól, példa a faanyag, vagy a gyermekek étkeztetésének támogatása, de ezen túl nagyon nehezen élünk, látszik a ház állapotán is. 15 ezer a villany, 5 ezer a vízdíj, a buszbérletek, nem beszélve arról, hogy a fiamnak a szobával együtt minden ruhája, cipõje odaveszett – mondja az apa. Mégis, amikor megkérdezzük, mire lenne szükségük, elõször az jut eszébe, hogy hat darab 5 méteres gerenda, az jó lenne.

Pedig látjuk, amit õk rég megszoktak, hogy a megmaradt szoba, amelyen így továbbra is négy ember osztozik, milyen sok hiányt mutat. Másnak talán elképzelhetetlen lenne, hogy annak a három szép lánynak hogyan fér el a ruhája abban a szekrényben. De az egyik heverõn pihenõ „kismama” - aki kiskorúsága miatt még kísérõvel jár nõgyógyászhoz Berettyóújfaluba – arcán derû látszik. Ahogy simogatja az ágyon melegedõ macskacsaládot, mintha õket nyugtatná: sebaj, Cirmi, jól megleszünk majd.
Maradni akarnak

Az önkormányzat a hivatal udvarán csatasorba állított egy kis lakóépületet, be is bútorozták, de Gyöngyösiék maradni szeretnének. A bojti Béke utca 6. alatt pedig nem csak hat darab gerenda hibázik. Egy komplett fiúszoba, egy új kályha – megjavított kéménnyel –, építõanyag, burkolóanyag, s minden, ami a négy fiatal, s az érkezõ ötödik életét szebbé, könnyebbé, talán gyermekibbé teszi.