A lakossági devizahitelezés az 1970-es években kezdõdött el, amikor a magyar állam eladósítása a Világbank és az IMF vonatkozásában elkezdõdött, majd átívelt a rendszerváltáson. A neoliberális magyar piacgazdasági integráció leggyengébb idõszaka a 2002 és 2008-as idõszak volt, amikor már nemcsak az állam és az önkormányzatok adósodtak el, hanem a rosszul szervezett állam adósságcsapdába taszította a lakosságot is – fejtette ki a közgazdász.

Úgy vélte, az az állam, amelyik a mûködését pénzügyi szempontból nem tudja megszervezni, elveszett; az a család vagy háztartás pedig, amelyik folyamatosan többet költ, mint amennyi a bevétele, az anyagi bizonytalanság közepette széthullik, ami nemzeti szempontból lehangoló. Fõleg igaz ez, ha még sugallják is számára különbözõ fogyasztói és banki kampányokkal, hogy többet költsön, minél több hitelt vegyen fel – tette hozzá.

Lentner Csaba emlékeztetett: az a neoliberális piacgazdasági átmenet, amelyet Magyarország megvalósított, a posztszovjet térségben a leggyorsabb és a legmélyebbre ható volt, ám erre a magyarok nem voltak felkészülve. 2002-2003 környékén az európai bérekhez képest 80 százalékos lemaradásban voltunk, a fogyasztási igényük viszont hasonló volt, mint a német, a svéd vagy a belga embereknek – hívta fel a figyelmet a professzor. Mivel a neoliberális gazdaságpolitika ígérete ellenére nem tudta ugyanazt megadni a lakosságnak, nem tudott több munkahelyet teremteni, nem tudta emelni a munkabéreket és nem tudott több szociális juttatást biztosítani, így a kormány a bankokon keresztül devizahitelek formájában próbálta a „pénzügyi kielégítést” megoldani, ám nem szabályozta és ellenõrizte a hitelek kiáramlását – mutatott rá. A magas árfolyamkockázat miatt a családok veszítettek, nem tudták kezelni a helyzetet, ha pedig a magyar kormány és a jegybank 2010 után nem avatkozott volna be, akkor többszázezer magyar család és több mint ezer önkormányzat lehetetlenült volna el – hangsúlyozta.

Lentner Csaba felidézte azt is, hogy 2002 után a jegybank mesterségesen magasan tartotta a forint alapkamatát, ami kihatott a kereskedelmi hitelkamatokra is, így az emberek a 44-szeres kamatkülönbözet miatt inkább svájci frankban adósodtak el. Az MNB korábbi vezetésének ezért komoly felelõssége van, de legfõképp a 2010 elõtti kormányok okolhatók a probléma kialakulásáért, mert ha szabályozták volna a kereskedelmi bankokat, akkor azok nem hitelezhettek volna ilyen mértékben, és nem vált volna a devizahitelezés társadalmi léptékû gonddá – húzta alá a professzor.