Az ítélõtábla egyben elutasította – döntését az eljáró bíró szóban nem indokolta - a felperes pénzintézetek kérelmét arra, hogy a bíróság az Európai Unió bíróságánál elõzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen, valamint forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt.

A pénzügyi szervezetek az elsõfokú ítélet megváltoztatását kérték fellebbezésükben és azt, hogy a bíróság állapítsa meg: a forintalapú fogyasztói, illetve a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerzõdéseikben alkalmazott szerzõdéses kikötések tisztességesek és ezért érvényesek. Közölték azt is, amennyiben az ítélet felülbírálásra alkalmatlan, annak hatályon kívüli helyezését követõen a per újratárgyalását indítványozzák a felperesek.

Az alperes magyar állam képviselõje mindkét perben az elsõfokú ítélet helybenhagyását kérte, amely szerint a bank és a hitelintézet általános szerzõdéses feltételei tisztességtelenek. A pénzintézetek keresete nagymértékben hasonlított, egyebek mellett több helyen kifogásolták az elsõfokú ítélet megállapításait, a magyar állam perbeli szerepének törvényességét, valamint annak indoklását, hogy szerzõdéseik miért nem felelnek meg az átláthatóság elvének.

A Raiffeisen Bank perében az alperes magyar állam kiemelte: a jogalkotó a fogyasztó védelme érdekében korábban a bankok számára elõírta a teljes hiteldíj mutató (THM) közzétételét, amiben meg van határozva milyen terheket kell vállalni a hitel igénybevevõjének. Azonban az egyoldalú szerzõdésmódosítás nem megfelelõen kontrollált alkalmazása teljesen átláthatatlanná teszi a rendszert, egy hitelszerzõdés aláírásával a fogyasztó gyakorlatilag kitöltetlen csekket ír alá a hitelezõnek, a díjak és a kamatok emelésére. A Raiffeisen Lízing ügyében az iratismertetést követõen a felperes képviselõje nyomatékosította, hogy véleményük szerint téves az elsõfokú ítélet megállapítása, miszerint a bíróság feladata csak a törvényi vélelem megállapítása és nem köteles meghatározni, hogy milyen konkrét feltételek mellett minõsülnének az általános szerzõdési feltételek (ászf) tisztességesnek.

Hozzátette: mivel a 2014. évi 38-as törvény által lefektetett elvek korábban sehol nem jelentek meg, lehetõséget kell biztosítani a piaci szereplõk számára, hogy az ítélet elolvasásával és az abban megfogalmazott iránymutatás alapján tesztelhessék a késõbbi szerzõdéses kikötéseiket.

Erre a kérésre a magyar állam képviselõje azzal válaszolt, hogy a Raiffeisen Lízing Zrt. külföldi, szintén kölcsönökkel foglalkozó anyavállalatának szerzõdései sokkal szûkebb körûen határozzák meg az egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tévõ feltételeket, mivel a nyugat-európai piac nagyobb kontrollt gyakorol. A felperes jogi képviselõje a tárgyalás során részletesen kifejtette, miért indokolt, hogy az ítélõtábla az Ab-hez forduljon. Felidézte, hogy az Ab tavalyi határozata elismerte, hogy a törvény alkotmányossági kételyeket ébreszt a jogkorlátozások miatt. Bár a törvény több ponton korlátoz alkotmányos jogokat, az Ab alkotmányosnak találta azt, tekintettel a devizaalapú hitelezés okozta komoly gazdasági és társadalmi problémára. Ez a probléma a devizaalapú hitelezésbõl fakad, abból, hogy a fogyasztó árfolyamkockázatot visel - mondta a lízingcég jogi képviselõje, hozzátéve, hogy a perben ilyen probléma nem merült fel, nincs szó árfolyamkockázatról.