Közleményükben azt írták, Székely László szerint a jogállamiság elvébõl és a személyes szabadság alapjogából szükségszerûen következik, hogy törvény rendelkezzen az elõzetes letartóztatás idõtartamának maximumáról.

A szabályozást az ombudsman egy civil szervezet beadványa alapján vizsgálta, és megállapította, hogy az elõzetes letartóztatás nem a vélelmezetten elkövetett cselekményért járó "elõre hozott" büntetés, hanem a büntetõeljárás sikerességének, a terhelt rendelkezésre állásának, a bûnismétlés elkerülésének a biztosítéka. Megítélése szerint az elõzetes letartóztatás akkor alkotmányos, ha megõrzi "elõzetes" jellegét, és nem veszi át a szabadságvesztés-büntetés szerepkörét.

A közlemény felidézte: a büntetõeljárásról szóló törvény 2013. november 19-ét megelõzõen úgy rendelkezett, hogy az elõzetes letartóztatás a legsúlyosabb esetekben is legfeljebb négy évig tarthat, azonban ezt a határidõt a törvény módosítása megszüntette.

Az ombudsman a vizsgálatában hivatkozott az Alkotmánybíróság (Ab) gyakorlatára, amely már 1992-ben kimondta, hogy "alkotmányos jogállam a jogsértésekre csak jogállami módon reagálhat (...) Jogállami értékrend alapján jogállami garanciák mellõzésével még igazságos követelés sem érvényesíthetõ."

Székely László szerint magától értetõdõ, hogy a jogállam is fellép a bûncselekmények elkövetõivel szemben, és a felelõsségre vonásukra törekszik. Ehhez azonban olyan eljárásrendet alakít ki, amely nem csupán a hatékonysági szempontokat veszi figyelembe, hanem a terhelt alapjogait is - tartalmazza a hivatal közleménye.

Hozzátették: a jogállamiság elvébõl ugyanis az következik, hogy az állam a büntetõeljárás sikertelenségének a kockázatát nem háríthatja a terheltre. Ezért az elõzetes letartóztatás felsõ határának eltörlése az alaptörvény jogállam-klauzulájába ütközik.

Az ombudsman arra is hivatkozott, hogy "az elõzetes letartóztatás szabályozása csak akkor felel meg a személyes szabadságból eredõ követelményeknek, ha a korlátozás arányos az elérni kívánt céllal". Véleménye szerint a büntetõeljárás sikerességéhez fûzõdõ érdek érvényesülése, az állami büntetõhatalom érvényesítéséhez fûzõdõ közérdek egy idõ eltelte után már bizonyosan nem áll arányban a személyi szabadság lényegében utólag orvosolhatatlan korlátozásával.

A 2013. november 18-ától hatályos büntetõeljárási törvény szerint nem szûnik meg az elõzetes letartóztatás, ha a vádlottal szemben tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt van folyamatban eljárás.

A kormányoldal akkor arra hivatkozva indítványozta a módosítást, hogy börtönben maradjon az ároktõi banda egyik - nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint többrendbeli súlyos testi sértéssel vádolt - tagja, aki a módosítás nélkül november 22-én házi õrizetbe került volna. A banda két tagja október elején megszökött a házi õrizetbõl, néhány nappal késõbb Svájcban fogták el õket.

Az elõzetes letartóztatás felsõ korlátjának eltörlését a jogszabály-módosítás elfogadását megelõzõen az alkotmányügyi bizottság szintén azzal indokolta akkor, hogy a közelmúlt eseményei rávilágítottak: nem minden esetben elegendõ négy év az elsõfokú határozat meghozatalára.