Az ítélõtábla elutasította a felperes pénzintézet indítványát, hogy a bíróság az Alkotmánybírósághoz (Ab) forduljon a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt.

A felperes pénzintézet fellebbezésében az elsõfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a per újratárgyalását kérte, amennyiben erre nincs mód, akkor a másodfokú bíróság - a törvényszék ítéletének megváltoztatásával – állapítsa meg, hogy a CIB Ingatlanlízing forintalapú fogyasztói lízingszerzõdéseiben alkalmazott általános szerzõdési feltételek nem tartoznak a törvény hatálya alá, mivel azok a referencia kamatláb alapján módosulnak. Ha az ítélõtábla mégis úgy véli, hogy a perbe hozott kikötések a törvény hatálya alá tartoznak, adjon helyt a CIB keresetének, miszerint azok tisztességesek és érvényesek. Az alperes magyar állam ellenkérelmében az elsõfokú, elutasító ítélet helyben hagyását indítványozta, kiemelte: megállapítható, hogy a lízingdíj összegének módosítása a felperes saját döntésén alapul, nem pedig a meghatározott referencia kamatláb változásával automatikusan együtt változik. A pénzintézet továbbá rendszeresen a saját cégcsoportja által alkalmazott és szabadon módosított CIB ingatlan kamatlábat határozta meg referencia kamatlábként.

Ezen felül az általános szerzõdési feltételek több referencia kamatlábat tartalmaztak, amelybõl a pénzintézet szabadon választhatott, nem volt konkrétan rögzítve, hogy a különbözõ változások esetén melyik alkalmazandó.