Sok bajba keveredhetünk, feszültté válhatunk, ha másokkal nem vagyunk õszinték, ha pedig magunkkal akkor pokolra jutunk és belülrõl zárjuk be az ajtaját. Függetlenül attól, hogy épp életben vagyunk-e még vagy már elütött egy autó, netán elcsúsztak terveink két sílécen. A pokol díszlete pedig attól is szörnyûbb, mint képzelni tudjuk: üres. Annyira, hogy nem lehet elbújtatni benne semmit. Illetve néhány – a teremtés tudását rejtõ, tiltott gyümölcsöt foglyul ejtõ – fekete láda határolja a szûk teret, amelyben nem fér el sokáig egy titok és amelyben az Ady Endre Gimnázium öt diákja küzd magával, hibáival, azok következményével és a többiekkel – olykor együtt, olykor ellen – a kijutásért. A Hibátlan(ok) címû elõadást a Deszka Fesztivál második napján láthatta a közönség a Horváth Árpád Stúdiószínházban.

A fiatalok (Mádi Laura, Kotormán Ábel, Levente Gáll, Varga Péter, Váradi Gergely) önállóan, tanórák után és hétvégéken alkották, próbálták a darabot, amelynek nem az elsõ elismerése, hogy meghívást kapott a Deszkára. Tavaly az Országos Diákszínjátszó Találkozóról három díjjal tértek haza a szereplõk. A darabot követõ beszélgetésen elmondták, ma már sokkal tudatosabbak azokban a helyzetekben, amelyeket e mû megírásával és színpadra állításával feldolgoztak saját életükbõl. – Az érzelemenergetikára épül a játék, elõfordul, hogy a szövegben is improvizálunk, azt mondjuk, ami éppen kijön, azt mutatjuk, amit kivált belõlünk az adott szituáció – mondta Váradi Gergely.

Az igaz játék a közönséget is megérintette, Regõs János, színész-rendezõ, a Szín-Játékos Szövetség elnöke kiemelte: – Érezhetõ, hogy az elõadás rólatok szól, a szenvedélyek pedig belõletek jönnek. Mádi Laura jól építkezik, nagyon szépek az átmenetek, váltások, míg Varga Péter Imrének gazdálkodnia kellene a belõle egyébként teljes õszinteséggel áradó szenvedéllyel.

Az elõadást minõsíti, hogy a jelenlévõ szaktekintélyek partnerként beszéltek a gimnazistákkal, akiket épülésükre, illetve a színmû fejlõdésére szolgáló tanácsokkal láttak el.