Egykor a gazdasszonyok tudták: a tollukból felnevelhetik a libákat, kacsákat. Ha figyeltek arra, hogy értékesítsék a szárnyasok tollát, jó bevételhez jutottak. Csak a miheztartás végett: a 70-es években már az ötszörösét kereste egy tollfelvásárló egy gyári munkás bérének.

Ma is betéve tudjuk a szöveget: „figyelem, figyelem asszonyok, itt a tollfelvásárló! Kacsatollat, libatollat, dunyhákat-párnákat, régi használt tollat, bárkinek bármilyen toll van eladó, tessenek jönni vagy kézzel inteni”.



Meg is mosolyogjuk õket méltatlanul, pedig jó tudni, hogy ez egy régi, hagyományos elfoglaltság, s bizony a „tollas cigányok” szép nagy házakat építettek maguknak belõle. A tollak megyénkbeli „fészke” kétségkívül Berekböszörmény, ahol nemcsak az említett szép házakról bizonyosodhatunk meg, hanem több tollüzem is található, ami jelzi, hogy a házaló tollasok egy része olyan vállalkozást tud építeni, amely nemzetközi piacra dolgozik.
Állami támogatással

Ez az õsi kereskedelmi tevékenység tehát nem fullad ki a házhoz menéssel, mert az ügyesebbek feldolgozóüzemet is létre tudnak hozni.

Körülbelül 60-an foglalkoznak ezzel Berekböszörményben, idénymunkában is, ugyanis a munkaügyi központ segítségével hat hónapra, állami támogatással kiváltható a mezõgazdasági tollfelvásárlásra szóló kereskedelmi engedély.

- Ügyes, életrevaló, rendes emberek a tõsgyökeres romák a településen, békésen élnek a magyarokkal, szinte minden családban akad vegyes házasság. Nemzetiségi önkormányzat ugyan két éve mûködik a településen, de nem is az érdekérvényesítés, hanem inkább a pályázati lehetõségek megragadása miatt – mondta Mezõ Béla alpolgármester. Az éppen kétezer fõs községben idén majdnem 400 ember közfoglalkoztatására nyílt lehetõség, ami azért segítség, mert a munkanélküliek zöme akar dolgozni, viszont száz kilométeren belül nincs munka a térségben. Ezért is örülnek a „tollas hagyományoknak”, és büszkén mutatják a módos felvásárlók szép házait.
90 százalék export

Szétnézhettünk az egyik helyi tollüzemben, s bár a tulajdonos a neve és arca „nélkül” nyilatkozott, elmondta, hogy Kelet-Magyarország egyik legnagyobb üzemében járunk, ahol 16 dolgozót foglalkoztatnak. A beérkezõ toll hatalmas osztályozóba kerül, majd a minõség alapján 3-4 kategória szerint csomagolják. Mivel a településen még nincs szennyvízcsatorna, egyelõre nem helyben, hanem bérben mosatják a tollakat, de terveznek mosósort létesíteni. Saját felvásárlóik, partnereik fõleg külföldre várják az árut, ugyanis a tollak 90 százalékát exportálják.

A telep gazdasági vezetõje kiemelte, jobban megéri külföldre vinni a tollat, mert hazánkban a felvásárlási árak nem reálisak, nem megfelelõ az árérték-arány, hiszen minden szereplõ keresni akar rajta.
Nem házalók

A helyi, tollakkal foglalkozók egyöntetûen kijelentették, hogy sajnos a hatóságok gyakran összekeverik õket a házaló árusokkal. Megnehezítették a tollfelvásárlást azzal, hogy gyakorlatilag szerzõdést kell íratni azokkal az emberekkel, akiktõl megveszik háztól a régi párnát, dunnát. Nos ez számos esetben sikertelen, hiszen ha egy idõs ember elad egy dunnát a kisajtóban, nem biztos, hogy szeretné megadni az adószámát a tollkereskedõnek.

Ettõl függetlenül is virágzik a tollkereskedelem, folyton újratermelõdnek a dunnák, párnák; szétnézve a netes hirdetési felületeken is látható, a baromfitelepeknek köszönhetõen a tollak országa vagyunk.