Legalábbis ez az érzése a természetet kedvelõk többségének, amikor felháborodva látják: megint kivágtak egy fasort, tarra nyírtak egy erdõt. Nem tudom megszokni a látványt a 41-es fõút mentén Baktalórántházánál, ahol egy kisebb erdõ tûnt el. Az sem vigasztal, hogy facsemetéket ültettek itt-ott a kivágott fák helyére, hisz egyáltalán nem biztos, hogy megérem, míg azokból erdõ lesz.

Hasonlóan furcsa érzés kerített hatalmába múlt héten, amikor a 38-as út mentén Rakamaz és Nyírtelek között fogadott szokatlan látvány: kietlenné vált a táj, mert rengeteg fát vágtak ki. Persze, azzal tisztában vagyok, hogy a közlekedésre, közlekedõkre veszélyes fákat jobb eltávolítani, mint megvárni, míg kárt okoznak emberben, gépjármûben. A látvány mégis lehangoló volt. Nyíregyházán az Újszõlõ utca lakói azonban nem arra panaszkodnak, hogy kivágják a fákat. Azt teszik szóvá, hogy gondozatlanul nõnek az évtizede elültetett csemeték. De hát ki gondozná azokat, ha nincs gazdájuk?!

Azt szoktuk mondani: a város fái, ligetei – a város tüdeje. Ügyeljük erre a tüdõre, nehogy gyulladást kapjon!