„Csakhogy nem az idõnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belõle” – így inti Seneca olvasóit, tegnap 77 975 magyarból középszinten érettségizõt. A vizsgázók mélázhattak volna az eliramlott diákévek emlékein vagy a tanulást az utolsókig halogatók most tollszorongatva vehették volna magukra a célzást, ám erre aligha jutott idõ… „A lustálkodás például idõpocséklás, mostohán bánunk azzal, ami adatott, a fontosabb dolgokra kellene szánnunk” – mondta a szövegalkotás feladatban le is jegyzetelt gondolatait Csák Szabina, aki Kertész Imre Sorstalanság címû regényét hozta fel irodalmi példaként. A Debreceni Vegyipari Szakközépiskola végzõse fontosnak tartja, hogy mihamarabb szakmát szerezzen, s csak a két évnyi gyógyszeripari technikusi tanulmányok befejeztével folytatja felsõoktatási intézményben.

„Ragadj meg minden órát: az lesz az eredmény, hogy kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel.” – így folytatódik a Seneca-idézet, amely mellett vagy ellen érvelhettek a fiatalok. Császár Roland István – mint mondta – megerõsítõ jelnek vette ezt az üzenetet, ami miatt úgy döntött, jelentkezni fog majd az egyetemre. – Vegyész szakra szeretnék bejutni – tette hozzá a vizsgázó, akinek dolgozatát Suzanne Collins Az éhezõk viadala olvasásával szerzett élményei inspirálták.
Rossz kérdés/idõ arány

Az idõ fontos szerepet játszott az érettségi elsõ részében is, bár akkor témaként még fel sem merült. Az általunk megkérdezett diákok és tanárok egybehangzóan a percek pergését nevezték meg a vizsga nehézségeként.
Fotó: Derencsényi István ©

– Sokan nem tudták befejezni a szövegértést az adott hatvan perc alatt. Az irodalomtörténeti szöveg nem volt túl nehéz, viszont a tizenkét kérdés soknak bizonyult, és némelyiknél nem volt egyértelmû, mit várnak megoldásként – válaszolta érdeklõdésünkre Szabó Zsófia Petra. Az Ady Endre Gimnázium tanulója a Bodor Ádám-novella elemzésére vállalkozott, és jóval határidõ elõtt végzett azzal.

A Debreceni Egyetem turizmus-vendéglátás szakirányát megcélzó diák szerint a második vizsgarészre kapott 180 perc bõségesen elegendõ volt.

Minden ugyanolyan, de…

Osztálytársa, a cívisvárosi egyetem állam- és jogtudományi karára készülõ Sóvágó Máté így foglalta össze a mögötte álló órákat: „Bonyolult, de teljesíthetõ.” Elõbbi fáradtsággal vegyülve ki is ült az angol–német nyelvi elõkészítõ szakon az Ady padjait koptató fiatal arcára.

– A szeretteim azt tanácsolták, hogy ne izguljam túl az érettségit, hiszen ugyanazok az emberek ülnek a teremben, mint máskor, és olyan, mintha egy nagyobb témazárót írnék – feleli, s már indul készülni a keddi matematikai megmérettetésre.

– Az még vészesebb lesz – fûzi hozzá búcsúzólag Zsófia, aki hasonlóképp biztatja magát. „Mindenki azt mondta, ettõl csak súlyosabb próbatételek jönnek az életben. Az érettségi csak ebben a pillanatban tûnik nagy dolognak, visszatekintve nem lesz ekkora jelentõsége.”

HBN–HABEJól vették az akadályokat
A szövegértés váratlanul nehéz volt, sok és néhol tisztázatlan célú kérdéssel, amelyre a megoldókulcs adhat majd választ – erõsíti meg a diákok véleményét Vékony Gábor, a Kõrösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközépiskola, és Szakiskola és Kollégium magyartanára. A hajdúnánási intézmény pedagógusa a szövegalkotási feladat témáit örömmel olvasta. – Testhezálló feladat egy tizennyolc éves fiatalnak az idõ jó kihasználásáról gondolkodni, de értékelem azt is, hogy határon túli kortárs alkotó mûvével szélesítik a diákok látókörét – vallotta Bodor Ádám novellájáról, amelynek elemzésére a harmincnégy fõs osztálya kétharmada vállalkozott. Kérdésünkre elmondta, az iskola öt érettségizõ osztályából négy diák vizsgázott emelt szinten irodalomból. Dr. Gargya Péterné, a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium igazgatóhelyettese, magyartanára tartott a szövegértési feladatoktól, de a tanulók – a visszajelzéseik alapján – jól vették az akadályokat.