Van úgy, hogy egy látványosság anélkül válik az ország egyik legfelkapottabb helyévé, hogy különösebb reklámot csapnának neki. Norvégia legnagyobb épségben megmaradt cölöptemploma, a heddali pont ilyen. Még az sem derül ki e csodálatos építmény honlapjáról, miként közelíthetjük meg autó nélkül. Ám Skandinávia nem az a régió, ahol ezt a feladatot ne lehetne könnyedén megoldani. Csak kérdezni kell, és utána jöhet a szájtátás az elképesztõ mûemlék tövében.
A fõvárostól, Oslótól 120 kilométerre nyugatra fekvõ templomhoz – amennyiben nem béreltünk autót – autóbusszal vagy vonat és autóbusz kombinációjával lehet a legkönnyebben eljutni. (Az útvonalat itt találják.) A templom Telemark megye ékköve, és bár nem része az UNESCO világörökségének, mégis sokkal híresebb, mint a fõvárostól 333 kilométerre északnyugatra található urnesi templom. Tegyük hozzá, hogy nem lehetett könnyû dolguk a döntéshozóknak, merta 28 máig épségben megmaradt cölöp- vagy dongatemplom egytõl egyig gyönyörû.Az urnesi azért kerülhetett fel a világörökségi listára, mert az összes közül az a legrégebbi (itt olvashat róla beszámolót).
A 28 norvégiai viking templomból ez a legnagyobb
Forrás: Lantos Gábor
Heddalból nem is akarnak Firenzét csinálni
De térjünk most vissza a legnagyobbhoz, a heddalihoz, amely Oslóból – vasárnap kivételével – egy nap alatt oda-vissza megjárható. A fõváros buszállomásán a TE1-es járattal kell Notoddenig utazni (a buszjegy ára a sofõrnél megvéve oda-vissza 500 korona (17840 Ft), de ha az interneten elõre foglalunk, ennél sokkal olcsóbb is lehet.) Notoddenben kell átszállni a helyi 4-es autóbuszra, amely óránként közlekedik a hatalmas fatemplomhoz, de vasárnap egyáltalán nem jár. A menetdíj itt oda-vissza 68 korona (2400 Ft), és a busz a templom melletti parkolóban teszi le az utazót. Az építmény amúgy az E134-es út mellett fekszik, és a legtöbb látogató úgy tér be ide, hogy utazása közben meglátja a templomot, és megáll.
A templom mellett található a régi temetõ
Forrás: Lantos Gábor
Késõbb megtudtam, hogy a norvégok semmiképpen sem akarnak olyan turistalátványosságot kreálni, mint mondjuk Firenze a Dávid-szoborral tette, azaz errefelé nem a tömegek vonzása az elsõ számú cél. A belépõ újabb 70 korona (2500 forint), amelynek megvásárlása után szabad az út a faépítmény belseje felé.
Magyarföldön is van fatemplom
Egy eldugott, piciny Zala megyei faluban, Magyarföldön találhatjuk meg hazánk egyetlen fából épített templomát. Magyarföld annak idején akkor kapott országos nyilvánosságot, amikor 2006-ban kiváló színészünk, Rátóti Zoltán lett a falucska polgármestere. A település határában csodálatos természeti környezetben felépített fatemplom is megérdemelné a nagyobb figyelmet. A helyet 2010. június 18-án szentelték fel. A templom kulcsát a faluban lehet elkérni, de az építmény kívülrõl is nagyszerû látványt nyújt. Talán 800 év múlva ugyanúgy csodájára járnak majd az emberek, mint ahogyan ma teszik a norvégiai dongatemplomokkal.
Magyarföld idén is megrendezi a fatemplomfesztivált, amelyre július 15-17. között kerül sor. A fellépõk között megtaláljuk az alapító atyát, Rátóti Zoltánt, de – sok más résztvevõ mellett – a Hot Jazz Band, Tompos Kátya és Snétberger Ferenc is ott lesz a fesztiválon.
A feljegyzések szerint a templomot 1242-ben építették. Bár többször jártam már Oslóban, ez a nevezetesség eddig valahogy elkerülte a figyelmemet. Éppen ezért vártam nagyon a mostani látogatást. Június utolsó elõtti keddjén csak pár turista lézengett a csodálatos helyen, és az idõjárás is pontosan olyan volt, mint amilyenben reménykedtem. A kék égen hatalmas, habcsókszerû felhõk úsztak, és mindez tökéletes hátteret biztosított a fényképek elkészítéséhez.
Gerenda a magyar honfoglalás idejébõl
A norvégok számára tényleg legendás hely ez. Amikor körbejártam, a katedrális szó jutott elsõként eszembe, ami azért furcsa, mert fából a lehetõ legritkábban szoktak katedrálist építeni. A három kupola miatt aggatták rá ezt a nevet, és az ember, ha elnézi a fafaragásokat, elképedve gondol arra, mekkora munka lehetett mindezt elkészíteni.
Viking korabeli fafaragás a heddali templom oldalán
Forrás: Lantos Gábor
Már abba is nehéz belegondolni, hogy az 1200-as években micsoda kihívás lehetett ezt a szent helyet felépíteni. Ráadásulaz egyik tartógerendát a magyar honfoglalás idején kivágott fából készítették,ami végképp felülmúl minden képzeletet. Mondjuk, azt nem sikerült megtudnom, hogy a monumentális gerendának a templomba kerülése elõtt mi lehetett a funkciója. Természetesen ehhez a helyhez is kapcsolódik egy legenda, amely szerint a 13. században öt helyi parasztember építette a szent templomot mindössze három nap alatt. Ráadásul úgy, hogy közben különféle próbákat is teljesíteniük kellett, úgymint a Nap és a Hold ellopása a felettük emelkedõ égboltról.
Kilátás a templom belsejébõl
Forrás: Lantos Gábor
Skandinávia fenyõrengetege már a vikingeknek is jó alapanyagul szolgált, amikor évszázadokkal ezelõtt nekiálltak a dongatemplomok építésének. Éppen ezért nem kõtemplomokat emeltek, hanem fából építették meg szent helyeiket. A heddali templomba belépvea látvány azonnal a vikingek korába repít vissza,különösen a belsõ festmények ragadnak magukkal. A legtöbben egy festett angyalt fényképeztek, miközben a helyi népviseletbe öltözött bájos teremõrkislány a hely történetérõl mesélt.
Ezt az angyalt fényképezték a legtöbben
Forrás: Lantos Gábor
Arról beszélt, hogy a görbe vonalú fafaragások a viking korszak egyik jelképének tekinthetõk, és arról, hogy a templomokat építõ vikingek a hajóépítésben is jeleskedtek. Arról, hogy a legnagyobb dongatemplomok 1130 környékén keletkeztek, de az elsõ ilyen épületet 1080-ban emelték. És arról is, hogy ezekben az idõkben a templomok státuszszimbólumot jelentettek: a legtehetõsebbek építették a legszebbeket, legnagyobbakat.
Gofri nélkül nincs norvég kirándulás
A heddali templomot nagyon óvják, ott-tartózkodásom alatt is állvány borította az egyik oldalát, és restaurátorok munkálkodtak rajta. Mivelezek az épületek Nyugat-Európa legritkább, egyben történelmi jelentõségû mûemlékei,nem csoda, hogy ennyire vigyáznak rájuk. Az alapos szemrevételezést követõen itt volt az ideje annak, hogy a templomtól 300 méterre fekvõ skanzenhez induljak.
A templom feletti dombon található a skanzen
Forrás: Lantos Gábor
A régi, szintén fából készült lakóházak egy domb tetején állnak. Odabenn népviseletbe öltözött idõs és fiatal asszonyok gofrikészítéssel foglalatoskodtak. Hiába, ha egy norvég család kirándulni megy,a túrázás elmaradhatatlan része a lekvárral jó vastagon megkent gofri elfogyasztása.Ezt most kihagytam, ellenben alkalmam volt megcsodálni a norvégok egykori házainak belsejét.
A korabeli bútorok, kandallók, falfestmények, ruházatok mind-mind arra engedtek következtetni, hogy az itt élõk már akkor is sokat adtak magukra, és sokat is engedhettek meg maguknak. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezek a házak nem a 13., hanem többnyire a 18. századba viszik vissza a látogatókat. A legrégebbi lakóház az 1500-as évekbõl maradt meg az utókornak.
A skandináv stílusnak elég messzire nyúlnak a gyökerei
Forrás: Lantos Gábor
Amikor az idõs helyi múzeumõr megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, szinte elalélt a gyönyörûségtõl. És nemcsak azért, mert Norvégiában sokkal nagyobb tisztelet övezi az újságírószakmát, mint bárhol máshol Európában (például a nemzetközi újságíró-igazolvány minden norvégiai múzeumba ingyenes belépést biztosít, ami a világ egyik legdrágább országában azért nem jelentéktelen gesztus), hanem mertén vagyok az elsõ magyar zsurnaliszta, aki meglátogatta a skanzent.Az idõs hölgy megígértette velem, hogy a cikket mindenképpen elküldöm neki, még ha egyetlen szót sem ért majd az egészbõl. A skanzen faházai egyébként szakasztott olyanok, mint amilyeneket a fõváros, Oslo skanzenjében is láthat az utazó. A heddali azonban a maga természetes környezetében sokkal korhûbb, mint az oslói.
Egy bájos teremõr és az elmaradhatatlan lekváros gofri
Forrás: Lantos Gábor
Hitelbõl fedezték az elsõ bluesfesztivált
A házak melletti domboldalon leültem az egyik asztalhoz, és hosszú percekig bámultam a völgyben elterülõ hatalmas dongatemplomot, valamint a festõi tájat, melynek szépségét nehéz leírni. A közeli Notoddenig száll el a tekintet, amely jelentéktelen iparváros lenne, ha nem a blues fõvárosaként tartanák számon. Meg egy olimpiai bajnok, a gyorskorcsolyázó Ådne Søndrål is itt született 1971-ben.
A távolban a bluesváros, Notodden házai
Forrás: Lantos Gábor
Visszatérve a zenéhez, a minden évben megrendezett – idén július 30. és augusztus 2. között lesz – bluesfesztivál tömegeket vonz a kisvárosba. Európa egyik legnagyobb, de Skandinávia biztosan leghatalmasabb blueszenei eseménye ez, amelyet 1988-ban rendeztek meg elõször. Akkor 13 helyi bluesrajongó hitelt vett fel az elsõ fesztivál megrendezésére.Az esemény annyira népszerû lett, hogy tavaly 12 millió korona (428 millió forint) bevételt hozott,és minden évben egyre nõ a látogatók száma.
Búcsú a heddali dongatemplomtól
Forrás: Lantos Gábor
Heddal óriási dongatemploma maradandó élményekkel ajándékozott meg, és most már csak azon gondolkodom, hogyan nézhetném meg a másik 27 épségben maradt társát. Ehhez természetesen sokkal több idõ és egy lakóautó is kellene. De egyszer lehet, hogy nekivágok. Már csak azért is, mert ehhez hasonló viking korabeli építészeti csodákkal máshol nem találkozhat az ember.
Kedvenc hírek
