Nem egyedülálló a mostani válság

Az Európát sújtó válság kapcsán Emmott kifejti, hogy a jelenlegi szituáció nem példa nélküli, hiszen az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején is rendkívüli módon sûrûsödtek össze a kihívások: Japán úgy tûnt, átveszi Amerika vezetõ szerepét, az Egyesült Államok gazdasága stagnált, a Szovjetunió összeomlása nyomán káosz fenyegetett, Kínában a Tienanmen téri események keltették a feszültséget, majd Szaddam Husszein lerohanta Kuvaitot.

Ugyanakkor elismeri, hogy az Európai Unióra egyszerre zúdult most rengeteg olyan kihívás – menekült krízis, stagnáló gazdaságok, az euró körüli bizonytalanság, adósságválság, a nacionalizmus erõsödése, Nagy-Britannia lehetséges távozása, a megoldatlan ukrán válság –, amelyeket egyesével is nehéz lenne kezelni.

Veszélyes irányba indultak tehát a dolgok, az összetetten súlyos helyzet a nacionalizmus erõsödésének melegágya is lehet egyre több tagállamban.

Ezt tapasztalhatjuk Franciaországban, Magyarországon, sõt Nagy-Britanniában is" – mondta az Economist volt fõszerkesztõje az Alapblognak adott interjúban.

Cameron szövetségeseket keres politikájához

David Cameronnak és kormányának belpolitikai okokból szükséges az Unióban maradásról szóló referendum. Ez alapvetõ érdeke és egyébként is bizonyítani kívánja választói elõtt, hogy határozott elképzelései vannak az Unió gyökeres reformjáról. Ehhez pedig szövetségesekre lesz szüksége. Neki tulajdonképpen mindegy, kik lesznek azok, ám mégis erõsen gyanítható, hogy

inkább keresgél a demokratikusabb és az egyértelmûen piacbarát közegben, mintsem olyanok körében, akik autokratikus vonásokat mutatnak.

Emmott hozzáteszi, hogy láttunk már brit részrõl kényelmetlen taktikai szövetségeket, például Jean-Claude Juncker megválasztásakor.

David Cameronnak ügyesen kell navigálnia lehetséges szövetségesek keresés közben.

Forrás: AFP/Michaela Rehle

Erõsödõ populista nacionalizmus

Emmott foglalkozik azzal, hogy a liberális demokráciák vagy az erõs kézzel irányított kormányzatok tudnak-e most hatékonyabban problémát megoldani: „Ez egy létezõ frontvonal, amely elválasztja a tagállamokat egymástól. Más kérdés, hogy az autokraták „álruhát öltenek” azáltal, hogy egy demokratikus keretrendszerben mûködnek, ilyen például Franciaországban Marine Le Pen és pártja. Attól tartok, hogy a populista nacionalizmus ilyesfajta erõsödése végsõ esetben akár totalitarizmushoz is vezethet.

Más országokban, beleértve Magyarországot is, egyértelmûen határozottabb erõfeszítéseket tesznek az erõsebb kormány irányába. Miközben körülbástyázzák a kormány hatalmát egy névlegesen demokratikus intézményrendszer keretein belül, az ellenzéket folyamatosan gyengítik.

Mindenesetre az Unió több országában tapintható egy tendenciaszerû elmozdulás autokratikus irányba

- vélekedik Bill Emmott az Alapblognak adott interjúban.

Bill Emmott

Forrás: Alapblog

A tõzsdei esések mögött is más problémák állnak

Elsõsorban Kína, másodsorban a feltörekvõ gazdaságok lassulása vagy adósság- és korrupciós problémák – lásd Malajzia, Brazília – kicsúcsosodása, illetve a nyersanyagárak zuhanása miatt élezõdtek ki a piaci feszültségek, ezek miatt kerültek lejtmenetbe a tõzsdei árfolyamok. Ezek azonban csak felszíni okok.

A valódi ok a politika.

Ezen országok politikai döntéshozói felett nincs érdemleges kontroll. A világgazdaság változásai nyomán kialakuló válságok közepette ezért aztán nem tudnak és nem is akarnak rugalmasan reagálni a kihívásokra: a szükséges reformok, változtatások végrehajtását megtagadják.

Azt hiszik, hogy a politikájukon való változtatás, a rugalmas párbeszéd a másként gondolkodókkal, ellenzékkel a gyengeség a jele. Márpedig az õ természetük lényege, hogy erõsnek kell látszaniuk, mert egyébként elveszíthetik a hatalmukat. Ebbõl következik, hogy

válsághelyzetekben a rugalmas alkalmazkodás helyett mindig az állami bürokráciát erõsítik tovább.

Holott gazdasági problémáik enyhítése végett éppenséggel ennek az ellenkezõjét kellene csinálniuk. A válság ürügyén pedig még autokratikusabb irányba tolják országaikat, a problémákért pedig egyre inkább másokat tesznek felelõssé. Objektíve ezzel viszont tovább rontják a gazdasági pozíciójukat, felerõsítik a világpiaci bizonytalanságot.

A demokratikus Nyugat-Európa is szenved

Ezzel szemben a nyugat-európai gazdaságok és társadalmak alkalmazkodóképességüknél fogva a végén tudják azért kezelni a súlyos kihívásokat. Annál is inkább, mert nem másokban keresik a problémák okozóit. Az európai országok többsége, illetve az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan bizonyítják, hogy legtöbbször tanulnak a hibákból és alkalmassá válnak az újra és újra elõforduló nagyobb gazdasági-pénzügyi problémáik kezelésére.

A 2008 óta eltelt hosszú idõhöz képest eddig csak cammogva indult be valamiféle csekély növekedés az egész nyugati világban. Mindeközben az EU-ban húszmillió fölötti munkanélkülit tartunk nyilván, az Egyesült Államokban az elmúlt hét esztendõ leforgása alatt mégiscsak nyolcmillióra zuhant a számuk. Ott a gazdaság kezd lendületbe jönni, éppen ezért ez is át fog – mint mindig – „ragadni” Európára is - állítja Emmott.

Szeptember 16-17-én az amerikai jegybankon lesz a befektetõi világ szeme

Forrás: REUTERS/Jonathan Ernst

Csak decemberben lesz Fed kamatemelés

Bill Emmott továbbra is kitart azon korábbi, még a kínai probléma kirobbanása elõtt véleménye mellett, hogy az amerikai jegybank csak decemberben fog kamatemelésbe kezdeni. Szerinte e tekintetben a Fed csak és kizárólag az amerikai gazdaság állapotát fogja figyelembe venni, nem lesz tekintettel se Európára, se Kínára.