A lényeg azonban, hogy a cégek igyekezzenek körforgásban gondolkozni, ne lineárisan. Bogdán Judit, a Humusz Szövetség szolgáltatási menedzsere a szervezet keddi, a nulla hulladék témájában rendezett konferenciáján a gyártói felelõsségrõl és a kiterjesztett gyártói felelõsségrõl is beszélt.

Sokszor elég lízingelni

Fontos, hogy ezt a vállalatok érezzék magukénak, emelte ki Bogdán Judit. Gyártás elõtt a teljes életciklust kell elemezni: már a tervezésben konkretizálni kell, mi végzi majd hulladékként, hogy ez szétszedhetõ és újrahasznosítható legyen. Az úgynevezett leasing economyban például úgy adják át a termékeket a fogyasztóknak, hogy a javításban és a kidobásban felelõsséget vállalnak. Ez mind a gyártó cégre hárul.

Forrás: AFP/Philippe Huguen

Mégiscsak a szoftvertõl megy a rendszer

Bogdán Judit hangsúlyozta, minden a szemléletformálással kezdõdik. Olyan ez, mint ahogy a hardver és a szoftver viszonyul egymáshoz. Nagyszerû, ha a vállalkozás szelektív hulladékgyûjtõket szerez be. Hiába állnak azonban ott a kukák, ha a fejekben nem világos, milyen nagy a tét. A legsürgõsebb tehát a munkavállalókat edukálni. Hogyan? Saját képzéssel, a környezettudatos CSR programokkal, hírlevelekkel.

A környezetvédelemtõl csak egy ugrás a szociális program

Angolszász országokban évek óta népszerû a maradékbolt intézménye. Helyi kisüzletekrõl van szó, amelyek más helyi kis üzletektõl szedik össze a csomagolóanyagot. Néha maguk a vállalatok sem tudják, mit dobnak el. Bogdán Judit elmondta, a Humusz egyesület maga is frissen beleállt ebbe a trendbe, most kutatják a partnereket. A szakértõ hangsúlyozta, szó sincs semmiféle társadalmi konyhamalackodásról. Alapfeltétel, hogy az így nyert hulladék nem lehet veszélyes, sem szennyezett, a forrásnak pedig rendszeresnek kell lennie. Számítanak az óvodákra, iskolákra, de a kézmûvesekre, sõt az upcycling mûvészekre is.