2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
A tokaji aszúról áradozik a New York TimesForrás: origo.hu
Utolsó módosítás: 2015-12-06 14:20:13
Igazi rajongói írás jelent meg a tokaji aszúról a New York Times-ban. Az újságíró szerint az ember egy bizonyos kor után nem pazarolhatja magát rossz borokra, hiszen az élet véges: aki teheti, aszút igyon.

Mi tudjuk, hogy miért szeretjük, vagy éppen nem szeretjük a saját borainkat, de mindig érdekes, ha ezt egy külföldi gondolkodásán keresztül is megismerhetjük. Eric Asimov újságíró egy pátosztól sem mentes cikkben írt a tokaji aszúról: mi sem jobb, mint magunkról olvasni, úgyhogy most bemutatjuk a szöveg legfontosabb állításait.

A lelkes írás egy ausztrál szerzõ, Len Evans úgynevezett kapacitáselméletének ismertetésével kezdõdik. Az elmés állítás szerint, ahogy az ember öregszik, csökken a befogadóképessége, azaz nincs rá kapacitása, hogy a világ minden borát végigkóstolja.Nincs többé módja arra, hogy idejét rossz borokra pazarolja.A nehezen komolyan vehetõ gondolatmenet itt még nem ér véget. Az elmélet szerint egy bizonyos – nem megnevezett – kor felett az ember már csak azt igya, amit igazán szeret. A cikk szerzõje meg is mondja, õ bizony a bort szereti, és abból is az édeset.

Majd következik az édes borok, köztük az aszú kötelezõ ismertetõje:az aszúsodást egy Botrytis cinerea nevû penészgomba idézi elõ,és bár a cikk nem említi, de fontos szerepe van még a klímának és a szõlõfajtának is. Ezek együttállása nélkül nem mûködne a dolog.

A penészgombának sok kiváló bort köszönhetünk, de ahogy a szerzõ írja, az egyik legérdekesebb közülük a tokaji aszú, amely kiválósága mellett ráadásul alig ismert. Asimov nem fél a nagy kijelentésektõl, egyértelmûen leírja, hogya világ fantasztikus édes borai közül számára az aszú a legjobb:„Meglepõen illatos, mézes, mégis friss, azaz felfrissítõ. Az ízek komplexitása hullámzik és visszhangzik a szájban. Az élet édességét és a nyaralások örömét juttatja eszembe.”

Asimov kedvenceire egy-egy külön bekezdést is szánt. Elsõként a 2008-as ötputtonyos Royal Tokaji aszúra:Mikor kiöntöm az üvegbõl, az illata máris rabul ejt. Mi ez?Barack? Õszibarack? Aszalt alma? Nem, ez több mint gyümölcs. Fûszerek is vannak itt… fahéj, virágok és méz. Az édes íz és a vibráló savasság tökéletes egyensúlya”.

Mindenbõl valami más lesz

Forrás: Disznókõ borászat

A következõ említésre szánt palack egy 2005-ös ötputtonyos Samuel Tinon, amely teljesen más: „Ebben az évjáratban más jött ki a gyümölcsbõl. A barack és az alma itt is jelen van, de az aroma már elsõsorban mogyoróra és karamellre emlékeztet.” Az utolsó szerencsés kiválasztott pedig egy 2001-es hatputtonyos Hétszõlõ: „Édesebb az elõzõ kettõnél, aromája leginkább vadvirágokra, mézre, kajszibarackra és karamellre emlékeztet.”

Édes, mézes

Forrás: Wikipedia

A bor hosszú történelmét velõsen sikerült összefoglalnia: az aszú hírneve a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi európai nagyvárosok között terjedt el. A tizenkilencedik század közepén pusztító filoxéra azonbanóriási károkat okozott a szõlõsökben,és ez alól Tokaj sem volt kivétel. A történelem innentõl sem kedvezett a borvidéknek: a világháborúk és a kommunista hatalomátvétel is a termesztés és a fejlõdés útjába álltak. Majd a vasfüggöny leomlása után elindult egy új fejezet, mára pedig már sok kiváló borász tevékenykedik a régióban.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!