2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
Hogy futja 47 ezerbõl cigire és kólára?Forrás: haon.hu
Utolsó módosítás: 2016-02-09 12:30:25
Rózsi tabletre gyûjt, Andiék tavaly vettek okostévét, Ricsi már a sokadik telefonját veszi, pedig mind pártízezer forintból tengõdnek. A kép megtévesztõ, hiába vesznek néha lapostévét, így is szinte csak kenyérre és lakásfenntartásra költenek. Tévé és mobil nélkül az a kis boldogságuk is elveszne, ami kijutott, a cigi az egyetlen luxus, amirõl képtelenek lemondani, pedig nagyon szeretnének. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

“A nagy mélyszegínségben bagóra, laptopra, tévére bezzeg futja, mi?”

Az elõbbi komment a Facebookon érkezett az Abcúg egyik szegényekkel foglalkozó cikkére, hasonló kérdések és megjegyzések azonban rendszeresen felmerülnek a legkülönbözõbb társaságokban is. Miért van mobiltelefon azoknak a kezében, akik segélybõl kénytelenek élni? Vehetnek-e televíziót, tabletet vagy akár csak egy jó cipõt maguknak, ha gyakran még ételre sem futja, emiatt pedig támogatásra szorulnak?
Luxuscikkek lennének az asztalon? Egy telefon, egy okostelefon, a tévé távirányítója és a tölteni való dohány | Fotó: Magócsi Márton ©

“Azt szokták mondani, ha ilyen drága tévére telik, akkor minek kérek” – mesélik a havi pár tízezer forintból tengõdõk, hogyan szokták megszólni õket a környékbeliek. A KSH statisztikáinak és az Igazgyöngy Alapítványnak a segítségével jártunk utána annak, miért és egyáltalán mire költenek a szegények, mi az a tisztes szegénység, és hogyan váltotta fel az alázattal a sorsát eltûrõ nincstelent egy teljesen másfajta szegénytípus.
Meg is kell venni, meg nem is

“Tabletre most spórolok. Kétszer tízezer forintba kerül, az két hónap alatt megvan” – magyarázta Rózsi, miközben egy kiló kenyérrel sétált haza a munkahelyérõl a falu szélén álló kis házába. Rózsi a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványnál dolgozik, férjével, két fiával és az unokáival él Toldon (az alapítvány toldi munkájáról itt olvashatja a korábbi cikket).

Rózsinak van ugyan állása az alapítványnál, fiai azonban közmunkások, szegény körülmények között élnek. Mégis, hármójuknak is van mobiltelefonja, valamint két tévéjük és egy laptopjuk is.
Rózsi | Fotó: Magócsi Márton ©

“Itt nincsen semmi, se bolt, se kocsma, se posta. Így az ember legalább a híradót és az idõjárást nézheti, a gyerekeket pedig leköti a mese” – magyarázta Rózsi, miért fontos számukra a tévé. Egyet õk, egyet a gyerekek néznek, a készülékek naphosszat be vannak kapcsolva.

Mindkét tévét a fiától kapta, aki tavaly karácsonykor szerezte õket egy ismerõsétõl. “Ránéztem, vegyem meg, ne vegyem meg…, anyuéké képcsöves volt, gallyra ment” – mesélte Rózsi fia, Zsiga. Mást nem is nézett rajtuk, csak az árát, de végül megvette. Részletre, egészben ugyanis csak több hónapos spórolás után tudta volna kifizetni.

Zsiga testvére, Zoltán ugyanígy állt a minap a biharkeresztesi kínai áruházban egy kabát elõtt. “Meg is kell venni, meg nem is” – mondta magában. Egyrészt szüksége volt rá a hideg miatt, másrészt sokalta érte a 7900 forintot, de végül megvásárolta. “Sok kenyeret tudtunk volna venni az árából” – mondta késõbb a sógornõje.
Nincs már olyan, hogy tisztes szegénység

Zsiga és Zoltán helyzetéhez hasonló döntések gyakran elõfordulnak szegény háztartásokban. Mi az a minimum szint, ami szükséges ahhoz, hogy valaki fent tudja magát tartani? És mik a minimális szükségletek? – Bass László szociológus szerint ezek a legalapvetõbb kérdések amikor arról van szó, hogy mire költik a pénzüket a szegények. “A túléléshez elég a napi egy kifli és fél liter tej, de az emberi élethez ennél többre van szükség” – mondta.
Andrea pillant rá a tévére beszélgetés közben otthonában. Telefonja nincs, a gyerekeknek viszont igen az mondja, õk szeretnének mindenáron. “Ha valamit akarnak, akkor addig fújják, amíg meg nem vesszük nekik. Különben haragusznak ránk” – mondta. A televízóval ugyanez a helyzet. | Fotó: Magócsi Márton ©

“Még él a legidõsebb generáció, akik tisztes szegénységben éltek. Õk és az õ leszármazottaik a szegénységrõl azt gondolják, mindent meg kell becsülni, spórolni kell, és el kell fogadni azt a sorsot, amit rájuk mért az élet” – magyarázta L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetõje. Szerinte sokan gondolják, hogy azoknak a dolgoknak, amelyek korábban elérhetetlenek voltak egy szegény ember számára, most is annak kell lennie. “Ez a szegénységkép, az ehhez kapcsolódó elvárások leginkább az olvasmányélményeket idézik. A Kincskeresõ kisködmön világát.” – mondta.

Pedig azóta már sokminden megváltozott:
régebben luxusnak számító javak váltak elérhetõvé
kínai áruházak nyíltak, ahol olyan ruhákat lehet vásárolni, amelyek márkásnak tûnnek
elterjedt az országban a fogyasztói világ üzenete, amelyet a reklámok terjesztenek: “az vagy, amid van, és megérdemled a javakat”.

“Azt a kort éljük, amelyben jelen van még a XIX. századi szegénységkép, de már kialakult a XXI. századi fogyasztás” – mondta L. Ritók Nóra. “Sokan nem veszik észre, hogy hiába vallják, õk sem tartják már ezeket a régmúlt értékeket, sõt, ha szegények lennének, valószínûleg akkor sem tartanák” – tette hozzá.
Mire költ a magyar?

A KSH rendszeresen vezet statisztikát a háztartások fogyasztási szokásairól. Ezekben a magyar társadalmat öt kategóriába sorolják az éves jövedelmük szerint. Az elsõ ötödbe a legszegényebbek, az ötödikbe a legmódosabbak tartoznak (fontos megjegyezni, hogy ez nem a szupergazdagokat jelenti, köztük vannak például azok is, akiknek a magyar átlagbér a havi fizetésük).

A két csoport között hatalmas különbség van, a legfrissebb összesítés szerint a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások egy fõre jutó összes havi kiadása 41 022 forint, a legfelsõ jövedelmi ötödbe tartozóké 134 437 forint volt 2015-ben (a 161 ezer forintos nettó magyar átlagbért még ez utóbbi sem éri el). Ez a különbség egyes termékek esetében nyilvánvalóbb, más termékekre viszont megközelítõleg ugyanannyit költ gazdag és szegény.

A következõ KSH táblázat azt mutatja, hogy egy átlagos magyar fogyasztóhoz képest milyen százalékos arányban vásárolnak különbözõ árukat az egyes jövedelmi csoportban lévõk.


Mire költenek a magyarok
Create your own infographics

A táblázatból látszik, hogy a legkisebb különbség az élelmiszerek esetében van, azaz arányaiban az ételvásárlásra költ leginkább hasonló arányban egy szegény és egy módosabb ember (de egy módosabb fogyasztó még így is kétszer annyit, mint egy szegény). Kenyérre és a zöldségre például egy szegény ember forintban és nem arányaiban számolva is alig költ kevesebbet, mint egy módosabb (nem úgy, mint például húsra és halra).

A kultúra, a szórakozás és az oktatás területén viszont hatalmas különbség van. Egy módosabb magyar kilencszer költ többet kultúrára, és ötször többet oktatásra, mint egy szegényebb.

“A szegények és a gazdagabbak kiadásai között az alapszükségleteket tekintve nincs nagy különbség” – mondta Bass László. Ezt leszámítva, nagyon távol állnak egymástól a két csoport fogyasztási szokásai, fõleg a hosszútávon hasznot hozó dolgok tekintetében, ilyen az egészség, a kultúra és az oktatás.

A legszegényebbek nem nagyon költik másra a pénzük, mint élelmiszerre, lakásfenntartásra, esetleg közlekedésre. A három együtt teszi ki a kiadásaik kétharmadát. Tévére, mobiltelefonra, ruhára vagy éppen gyógyszerre pedig kevesebb mint feleannyit költenek mint egy átlagos fogyasztó. Ezekre és az olyan szenvedélyekre, mint például a dohányzás, a pénzük egyharmadát költik, ami egy közmunkás nettó bérével számolva átlagosan nem több havi 17 ezer forintnál.
A gyerekek a végére mindent kikönyörögnek

“Ami nekem élvezeti dolog, az lehet, hogy másoknak nem annyira. Van, akinek egy laptop nem újdonság, láttam már olyat is, akinek két telefonja volt, és úgy dobálta õket, mintha semmit se érnének” – mesélte a 22 éves Ricsi. Õ az elsõ mobilját a bátyjától kapta ajándékba hét évvel ezelõtt, egy Nokia 3310-es volt.
Ricsi családjával | Fotó: Magócsi Márton ©

Szegényen nõttünk fel, az iskolában láttam, hogy sokaknak volt. Én is szerettem volna egyet, de hát gyerek voltam, mit nem szerettem volna?” – magyarázta. Azóta már a sokadik telefonját használja, elõször azért kellett, hogy elérje a rokonakat, majd a munkához, végül pedig azért, hogy ki tudja hívni az orvost, ha éppen szükséges (legutóbb épp akkor, amikor a párja terhes volt az elsõ gyerekükkel, és megindult a szülés). Volt okostelefonja is, de szétment a kijelzõje munka közben az asztalosmûhelyben, megjavíttatni pedig nem volt pénze. “30 ezer forint lett volna. Azt mondtam, csókolom, a telefon nem ér annyit!” Így most egy kétezer forintos Alcatelt használ.



Ricsiék technikai felszereltsége: Zene szól a tévérõl; Beltéri digitális antenna; Beltéri vevõegység, pendrive zenékkel és a távirányító; Egy régi laptop is van otthon, internetelérés viszont nincsen | Fotó: Magócsi Márton ©

“Nekem nincs mobilom, csak a gyerekeknek és a páromnak”. Ezt már a falu másik végén élõ Szilágyi Andrea mesélte. Ricsihez és Rózsihoz hasonlóan õ is részt vesz az Igazgyöngy Alapítvány munkájában Toldon. Saját bevallása szerint nem igazán ért a telefonokhoz, de neki nincs is szüksége rá: a gyerekek szeretnének mindenáron. “Ha valamit akarnak, akkor addig fújják, amíg meg nem vesszük nekik. Különben haragusznak ránk” – mondta. A televízóval ugyanez a helyzet. “Rosszul lennének, ha nem tudnák nézni”.

L. Ritók Nóra szerint nem csoda, hogy a gyerekek mobiltelefonra, tévére, jó cipõre vágynak. “Az iskolában, a kortársak közt is arról van szó, mid van” – mondta. A gyerek ezzel az üzenettel tér haza a szegény házba, a szülõ pedig nem tud vele mit kezdeni. “Folyamatosan azt látja, hogy a gyereke sérül, maga is tudja, milyen szegénynek lenni, ezért mindent megpróbál a gyerekének megadni” – magyarázta.

“Ha másnak telik, akkor nekünk miért nem?” – szokták kérdezni a gyerekei Andrea sógornõjétõl, Mónikától. “A szegény szülõknek az okoz örömet, ha meg tudják adni a gyereküknek azt, amit egy gazdag szülõ” – magyarázta Mónika. A gyerek nem érti meg, hogy õ nem úrigyerek – tette hozzá.
Nulla forintért sózzák rájuk a tévét

Az alapítvány programjában részt vevõ családok ugyan már tudatosabban spórolnak elõre egy-egy cikkre, sokan azonban képtelenek ennyire elõre gondolkodni. Ezért fordulhat elõ az is, hogy még akkor is vásárolnak, ha nem biztos, hogy kerül étel hónap végére az asztalra. “Majd kérek, vagy átvészeljük valahogy” – mondják ilyenkor. A pénzek beosztásához havi rendszeres jövedelemre lenne szükség, az õ életük azonban szakaszos jövedelemhez kötött, feketemunkán szocializálódtak. “Idõnként van pénz, máskor nincs, ezért nem is tudják beosztani” – magyarázta L. Ritók Nóra.

Eközben azonban elképesztõen könnyen hozzájuthatnak a legkülönbözõbb elektronikai eszközökhöz is hitellel vagy részletfizetéssel. “Jött egy propektus, hogy lehet olcsón tévét venni” – mesélte Andrea, hogyan jutottak hozzá az elmúlt évben az új lapostévéjükhöz. “Ilyen vékony… smart” – magyarázta.

Balra Andi férje otthonukban a részletre vett tévéjükkel, jobbra pedig egy másik toldi házban Rózsi menye dohányt tölt. A mikro a kisgyerekek miatt van, adomány volt. | Fotó: Magócsi Márton ©

Ha nem lett volna akció, eszük ágában sem lett volna venni, így viszont nem tudták kihagyni. A régi felett már eljárt az idõ, fizetni sem kellet érte, részletre vették, csak az elõfizetés volt kötelezõ. A kettõ együtt havi 11 ezret kóstált, de már túl vannak rajta. Mások nem ilyen szerencsések, L. Ritók Nóra szerint gyakran elõfordul, hogy eladják a tévét a tartozással együtt, Bass László pedig azt mondta, a nulla forintért vett tévék gyakran a kukába kötnek ki, hiszen ha egyszer elromlik, megjavíttatni már nem tudják több tízezer forintért, és csak a tartozás marad.

Pedig a mélyszegénységben élõ családoknál a tévé sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint egy kevésbé szorult helyzetben lévõnél. “Alapszükséglet” – mondták a szakemberek. A családok többségében már a második aluliskolázott generáció nõ fel, akiknek az olvasás nehézséget okoz, és a beszélgetés kultúrája sem terjedt el. “Itt nincs mesélés a gyerekeknek” – mondta L. Ritók Nóra. Ezt pótolja a mindig bekapcsolva lévõ tévé, amely egymás mellé ülteti a gyerekeket és a szülõket.

Ricsiéknek 11 éven keresztül nem volt áramuk, így tévéjük sem. A szomszédhoz jártak át állandóan filmet nézni. Andreáéknál egyszer ment el az áram, a gyerkek azonnal toporzékolni kezdtek, és a rokonokhoz szaladtak át tévézni. “Iszonyatosan fontos programszervezõ, sõt, közösségszervezõhatása van” – mondta L. Ritók Nóra. Eközben viszont a híradó és egyéb mûsorok által kapcsolatot is teremt az általában elszigetelt telepeken élõ családok és a nagyvilág között. “A tévé az egyetlen kapocs, ami összeköti õket a társadalommal” – mondta Bass László.
A cigi az egyetlen luxus

“A tévé nem luxus, az internet sem az. A luxus a légkondi, a sokmilliós autó. Itt nincs luxus” – mondta Andrea párja, Ferenc. Ha márkás cipõt vesznek, azért teszik, mert sokáig bírja. A fia a Deichmannban vett cipõjét sosem húzza fel itthon, csak ha elmegy valahová, nehogy szétjöjjön. A lánya viszont éppen most kezdett panaszkodni, hogy feljött a talpa a közelmúltban négyezer forintét megvásárolt lábbelijének. Valószínûleg újat kell venni.

A chipset és a kólát megveszik a boltban, de mindegyikbõl az olcsóbbat. Mónika pedig balhézott már össze azért a helyi boltossal, mert energiaitalt adott el a gyerekének, aki a tízóraira adott zsebpénzét költötte rá el.

“A cigi az egyetlen luxus, amirõl nem tudok lemondani” – sóhajtott fel Mónika. Ferenc kétszer próbált már leszokni róla, de két hétnél hosszabb idõre sosem tudta letenni. Ricsi e-cigit akar venni, azzal talán le tud szokni, Zoltánék már nem is próbálkoznak. “Az ember tudja, hogy rengeteg pénz megy el rá, de nem tudok mit csinálni. Ez dühít, idegesít, rossz érzéseim vannak tõle. Fel tudom fogni, hogy ezt a pénzt másra is költhetném, de idegbajos leszek, ha nem szívok” – magyarázta Mónika.

Ricsi és édesapja is dohányoznak, azt mondják, próbáltak leszokni, de nem megy. A cigarettát mindenhol töltik, a dobozos valóban luxusnak számít. | Fotó: Magócsi Márton ©

A KSH statisztikája szerint a szegények szeszes italokra és a dohányárura szánt kiadásai állnak a legközelebb az átlagfogyasztóéhoz. Bass László szerint ennek egyértelmûen a cigi az oka, alkoholt kevésbbé vásárolnak. Toldon például se kocsma, se bolt, az illegális cigaretta adás-vétel azonban minden, szegények lakta településen virágzik.

“A cigaretta az, amivel egyelõre nem tudunk foglalkozni” – mondta L. Ritók Nóra, hozzátéve, hogy egyszerûen nem tartanak még ott az alaptívánnyal a közösségfejlesztési folyamatban, hogy a cigirõl való leszokás, mint megvalósítható terv, elõjöjjön. Szerinte tíz éves kortól szinte mindenki dohányos lesz, mert a cigi alapvetõ eszköz a frusztráció feldolgozására.

“Ha soha nem elég a pénzed, akkor hol húzod meg azt a határt, hogy ha errõl lemondasz, akkor már elég lesz? 22 800 forint akkor sem lesz elég, ha valaki nem veszi meg hónap elején a cigit vagy a kólát. És 47 ezer forint sem lesz elég, hogy megéljenek belõle” – mondta L. Ritók Nóra. Pedig ennyi Magyarországon a közmunkásbér. “Esélytelenek arra, hogy annyi jövedelmük legyenek, aminél már érdemes lenne valamire azt mondani, hogy lemondok róla, mert hasznosabb a pénzt másra költeni” – tette hozzá.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!