Volt az új Gyermekotthonban, a református templomban, Szegény Erzsébet díszítőművészeti szakkörös házában, ahol a komádi hímzéssel ismerkedett meg, a Közösségi Házban és Könyvtárban, a Sulyok István református iskolában, ahol csoportkép is készült vele a gyerekekkel. /Egy napra Nagyváradra is elutazott, ahol kedves ismerőse él./ - Levelében, amit hazaérkezése után küldött így ír az itteni látogatásról, benyomásairól. - "Komádit januárban látogattam meg az egyik kedves barátnőmmel, Cserép Tünde Tímeával. Őt akkor ismertem meg, amikor még az Egyesült Államokban élt. Sokat emlegette Komádit ezt a csodálatos kisvárost, ahol felnőtt. Most személyesen is találkozhattam az itt élő emberekkel. Több helyet is meg tudtam látogatni, többek között a nagy történelmi templomot, amelynek gondnoka volt olyan kedves és körbevezetett bennünket. Emellett öröm volt betekinteni az egyházi iskola életébe is, illetve megismerni kicsit az ott dolgozó, elkötelezett pedagógusokat. Az ismeretségen keresztül tudtam találkozni Krucsó Marikával is, akinek nagyon nyugodt, otthonos panziója van és ahol két éjszakát is tölthettem.  Emellett elvittek és bemutattak a kedves Lenkének (Farkas Jánosné) is, aki nagyszerű magyaros ételeket készített számunkra. Meglátogattam a helyi könyvtárat is, ahonnan Tündének nagyon sok emléke származik. Az igazgatóhelyettes nagyon kedvesen fogadott minket. Emellett voltunk az Irish Pub-ban, ahol ízletes, magyaros levest ehettünk, előtte pedig megkóstolhattam a híres magyar pálinkát is. Utána elvittek engem Szegény Erzsébethez, aki saját készítésű textíliákkal foglalkozik. Igazi művésznő. Szerencsém volt, mert gyönyörű ajándékot kaptam az általa készített munkákból. Néhány évvel ezelőtt Debrecenben taníthattam. Mialatt ott dolgoztam, sokat tanulhattam Magyarországról, annak történelméről, illetve Tünde valamint édesapja által Komádiról is. Ezeket a kedves embereket mindig a szívemben őrzöm majd. Sok új ismeretre, tapasztalatokra találtam Komádiban. Találkoztam, ha rövid időre is a Polgármester Úrral és köszönöm a kedves ajándékát. Remélem, nem felejtettem ki senkit, akikkel találkozhattam, Igazi összetartó és hagyományőrző közösséget ismerhettem meg. Komádiban tartózkodásom alatt talán az egyik legjelentősebb nap az volt, amikor ellátogattunk a gyermekotthonba, amelynek nagy történelmi múltja van. Nagyon le voltam nyűgözve az otthonok felszereltségétől. Találkozhattam az otthon igazgatójával, néhány ott dolgozó gondozóval, tanárral, - akik épp akkor készítették a vacsorát, - és a gyerekekkel is. Ezen létesítmények létfontosságúak a magukra hagyott gyermekek számára." A végére hagytam a levelének azt a részét, amit angolul és magyarul is idézek.: -" I learned so much of Hungary while working there, but also, through knowing Tunde, Imre and his many efforts to show me life in Komadi. I am so grateful. I look forward to telling my family and friends about it. We are all a family I have learned in my own teaching - and giving love and care to children is a sacred duty and joy." "Nagyon sokat ismertem és tanultam meg Magyarországról mialatt ott dolgoztam, és azáltal hogy megismertem Tündét es Imrét, az ő segítségükön keresztül a települést is, - ahogy megmutatták, - milyen is az élet Komádiban. Nagyon hálás vagyok mindezért. Előre várom, hogy meséljek mindenről a családomnak és barátaimnak! Mi egy nagy család vagyunk, ezt saját pedagógiai munkám alatt tanultam meg és hogy szeretet adni és gondozni a gyerekeket, amellett hogy a legnagyobb öröm, szent kötelességünk is. "

Cserép Imre
tudósító
/Fotók: - Cserép Imre/