2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
Megkedvelte hazánkat, megtanult magyarul (Beszélgetés Margherita Panarelli olasz cserediáklánnyal)Forrás: B. Kiss Andrea
Utolsó módosítás: 2010-05-06 17:46:35
Olaszország a hazája annak a mosolygós, barátságos torinói kislánynak, aki nyolc hónapja Debrecenben él és tanul, s a minap Csökmõre is ellátogatott. Megkérdeztük, hogy érzi magát hazánkban, hogyan jutott el településünkre. A beszélgetés könnyen ment, mert Margherita remekül érti nyelvünket, és a válaszadás sem okozott neki gondot.

- Hány éves vagy?

- Tizenhét.

- Hogyan kerültél Magyarországra?

- Az AFS (Nemzetközi Csereprogram Alapítvány) segítségével, cserediákként. Tavaly augusztus 23-án érkeztem, és idén július 4-ig maradok.

- Milyen családhoz kerültél?

- Egy debreceni családnál lakom, ahol az apuka asztalos vállalkozó. Két gyerek van, egy tizennégy éves lány, és egy tizenegy éves fiú.

- Hol tanulsz addig, amíg hazánkban tartózkodsz?

- A debreceni Csokonai Gimnáziumban tanulok.

- Miért éppen Magyarországra esett a választásod? Ismerted korábban?

- Nem ismertem Magyarországot. Sok lehetõség közül választhattam, és úgy gondoltam, hogy ez érdekes lesz. Nem bántam meg. Úgy jöttem ide, hogy egy szót sem tudtam magyarul, most pedig szombaton nyelvvizsgázom belõle Szegeden.

- Honvágyad van-e?

- Igen, de olyankor igyekszem elterelni a gondolataimat róla. Még soha nem voltam ilyen hosszú ideig távol az otthonomtól. Egyszer voltam Franciaországban, de csak egy hétig.

- Az otthoniakkal hogyan tartod a kapcsolatot?

- Interneten, telefonon és levélben.

- A szüleid mivel foglalkoznak, és van-e testvéred?

- A szüleim egy gyárban dolgoznak. Nincs testvérem, egyedüli gyerek vagyok.

- Milyen nyelveken tudsz még az olaszon kívül?

- Angol, francia, német, és most már magyarul is.

- Mi szeretnél lenni felnõttkorodban?

- Diplomataként szeretnék dolgozni, de mindenképpen olyan munkát szeretnék, ahol emberekkel lehet foglalkozni.

- Debrecenen kívül voltál-e valahol?

- Voltam Mohácson, a busójáráson, amiben az az érdekes, hogy Szardíniában (nagyszüleim lakóhelyén) karneválkor nagyon hasonló szokás van.

- Csökmõre hogyan jutottál el?

- Mikor Magyarországra jöttem, kerestem egy fuvolatanárt, mert otthon is fuvolázok, és egy évet nem akartam kihagyni. Elmentem a Kodály Zenemûvészeti Szakközépiskolába, és ott ismertem meg Kozma Andrást, aki Csökmõn is tanít. Vele jöttem most ide. A csökmõi általános iskolásoknak tartok egy kis bemutatót Olaszországról.

- Mi a véleményed hazánkról, az itt élõ emberekrõl?

- Az emberek nagyon vendégszeretõk. A táj is nagyon szép, Debrecen is tetszik. A magyaros ételek is nagyon finomak. A család, akiknél lakom, jól befogadtak. Szeretnék még visszajönni. A család egyik gyermeke tanul olaszul, ezért legközelebb õk jönnek majd hozzánk Torinóba.

- Volt-e valami kellemetlen élményed?

- Nem volt. Az itteni osztálytársaim is jól fogadtak. Vannak barátaim is.

- Ha visszatérsz Olaszországba, akkor ugyanabban az osztályban folytatod a tanulmányaidat, ahol abbahagytad?

- Igen. Vizsgázni fogok, és ott folytatom. Nyáron pótolom majd be a hiányosságokat.

Galéria
Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!