Az ember sokfelõl szerezhet barátokat. Vannak akik már óvodás koruk óta ismerik egymást és ez egy õszinte barátságként van jelen, akár felnõtt korukban is.

Az én eddigi életemben rengeteg ember vett részt, némelyikrõl a mai napig nem tudom, hogy mit is jelentett számomra. Az általános iskolai barátságok megszûntek, de furcsa mód ebbõl az osztályból már most, felnõtt fejjel alakultak ki kapcsolatok. Ez valószínû annak tudható be, hogy akkor még tartották volna ha egy lány és egy fiú barátok és megvallom nem is volt számomra fontos ember az illetõ. Ma már pedig midennapos kapcsolatban vagyunk.

A középiskola már egy egész más terület volt. Itt ugye rengetegen fordulnak meg az ember körül. Már nemcsak a megszokott kis község lakóival van körülvéve.

Voltak olyan emberek akikkel minden délutánt együtt  töltöttünk el. Egy két szó és tudtuk mire gondol a másik. Ez kb. egy húsz fõs társaság volt akikrõl ma már semmit nem tudok.

De szerencsésnek tartom magam, mert az osztályból négy embert igaz barátként tarthatok  számon,hiszen a mai napig rendszeres kapcsolatban vagyunk. Pedig mindannyiunkat másfelé sodort az élet. Fõiskola, munkahely, családalapítás. Ezek az emberek azok az igazi barátok akikre mindenben lehet számítani és segítséget kérni.

Nemrég született meg az egyik barátnõm kislánya és szinte egy emberként szerveztük a babalátogatást. Persze mikor ott voltunk nála fel is idéztünk néhény közös emléket. Jókat nevettünk, de mikor a búcsúzkodásra került a sor mindenkin látszott a szomorúság, mert ugye most már nem tudtuk mondani, hogy a suliban majd találkozunk.

De nem kellet csalódnom bennük, pár hét múlva már a közös bulit szervezték.

Örülök neki, hogy ilyen barátokra tettem szert! Remélem ez a barátság örökre megmarad!!