Már december elején meghívásokat kaptunk a szilveszteri összejövetelekre. Mivel sem én, sem a párom nem szeretjük a szilvesztert, ezért nem is adtunk választ senkinek.

"- Majd meglátjuk!" - tértünk ki a választás elõl.

Személy szerint azt nem szeretem, hogy már hetekkel az ünnep elõtt mindenki azt hajtogatja, hogy hova megyek, mit csinálok, mit veszek fel. Nagyon szeretek társaságban lenni, de ez ne legyen már szinte kötelezõ . És úgy gondolom ne kelljen egy egész  szórakozóhelyet köszöntenem éjfélkor, hisz egy csomó embert nem is ismerek, de ekkorra már mindenki iszik annyit, hogy bátorságot vegyenek magukon és odajöjjenek ismeretlenül is. Mert a mai fiatalságban így megy a szilveszteri bulizás. Ugyanis ha azt mondod nem akarsz menni sehova, a tekintetük mindent elárul :"-Megõrült ez? - Kihagyni a bulit?"

Én valahogy ezeket olvasom le az arcukról.

Persze vannak ennek egyszerû megoldási lehetõségei is. Otthon maradni, csendes, családi környezetben. De hisz, most vagyunk fiatalok, még  a család is azt sugallja: ülhetek otthon eleget. Tehát akarva akaratlanul belesöpörnek a szilveszteri forgatagba.

Idén szerencsére az otthon ülésen kívûl csak két variáció maradt, bár ez sem könnyítette meg a helyzetünket. A barátnõm egy zártkörû összejövetelre, a párom munkatársa pedig egy házibuliba hívott.  A végsõ döntést még csak ma reggel sikerült meghozni: maradunk a kicsit családiasabb házibulinál. Aztán majd meglátjuk mi lesz. Remélem egy kellemes estét töltünk el az ismerõsökkel.

Mindenkinek kívánok Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet!