A Gyimes völgyében tett kirándulást Komádi Erdély-járók Társaság Nagy Erzsébet és Nagy Sándor szervezésével. Komádiból, hajnali indulás után , késõ este érkeztek meg a hólepte Gyimesközéploki szállásukra. A csángó gulyás , túrós puliszka tepsis karajjal vacsora elfogyasztása után nyugovóra tért a társaság. Másnap ismét hosszú út várt rájuk. Csodás tavaszi napsütésben folytatták útjukat a csíki havasok vidékén, a gyimesi csángók földjén.

Gyimesbükkön megállva, megkoszorúzták a határkõ koronát és elénekelték a himnuszt. A Rákóczi-vár romjairól kitekintve, a Tatros folyó völgyében, megnézték a történelmi magyar országhatár vonulatát. Mély érzések ültek ki az arcokon.

Itt ér véget az az ország, amit István király Mária kegyeibe ajánlott. Lenyûgözõ kultúrájú adottságokkal rendelkezõ tájegység.Erdély legkeletibb része. Romlatlan falusi tájak, Európa egyik legérintetlenebb hegyvidéke. Moldvába érve, megállt az 55 fõs autóbusz a lészpezi Általános Iskola udvarán. Itt izgalommal várták a vendégeket a népviseletbe öltözött csángó gyerekek, és székely tanítójuk Márton Attila. Hangulatos, tájjellegû mûsorukkal örvendeztették meg a komádi kirándulókat. Önálló, regionális dialektusukat nehezen lehetett érteni. Keverik a régi magyar nyelvet a román jövevényszavakkal. Elragadó, kedves kis gyerekek mutatták meg õszinte akarásukat, magyarságukat. Szem nem maradt könny nélkül e páratlan, megtisztelõ találkozáson. A komádi Általános Iskola 5. b tanulói cipõdoboz ajándékokat küldtek a lészpezi csángó gyerekeknek. Amit nagy örömmel fogadtak. Természetesen egyéb ajándékok is elõkerültek, amit szeretettel átadtak a vendégek.

Hatalmas „kocsikerék” nagyságú kalács várta a társaságot, melyre az volt írva: „Isten hozta Lészpezen!” Együtt a gyerekekkel elfogyasztották a finom túrós kalácsot. Közben egymás szavát alig értve mindenki egyszerre akart ismerkedni, egymással beszélgetni.

Csoportos fotózás után, nehéz volt az elválás. A gyerekek sokáig integettek az eltûnõ, tülkölõ autóbusz után. A boldog, felejthetetlen találkozást hosszú út követte a békási szoroson át a szállásig. Késõ este ért a társaság Gyimesközéplokra. Ahol a „csángó galuska” (töltött káposzta) elfogyasztása után, mulatságba kezdtek. Helyi néptáncosok, népviseletben, bevonták a kiránduló csoportot a csángó táncba. Volt ott csujjogatás, pattogtatás, csak úgy szólt a gordonka, hegedû. Éjfélig húzták a talpalávalót, meg-megállva egy-egy ízes csángó vicc elmondásának erejéig.

Másnap hazafele mindenki csodálta a vasárnapi hangulatba öltözött falvakat, embereket, akik a templomba igyekeztek. Korondon, Farkaslakán, Kolozsváron, a Királyhágón több idõt töltöttek fakultatív programmal. Késõ este elfáradva, de tele élményekkel, emlékekkel hazavárta a csoportot otthonuk, Komádi városa.

Ez a felejthetetlen 3 nap, megnyitott egy kaput a csángó magyar emberek felé. Egy õszinte érdeklõdést sorsuk, jövõjük iránt. Mert igaz, hogy tényleg kicsit másabbak õsi szokásaik, és valóban kicsit másként élnek, mint errefelé, de magyarok Õk is minden bizonnyal.

Cserép Imre

tudósító