| Utolsó módosítás: 2011-07-14 16:47:25 |
|
Derecske - „Ez a pályám csúcsa” – így fogalmazott megkeresésünkre Rékasi Attila, miután négy fotográfiájával is elsõ helyezett lett a Szentesen megrendezett XVI. Országos Aktfotó Pályázaton. Fegyverneki Gergõ tudósítása.
A derecskei fotómûvész húsz éve foglalkozik fotózással, tíz éve szerepel alkotásaival országos tárlatokon. Mint mondta, különleges volt számára az elsõ elfogadás éve, hiszen nagy megmérettetésnek számított hazai mezõnyben kiállítani, miközben biztatást kapott a szakmától, ami tovább lendítette az alkotói munkában.
- Két évre rá megkaptam az elsõ díjamat egy megyei fotómûvészeti pályázaton – emlékezett vissza fotómûtermében. – Ennek köszönhetõen már külföldi pályázatokra is vállalkozott. „Az igazság az, hogy amikor az ember az ötödik vagy tizedik díját kapja, nem akkora az eufória. Ez a díj fontos volt számomra, mert a pályám csúcsának tekintem. Nemcsak azért, mert 96 szerzõ 600 aktfotográfiája közül mindössze 90-et válogatott ki a rangos mûvészekbõl álló zsûri, hanem azért is, mivel Magyarországon a szentesi az egyetlen aktfotó pályázat. Ezen kívül az aktot tarják a fényképezés mûfajai közül a legnehezebbnek, hiszen komoly alkotói feladat, hogy a kép mûvészi színvonalú munka legyen, és ne csak egyszerû meztelenkedés.
Érdekes megfigyelni, hogy a nõi test ábrázolása koronként változik. A fényképezés az emberek fantáziáját mindig is izgatta. Száz évig kísérleteztek vele, mire 1839-ben sikerült megtalálni a megfelelõ eljárást, s pillanatok alatt átvették az akt mûfaját a festészetbõl. Kezdetben a klasszikus beállítások, a kissé erõltetett pózolások voltak divatban, ami még ma is érezteti hatását Rékasi szerint.
- Ezek általában fekete-fehér képek, a nõi test szépségét emelik ki. Meglátásom szerint a zsûri a hagyományos kompozíciók mellett nagy részben igyekezett bemutatni a legmodernebb dolgokat is, amik kísérleti jellegûek vagy mély gondolatokat ébresztõk. Ma már a színvonalas aktfotográfiához kevés egy szép emberi test, noha a régi könyvek meghatározása szerint akt a mezítelen emberi test ábrázolása – mondja a fotómûvész, aki saját bevallása szerint mindig a szemlélõkre bízza a képek értelmezését.
Díjnyertes képeirõl annyit azonban elárulhatunk, hogy maga a meztelen test látványa háttérbe szorul, inkább elgondolkodtat, mint sem klasszikusan gyönyörködtet. Groteszk torzítással ugyanis kifigurázni kívánta az aktfotók színpadias pózolásait. Ezen kívül különleges montázstechnikája foghatta meg a zsûrit.
- Kedvelem a rétegtechnikát, ami azt jelenti, hogy egyfajta számítógépes kézmûvességgel több fotográfiát is egymásba tudok csúsztatni, hogy egy teljesen új formavilágot hozzak létre, igaz ez gyakran több napos munka, de a végeredmény egyedi. Ezek a képeim már nem a „pillanat mûvészetérõl” szólnak. Az elengedhetetlen manualitás és alakítási képesség miatt a képzõmûvészet határait feszegetem, ahogy kritikusaim mondták. A magamfajta mûvész „meglát dolgokat”, átalakítja a látványt és ezáltal a kiállítás nézõjével sajátos párbeszédbe kezd, esztétikai élményeket nyújtva. Ez igaz az aktjaimra is. Ma már sokkal könnyebb megfelelõ modelleket találni, mint 100 évvel ezelõtt, amikor prûdebbek voltak az emberek. Maga a mûfaj is elfogadottabb lett az évek során. Sokan azt hiszik ez valami erotikus szeánsz, de intim kapcsolatra még gondolni sem szabad fotózás közben, mert az megakadályozza a minõségi alkotómunkát. Ilyenkor csak a kép számít. Nem lehet érzelmekre, a szenvedélyekre hallgatni, mert különben káosz lesz az alkotásból. A fotósnak és a modelljének is megvan a feladata. Érzelmek nyilván vannak ez kell az inspirációhoz, e nélkül nem is lenne tökéletes a fotográfia, de egy nagyon speciális, tiszta érzésrõl van ilyenkor szó, amit a képen kell tudni megjeleníteni – avatott be a mester, akinek legutóbbi sikeréhez Derecskepolgármestere saját blogjában is gratulált.
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
|
Kedvenc hírek
