Három nagy kérdéssel szembesül az elkövetkezõ hetekben több százezer magyar devizaadós, akiknek a kedvezményes végtörlesztésrõl szóló, szeptember 29-én hatályba lépõ törvény elvileg lehetõséget ad a tartozásuk egyösszegû jutányos visszafizetésére. Elsõként azzal, hogy személy szerint neki érdemes-e élni a végtörlesztési lehetõséggel, másodsorban azzal, hogy ha igen, akkor hogyan tudja elõteremteni az ehhez szükséges pénzt, végül pedig azzal, hogy hogyan gyorsíthatja fel a procedúrát, hogy ne csússzon ki a maximálisan rendelkezésre álló öt hónapos keretbõl. (A hiteligénylések beadására december 31-ig van lehetõség, a bankoknak pedig ezt követõen 60 nap áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy az összes végtörlesztést lezárják.)

A 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2 forintos japán jen árfolyamnál történõ végtörlesztés lehetõsége elsõ hallásra szinte minden érintett devizaadós számára nagy lehetõség, hiszen a bankok állami kényszer hatására durván 30 százalékot elengednek a tartozásukból. Ha valaki zsebbõl ki tudja fizetni a teljes fennálló adósságát, akkor nincs mit hezitálnia, érdemes minél elõbb besétálnia a bankba (több helyen elõre egyeztetett idõpontban meg lehet ezt tenni), letudnia a hitelét, és ezzel egy csapásra megszabadulni az árfolyam- és a kamatkockázattól. Az adósok többsége azonban nincs abban a helyzetben, hogy újabb hitelfelvétel, ezúttal egy forintkölcsön igénylése nélkül teljesítse a végtörlesztést, nekik ezért több szempontot kell mérlegelniük.

Nem biztos, hogy kisebb lesz a törlesztõ

Arra a kérdésre, hogy kinek éri meg forinthitelbõl végtörlesztenie a hitelét, nincs általános recept. Az adósoknak érdemes valamelyik internetes kalkulátort segítségül hívva kiszámolniuk, hogy a saját tartozásuk összege és a még hátralevõ futamidõ hossza alapján mekkora lenne a forinthitelük havi törlesztése, és meg kell nézniük, hogy ez belefér-e a havi költségvetésükbe. A forintos jelzáloghitelek teljes hiteldíjmutatója (THM) 10 százalék körül van (a legolcsóbb ajánlatok 9,2, a legdrágábbak 11,5 százalékon érhetõk el), ez több százalékponttal magasabb, mint a svájci frank alapú jelzáloghiteleké.

Az új forintkölcsön törlesztése tehát a leszállított összes tartozás miatt elvileg kisebb lenne, mint amennyit az adós eddig fizetett, viszont a magasabb forintkamatok miatt az újonnan megállapított törlesztõrészletek mégsem lesznek minden esetben alacsonyabbak. Az [origo] által korábban megvizsgált példákban azt láttuk, hogy körülbelül havi 7 ezer forinttal lehet kevesebb a havi törlesztés, amennyiben az adós forinthitelbõl él a végtörlesztéssel, de több példát lehetne hozni arra is, hogy az új hitel törlesztõje az eredetinél kicsit magasabb is lehet.

A forinthitel is kockázatos

Az elmúlt hetekben azonban jócskán felerõsödtek a nemzetközi helyzetbõl, az euróövezeti válságból fakadó kockázatok, ezt szintén mérlegelniük kell azoknak, akik nem zsebbõl fedezik a végtörlesztést, hanem gyakorlatilag átülnek az eddigi frankhitelükbõl egy forinthitelbe. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerint "eddigi legnagyobb válságát éli az Európai Unió", és a napokban több elemzés látott napvilágot arról, hogy a görög államcsõd immár elkerülhetetlen, valamint, hogy az európai bankszektorban a 2008-2009-es bankválsághoz hasonló krízis állhat elõ. 

A most forinthitelben gondolkozókat egy esetleges európai csõd vagy az európai hitelpiac ismételt befagyása rendkívül kellemetlenül érinthetné. Gazdasági elemzõk szerint, bár Magyarország nem tagja az eurózónának, egy pánikhangulatban a befektetõk a forinttól, a magyar állampapíroktól és a hazai részvényektõl is menekülnének, aminek következtében az alapkamat emelésére kényszerülhet a Magyar Nemzeti Bank. Egy esetleges kamatemelést egyébként már elkezdtek beárazni a befektetõk, és rossz elõjelnek tekinthetõ az is, hogy Magyarország kockázati megítélése is sokat romlott, szeptember közepére éves csúcsra került az úgynevezett CDS-felár.

A végtörlesztés tehát igen kockázatos globális hangulatban indul el, és a piaci folyamatok láttán az is benne van a pakliban, hogy az, aki az árfolyamkockázattól tartva minden erejét megfeszítve átül egy forinthitelbe, az a jövõben egy komoly kamatkockázattal fog szembesülni, és elõfordulhat, hogy a forintkamatok emelkedése miatt fizethet majd többet. Ezt egyébként minél hosszabb kamatperiódus megválasztásával ki lehet védeni, ha ugyanis olyan ajánlatot talál az adós, amelynél a bank akár több évre fixálja a fizetendõ kamatot, azzal hosszabb idõre bebiztosíthatja a törlesztés kiszámíthatóságát. Mindenesetre a végtörlesztést választóknak ezeket a kockázatokat és lehetõségeket legfeljebb néhány héten belül mérlegelniük kell úgy, hogy sem az árfolyamok, sem a kamatok jövõbeli alakulását nem láthatják elõre.

Az összes tartalékot nem érdemes felélni

Aki elhatározta, hogy él a végtörlesztéssel, annál további kérdésként az is felmerül, hogy mit tud pénzzé tenni annak érdekében, hogy a fennálló tartozást vagy legalább az új forinthitelhez szükséges saját erõt elõteremtse. A könnyen likvidálható megtakarítások között a lekötött bankbetét, a befektetési alapokban lévõ pénz, a tartós befektetési számlán tartott összegek, egyedi részvények, kötvények jöhetnek szóba, amelyeket némi kamat- vagy árfolyamveszteség árán, de pár nap alatt biztosan készpénzzé lehet tenni.

Nehezebb helyzetben van az, akinek például hosszú távú élet- vagy nyugdíjbiztosítása van, ezt feltörni ugyanis az elõbbieknél jóval komolyabb veszteség árán lehet csak. Az életbiztosításoknak sajátossága, hogy az úgynevezett visszavásárlási érték az elsõ két évben nulla is lehet, és csak a futamidõ vége felé jut el odáig a szerzõdõ, hogy legalább az addig visszafizetett pénzét visszakapja, ha szükség esetén a szerzõdés feltörésére kényszerül. Ezt tehát nem feltétlenül érdemes megtenni, fõleg, hogy így a késõbbi évekre képzõdõ megtakarításait is teljesen feléli az adós.

Hasonló a helyzet a lakás-takarékpénztári megtakarítások és az önkéntes nyugdíjpénztári pénzek beáldozásával. A tényleges veszteség ugyan itt kevesebb, mint egy életbiztosításnál, de megint csak a hosszú távú tartalékok lenullázását eredményezi. Szintén szóba jöhet az ingatlaneladás, például a meglévõ lakáshitel fedezetét jelentõ ingatlan pénzzé tétele, ám ezt nagyon rövid idõn belül garantáltan nagy veszteséggel lehet csak megtenni, és nyilván csak akkor van értelme, ha az így szerzett pénzbõl a végtörlesztésen felül még egy kisebb lakásra vagy lakásbérlésre is futja.

Felmerülhet még különbözõ újabb hitelek felvétele is, például családtagoktól, a munkáltatótól (munkáltatói kölcsön formájában), a meglévõ személygépkocsi fedezetére igényelve, vagy ha csak pár százezer forint hiányzik, akkor akár személyi kölcsön vagy gyorskölcsön formájában is. Ezeket azonban akkor érdemes egyáltalán számításba venni, ha a saját erõbõl történõ végtörlesztéshez nyújtanak segítséget. Ha viszont forinthitelre is szükség van, úgy bármiféle plusz adósság bevállalása további kockázatokat hordoz, és adósságspirálba hajthatja a hitelfelvevõket.

Meggyorsítható a papírmunka

A forinthitelbõl végtörlesztõk egy sor technikai nehézséggel is találkozhatnak, hiszen a devizaadósok most hirtelen nagy számban rohanhatják meg a bankfiókokat. Egy normál hitelügyintézést 4-6 hét alatt le tudnak zárni a bankok, de ha most az igények tömegesen merülnek fel, akkor érdemes a papírmunka megkönnyítése érdekében bizonyos dokumentumokat elõre beszerezni.

Amire mindenképpen szükség van:

- 1 hónapnál nem régebbi jövedelemigazolás (ezt minden adós a munkaviszonyának megfelelõen igazolhatja: aki alkalmazottként dolgozik, annak munkáltatói igazolást kell kitöltetnie, aki vállalkozó, annak a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól kell jövedelemigazolást kérnie, aki pedig nyugdíjas, annak a nyugdíjátutalást tartalmazó folyószámla-kivonatot vagy egy nyugdíjszelvényt kell bemutatnia)
- a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdoni lapja (30 napnál nem régebbi másolatra van szükség, ezt az illetékes földhivataltól lehet kikérni)
- kertes ház esetén 90 napnál nem régebbi térképmásolat, valamint az épület eredeti vagy kézzel készített alaprajza
- lakásbiztosítási kötvény
- személyes okmányok
- a bank által küldött utolsó egyenlegértesítõ a fennálló tartozás összegérõl
- az utolsó 6 havi bankszámla-kivonat, amely a törlesztõrészlet kiegyenlítését igazolja

Mindezek birtokában az adósnak arra is fel kell készülnie, hogy a késõbbiekben ki kell kérni a meglévõ hitelt nyújtó bank írásos nyilatkozatát arról, hogy a teljes tartozás lejárat elõtti kiegyenlítését teljes mértékben elfogadja, és hogy ezt követõen kötelezettséget vállal a bejegyzett jelzálog (és esetleges elidegenítési és terhelési tilalom) jogosultjaként annak haladéktalan törlésére. Ez egyébként azt a kockázatot is mérsékli, hogy az új, forinthitelt nyújtó bank esetleg azért vonakodna megadni a kölcsönt, mert a tulajdoni lapon elõször csak a második helyen jegyzik be az õ jelzálog-jogosultságát, és csak akkor kerül az elsõ helyre, ha az eredeti bank töröltette a saját jelzálogjogát. 

Ezt a kockázatot egyébként, mint ahogy azt korábban megírtuk, a bankok "normál körülmények között" általában bevállalják, a bankoktól származó információink szerint viszont most mégsem mehet senki biztosra, mert "mindenki elsõ helyen és kizárólagosan szeret hitelt nyújtani".