"Ez háborút jelent" - kommentálta Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke a Szegedi Ítélõtábla csütörtökön délelõtt hozott másodfokú határozatát, amely jogerõsen kimondta, hogy a legnagyobb hazai bank tisztességtelenül járt el egy devizakölcsönnel rendelkezõ magánemberrel szemben.

A bíróság azért marasztalta el az OTP Bankot, mert más devizaárfolyamot használt, amikor az ügyfélnek odaadta a hitelt, és mást, amikor a törlesztõrészleteket beszedte tõle. A különbözeten a bíróság szerint a bank indokolatlanul nyerészkedett, ezért most visszamenõleg újra kell számolnia az adós törlesztési kötelezettségét.

A táblabíróság által kiadott közleménybõl az nem derül ki, hogy hogyan kell kártalanítani a hitelfelvevõt, de mivel a folyósításkori vételi árfolyamon újra kell számolni a törlesztést, ennek eredménye nem lehet más, mint az, hogy a bank eddig többet tett zsebre, mint amennyi az ítélõtábla szerint jogosan megillette. A túlfizetést elvileg többféleképpen lehet rendezni, például úgy, hogy az adós visszakéri a különbözetet, vagy ennyivel csökkenti a bank a fennálló tõketartozását.

Az OTP Bank és a Magyar Bankszövetség az [origo] megkeresésére türelmet kért, és az ítélet pontos megismeréséig nem kommentálta a jogerõs döntést. Barabás Gyula szerint azonban az eset messze túlmutat a pert indító magánszemély (Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és felesége) ügyén.

"Az nem lehetséges, hogy Kásler Árpádnak majd másképp számolja a tartozását az OTP, mint a többi ügyfelének. És az sem nagyon lehet, hogy az OTP másképp számol az adósainak, mint a többi bank, mert a devizahitelesek úgyis vérszemet kapnak. Ha maguktól nem kompenzálják az ítéletnek megfelelõen a hiteleseket, akkor hetente több ezer pert kapnak a nyakukba" - mondta a lehetséges következményekrõl Barabás, aki szerint egyetlen logikus reakció van: "a bankok fizetni fognak, méghozzá sokat, és ezzel valamelyest helyreáll a korábbi egyenlõtlenség".

Minden bank kihasználta

A bíróság által kifogásolt pont nem egyedül Kásler Árpád és az OTP Bank közötti hitelszerzõdésben van benne. A hazai hitelpiacon általánosan bevett gyakorlat volt, hogy a bankok devizavételi árfolyamon számolva folyósították a kölcsönt, a havonta esedékes törlesztõrészletek forintban kifejezett összegét viszont az aktuális deviza eladási árfolyamán számították. A két árfolyam között óriási a különbség, egy-egy banknál bizonyos idõszakokban a svájci frankkal szemben 5-10 forintos eltérés is akadt, ezen az árfolyamtrükkön - ahogy azt korábban már kimutattuk - a bankok éveken keresztül milliárdokat kerestek.

Nem véletlen, hogy Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke 2010 júliusában - kinevezése utáni elsõ intézkedéseként - törvénymódosítást kezdeményezett, amelynek eredményeként 2010 novemberétõl a bankoknak szakítaniuk kellett ezzel a gyakorlattal.

Innentõl kezdve nem alkalmazhatták a deviza eladási árfolyamát a törlesztéseknél, hanem saját középárfolyamukat vagy a jegybanki középárfolyamot kellett alapul venniük. Ez ugyan néhány forinttal még mindig magasabb, mint a vételi árfolyam, de a korábbi árrés felezõdött. Önmagában ez a módosítás havonta több ezer forint könnyebbséget jelentett az adósoknak, de csak a törvénymódosítás utáni idõszakot érintette, mivel visszamenõlegesen nem kellett korrigálni a korábban beszedett részleteket.

Szász tavaly szeptemberben a parlament fogyasztóvédelmi bizottsága elõtt azt mondta, hogy a pénzügyi közvetítõrendszer csak a hitelszerzõdések betartásával maradhat mûködõképes, és a szerzõdések utólagos megkérdõjelezése beláthatatlan következményekkel járhat.

Százezres nagyságrend is lehet fejenként

A szegedi ítélõtábla csütörtöki határozata lényegesen szigorúbb a korábbi felügyeleti javaslatnál. Egyrészt visszamenõlegesen várja el az OTP-tõl a törlesztõrészletek újraszámítását, másrészt nem a középárfolyamot, hanem az eredeti vételi árfolyamot tekinti irányadónak. Hogy ez pontosan mekkora különbséget jelent, az szerzõdésenként változó, de - korábbi számításaink alapján - fejenként 4-5 ezer forintot is kitehet minden hónapban.

Ha tehát valaki 2006 novemberében elkezdett törleszteni, így már öt és fél éven keresztül fizeti a tartozását, akkor akár 250-300 ezer forint túlfizetést is összehozhatott, figyelembe véve a vételi és az eladási, illetve a 2010. novemberi törvénymódosítás után a vételi és a középárfolyam közötti különbséget. Ha mindezt felszorozzuk a devizahiteles szerzõdések 700-800 ezres tömegével (a végtörlesztések után devizaalapú jelzáloghitelbõl legalábbis 731 ezer maradt a hétfõn benyújtott konvergenciaprogram szerint), akkor a teljes bankrendszerben 200 milliárd forintos nagyságrendû veszteség is elõállhatna. Ez a számítás durva becsléseken alapul, hiszen nem tudjuk a szerzõdések kötésének idejét, a havi törlesztések értékét, és azt sem, hogy ugyanezzel a logikával a lakáshitelek mellett esetleg az autóhitelek vagy más szerzõdések is megtámadhatók lehetnek-e.

Nincs precedens

A több mint egyévi bankadót magában foglaló potenciális bomba persze nem feltétlenül robban. Egyáltalán nem biztos, hogy az OTP vagy a többi bank fizet az ügyfeleinek, még akkor sem, ha ezzel perek sokaságát kockáztatja. "A magyar jogban egy ítéletbõl még semmi nem következik, nincs precedensértékû per, ahány bíróság, annyiféle döntés születhet" - szögezte le az [origo] kérdésére Zatik Zsuzsanna ügyvéd, aki nem számít tömeges perekre, elsõsorban azért, mert mindenkinek egyénileg kellene felvállalnia a pereskedés minden terhét és költségét.

Az ügyvéd szerint hasonló jogvitákban lehet majd hivatkozni erre az ítéletre és az indoklásra, de addig, amíg a Kúria (a korábbi Legfelsõbb Bíróság) nem ad ki errõl egy iránymutatást, addig minden bíróság a saját belátása szerint dönt ezekrõl az ügyekrõl. A helyzetet bonyolíthatja, hogy éppen csütörtökön mondta ki az Európai Bíróság, hogy "ami egyszer tisztességtelen, az késõbb is az", vagyis, ha egy bíróság érvénytelenít egy adott szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen szerzõdéses feltételt, azt a szolgáltatóval ugyanilyen szerzõdést kötõ további fogyasztóknak sem kell betartaniuk.

A luxemburgi székhelyû bíróság a magyar Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és az Invitel Távközlési Zrt. között folyó, uniós szintre került jogvitában foglalt így állást, és azt is kimondta, hogy ha valamely tisztességtelen szabály érvénytelenségét egy közérdekû kereset alapján megállapítják, akkor annak jogkövetkezménye valamennyi érintett fogyasztóra érvényes.

Közérdekû keresetet Magyarországon is lehet indítani, de ehhez az kell, hogy az ügyészség, a fogyasztóvédelmi szervek, vagy például a PSZÁF jogosnak érezze a fogyasztók panaszát.

Megkérdeztüka PSZÁF-ot, hogy foglalkozik-e a kérdéssel akár szabályozási, akár fogyasztóvédelmi szempontból, illetve befolyásolja-e álláspontját az ítélet. Binder István, a felügyelet szóvivõje a következõ választ küldte: "A PSZÁF álláspontja évek óta világos a vételi, eladási árfolyam kérdésében. A felügyelet kezdeményezésére született meg és lépett hatályba 2010 novemberében a hitelintézeti törvény módosítása, amely szerint a devizaalapú jelzáloghiteleknél minden tranzakció (így a havi törlesztõrészletek fizetése is) az MNB hivatalos devizaárfolyamán vagy az adott banki középárfolyamon történhet. Pénzügyi tárgyú törvényrõl lévén szó, e törvénycikk betartását a PSZÁF ellenõrzi."