Néhány hete, különös szórólapot találtam postaládámban, a reklámszemét között. A fényes papíros, bár hasonló volt azokhoz, mégsem valamelyik vendéglõ, vagy kifõzde szolgáltatását hirdette, hanem a Baptista Szeretetszolgálat ételkiszállításának, szociális étkeztetési kampányának indulásáról tájékoztatta az olvasót.

A Baptista Szeretetszolgálat Menü 2 fogásból áll, 180 és 420 forint/fõ áron érhetõ el, minden munkanapon, ingyenes házhozszállítással. A szórólapon felsorolásszerûen megtalálhatjuk azokat a feltételeket, amelyek megléte esetén jogosultak lehetünk a meleg ételre. Létezik lakossági menü is, 590 forintért, ami ismerve a debreceni ételkiszállítók árait (melyek inkább az 1000 forinthoz állnak közelebb), rendkívül kedvezõ ár.

Meglepetésembõl fölocsúdva, elsõ gondolatom az volt: "Hát már itt tartunk?!"

Valószínûleg igény van a 120 forintos meleg ételre, és persze a házhozszállításra is.  Úgy tûnik elért egy olyan réteget az elszegényedés, amely réteg inkább szenved az éhségtõl, de nem adja fel büszkeségét azáltal, hogy beáll az ételosztó sátor elõtt kígyózó sorba. Ezek az emberek szégyellik sorsukat, de nem tudják jó irányba befolyásolni azt, így kénytelenek segítséget igénybe venni. Számukra kényelmes megoldás az ingyenesen hívható zöld szám, mely tulajdonképpen egy kulcs  az életet adó meleg étel eléréséhez.

Ötvenes évei közepén járó torzonborz alakkal beszélgetek egy ócska festetlen padon. A közelebbi helyszínt János kérésére nem árulom el, sok a rosszakarója, nem szeretné, ha felismernék, bár ennek igen csekély a valószínûsége, hiszen valószínûleg az internet, mint információforrás ismeretlen valami az utcán élõk számára.

János a '90-es évek közepén települt át feleségével Erdélybõl. Egyszerû gazdálkodó családként éltek, jószágot tartottak, kis földet mûveltek. Az asszony azonban "világot akart látni", ezért maguk mögött hagyva mindent, Budapestre települtek. Ezután szinte törvényszerûen jött a válás, a vagyonmegosztás, lesüllyedés, ital, pénz elherdálás, bolyongás az országban. Hõsünk Debrecenben kötött ki, ahol az évek során teljesen elveszítette a lába alól a talajt. Hajléktalan lett, az utcán éli életét.

Létfenntartása alapkövét jelentik az ételosztások, melyek elmondása szerint lehetnének valamivel gyakoribbak is, és nem csak ünnepnapokhoz kötõdve megrendezettek. A reformátusok, a krisnások, és más egyházak is rendeznek általában ilyen osztásokat. Nagyon örült a baptisták legutóbbi ételosztásának; április közepén rendezték, a Petõfi téren, bár esett az esõ, de nagyon sokan voltak. Látta élõben azt a sapkás tévést (Vujity Tvrtko) és egy gyönyörû szõke lányt (Weisz Fanni-mindketten a Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövetei); voltak ott öltönyös emberek, meg beszédek, szóval nagy volt a felhajtás. Babgulyást, kenyeret, és ásványvizet kaptak, a vizes flakont nagy becsben tartja, szép emlék ez számára. Feltûnt Jánosnak, hogy a sorban állók között mennyi viszonylag jó öltözött férfi és hölgy tûnt fel; „Úgy látszik, már nem csak a hajléktalanok éheznek”, sóhajt fel, és jelzi, hogy nem akar már tovább beszélgetni velem, dolga van, hagyjam õt békén.

Szenczy Sándor, a Baptista Szeretszolgálat elnöke úgy nyilatkozott, hogy országos program indul a szociális ételkiszállítással; terveik szerint 18.000 rászorulón segítenek akciójukkal, melynek máris országos visszhangja kerekedett! Egyelõre csak a nagyobb városokban indul be a szolgáltatás, de ha igény merül fel, a kisebb központokban is lehetõséget teremtenek a kiszállításra. Illetve hagyományos segítségnyújtási akciójukat, a nyilvános ételosztást, természetesen tovább folytatják.