- Régen a lányoknak meg kellett tanulni háztartást vezetni, sütni, fõzni, kenyeret sütni, mosni, takarítani, a jószághoz hozzá látni, csirkét nevelni, meg libát és libát tépni. Nem úgy volt, hogy majd jönnek, a cigányok oszt megtépik. Meg kellett nekünk tépni. Aki aztán így aztán nem készült fel az életre, hát azt olyan élelmesebb ember bizony haza küldte. Azt nevelje az anyukája tovább.

- Honnan tetszett megtanulni ezt a gépi kézimunkát?

- Ezt a munkát a hímzést én az anyósomtól tanultam 1958-ban. 1957-ben esküdtünk, a másik évben ott laktunk náluk és õ megtanított. Hát megtanítani nem lehet. Megmutatta, hogy így csináld, úgy csináld. Egy hétig szenvedtem vele. A varrógép úgy bõgött, mint a tehén, mert nem jól tudtam hajtani, pedig én tudtam varrni. Úgy hogy nem könnyû megtanulni. De nekem akkor õ azt mondta, hogy, hogy le ne tedd, mert ha leteszed, akkor soha nem tanulod meg. És neki is csak én vagyok az egyetlen tanítványa. Nekem meg nincs, és ezt sajnálom.

- Hadd kérdezzem már meg Irmus nénit, hogy hasonlóan a Díszítõ Mûvészeti Szakkör tagjaihoz, az iskolában tanítaná-e a gyerekeket erre a kézimunkára?

- Nem tudom megtanítani a gyerekeket, megmondom miért. Ehhez felnõtt fej kell, azt, hogy jól tudjon varrni. Mert itt kell egy olyan dolog, hogy a kéznek meg a lábnak egyszerre kell mozogni. Ez egy olyan érzékeny munka, hogy nem lehet mással, csak lábbal hajtós géppel. Nekem van villanyos is, de sose próbáltam meg, mert nem tudnék rajta szép munkát csinálni. Meg az az igaz, hogy azt mondjam, akkora lyuk, mint egy borsószem, abba nyolcvan öltés van.

- Itt többféle kézimunkát látok. Elmondaná Irmus néni, ezek milyenek?

- Az angol madeira, az tiszta fehér munka, ezt valamikor készítették kézzel is. Én nem csináltam sose. Nem, nem lehet kézzel úgy megcsinálni. Volt, aki itt úgy csinálta. Láttam, hogy szép volt, szép volt, de géppel lehet, mert az hímzõ rámában van. Ki van feszítve hímzõ rámába, annyira feszesnek kell lenni, hogy mikor így az ember megpörgeti, akkor, mint a dob úgy szóljon. Nos, van még a kalocsai, az színes, a sárközi az kék színû. Ha a kalocsai át van törve, az richelieu. Én szeretek könyvbõl is dolgozni, meg újságból. Nekem a Fürge újjak újság valamikor nagyon sokáig járt, mert szép anyagú munkák voltak benne. De utána ellaposult, jó drága lett és abbahagytam.

- Én szeretem csinálni a kézimunkát. Ezt szeretni kell, ugyanúgy, mint egyebet dolgozni.

- Köszönöm a beszélgetést, és remélem a Lovasnapon más is megcsodálhatja Irmus néni munkáit!

Cserép Imre

tudósító

Fotók: - Cserép Imre