Arra kérdésre, hogy miért csak egyetlen megoldás létezik az erdõspusztai tavak vízellátásának a rendezésére, Bara Sándor a Tivizig igazgatója az angol utazó, Robert Townson 1793-ban feljegyzett mondatával válaszolt: „mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelõ, sem építõanyag nincs…”. A gravitációs adottságok nem teszik lehetõvé, hogy a Keleti-fõcsatornán kívül máshonnan vezessenek vizet Debrecen környékére. Erre azért volna szükség, hogy a csapadékszegény években is biztosított legyen a várostól keletre elterülõ tavak vízellátása. Most ugyanis kritikus a helyzet.

Méteresnél több hiány

A hónapok óta tartó aszályos idõjárás következtében az ország más vizeihez hasonlóan drasztikusan lecsökkent a vízszint az összesen mintegy 300 hektár területû erdõspusztai tavakban. A Bodzás és a Halápi tározóban már nincs is víz, mert a horgászok kérésére júliusban abból próbálták pótolni – nem sokáig tartott – a fancsikai horgásztavak vízveszteségét. Az I-es tározóban 180 centiméter helyett 86, a II-esben 280 helyett 161 centi a vízszint a legmélyebb helyen. Ugyanez a Vekeri-tónál: 165-rõl 62 centiméter. Több ér kiszáradt, csak a Kondorosban van még egy kevés víz.

Öntözésre is

A Civaqua programban a 140 méteres szintkülönbséget legyõzve Balmazújvárosnál vezetnék el csövön Debrecen felé a vizet, ami Zelemér környékét elérve a legmagasabb pontról gravitációs elven folyna a Kondorosba és a Csere-érbe. Ezzel nem csak a tavak vízellátása oldódna meg, hanem sok ezernyi hektár öntözése is a Hajdúságban.