A megjelenteket – köztük Muraközi István polgármestert, Kovacsóczy Katalint, Nadányi Zoltán unokáját, Dr. Benke Mária nyugalmazott fõorvosnõt, a Nadányi-ház tulajdonosát – Kállai Irén múzeumi igazgató köszöntötte. A korabeli irodalmi kávéházzá kialakított sarokban Dr. Krajczárné Sándor Mária muzeológus, beszélgetést folytatott Bakó Endre irodalomtörténésszel, aki elismeréssel szólt a Nadányi-kultusz ápolásáról.

Emlékeztetett arra, hogy az egykori Nadányi-háznál minden évben megrendezik a költészetnapi ünnepséget, s megkoszorúzzák az emléktáblát. Most pedig a múzeum gazdag gyûjteményébõl rendhagyó kiállítást is összeállítottak születésének évfordulójára. De ki is volt Nadányi Zoltán? Költõ, író, mûfordító, megyei levéltáros? – hangzott el a kérdés, mire a válasz: mindegyik mesterségben kipróbálta magát a pályáját Nagyváradon kezdõ, s jogi fõiskolát végzett Nadányi, ám mégis irodalmár maradt élete végéig. Elõbb újságíróként tevékenykedett Váradon, majd Trianon után átjött Újfaluba, ahol megházasodott, majd 1927-ben megyei levéltáros lett. Õ nevezte faluvárosnak Újfalut, sõt, a hiányosságok miatt „Piripócsnak” titulálta a megyeszékhelyet.

A trubadúr nevet Illés Endre adta neki, mivel Nadányi a szerelmi líra képviselõje volt. Megzenésített verseit híres színészek énekelték, pl. Karádi Katalin, Zilahy Lajos Halálos tavasz címû filmjének „Az volt a vesztünk” címû betétdalát.

A beszélgetésbõl kiderült: Nadányit kortársai közül mindenki szerette, pl. Kosztolányi halálos betegen is eljött miatta Újfaluba.

„Aki több a többinél” címmel Kocsis Csaba válogatásában Nadányi mûveibõl adott elõ részleteket Kiss Tamás, Pércsi Liliána, Bai Károly, Sándor Zeréndné, Nagyné Kapás Julianna, Ádámné Matolcsi Erzsébet, valamint a szerkesztõ.