A találkozóról, illetve magáról a „Komádi jelene és múltja” oldalról kérdeztem Polgár Juliannát, az oldal elindítóját értelmi szerzõjét. –

- Hogyan indult el a „Komádi Jelene és múltja” oldal a facebookon? Kinek volt az ötlete? Egyedül indítottad el, vagy voltak társaid?

Ez az oldal úgy indult el, hogy párom révén, Békéscsabán lakom, és ott lett egy „Békéscsaba jelene és múltja” csoport. Tetszett az ötlet, ahogy tették fel a régi képeket és nagyon sok ember összejött. Azt mondtam, meg kell csinálni Komádinak is ezt, hátha van rá igény és így létrehoztam. Ez áprilisban volt. Két hét alatt több mint ezerötszázan lettünk. Én indítottam el egyedül az egészet, de lett egy társam is az indulás után Megjelöltem egy admint az oldalon, Bokor Robit, mert, hogy õ csak ott él Komádiban. – Én nem vagyok olyan sûrûn a gép mellett, ezért úgy láttam, hogy õ sûrûbben van fent az oldalon és jobban tud „lekorlátozni”, mert sajnos le kell egy-két embert. Volt már rá példa. Robi jobban tudja felügyelni az oldalt, de mindig megkéri a beleegyezésemet és mindent megbeszélünk az oldallal kapcsolatban. /Itt is szeretném megköszönni az önzetlen munkáját./

- A eltelt idõ alatt nagyon sok kép került fel az oldalra és nagyon sok látogatója volt (van) az oldalnak, tehát sikeres. – Miben látod a sikernek a titkát? Milyen terveid vannak még az oldallal kapcsolatban?

Valóban sok kép került fel az oldalra. Itt inkább olyan emberek vannak többségben, akik gyermekkorukat élték Komádiban, de most már 50-60 évnél idõsebb emberek is jelentkeztek. Egymásra találtak régi szerelmek, régi barátok, rokonságok derültek ki a facebokon keresztül. És a régi képek, amiket felteszünk, annak alapján ugranak be az emlékek az embereknek. Ismerõs arcok, ismerõs helyek. – Terveim azok vannak bõven. Nagyon szeretném továbbra is, hogy aha további képeket, régi emlékeket megosztanánk egymással és ezáltal összetartani a kis csoportot. Nagyon jó lenne, ha ezeket az emlékeket „írott, nyomtatott” formában is kézbe vehetnék a komádiak. Ebben szeretném a segítségedet kérni! (-Megpróbálok segíteni ebben a dologban! Majd visszatérünk rá./

Az elsõ találkozó után, azt mondom, hogy jöhet a következõ, mert látom az emberek összetartóak és igény is van erre. – Lehet, hogy nem is kell egy évet várni rá erre az egészre. Tavasszal is lehetne egyet csinálni, hátha többen ráérnek, eljönnek. Azt még el szeretném mondani, hogy ez a találkozó nem helyettesíti a „Komádiból elszármazottak” találkozóját, ez egészen más, ez egészen másról szól.

- Milyennek találtad az elsõ találkozót? Milyen érzéssel indulsz vissza?

A találkozó nagyon kedves, családias hangulatban zajlott. Mindenki bemutatkozott, nézegettünk régi képeket, felidéztünk nagyon sok emléket. A találkozó üde színfoltja volt a „nemzedékek találkozása” – Dr. Perecz Györgyné 90 évesen és a kis Balogh Borcsa 5 évesen, - a legidõsebb és a legfiatalabb résztvevõje a találkozónak. Én nagyon jól éreztem magamat a találkozón, egyébként is nagy örömmel jövök, ha idõm engedi szeretett városomba.

- Munkádhoz erõt-egészséget és további sok sikert kívánok!

Cserép Imre

tudósító

/Fotók: - Cserép Imre és Molnárné Kolozsvári Irén