A Habsburg Birodalomnak - amelynek Magyarország is része volt - 1797-ben, a napóleoni háborúk idején született himnusza. Joseph Haydn angliai koncertkörútján tapasztalta meg, hogy milyen lelkesítõ hatással van az angolokra a brit himnusz, a God Save the King, és hazatérve hasonló, a hazafias érzelmek felkeltésére alkalmas darabot komponált. Így született meg Leopold Haschka versére a Gott erhalte Franz den Kaiser. A dal elõször 1797. február 12-én, I. Ferenc császár születésnapján csendült fel. A darab - amelynek magyar szövege is megszületett - a kezdetektõl a soknemzetiségû Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia himnuszának számított, hivatalos eseményeken ez csendült fel. Magyarországon azonban soha nem lett igazán népszerû.

A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza

A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza, Kölcsey mûve elõtt a katolikus magyarok nemzeti imaként a Boldogasszony anyánk címû, valószínûleg a 18. század elején keletkezett egyházi népéneket és az Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga kezdetû Szent István-éneket, a reformátusok a 90. zsoltárt (Tebenned bíztunk eleitõl fogva) énekelték. Felekezeti hovatartozástól függetlenül népszerû volt a hatóságok által tiltott Rákóczi-induló is, amelyet késõbb a francia Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésített.

Kölcsey 1815-ben Szatmárcsekére költözött öccséhez, akinek rossz gazdálkodása miatt a családi birtok rendbetétele a költõ vállára nehezedett. Vidéki elszigeteltségében, magányában formálta költészetét, új mûfajokkal próbálkozott; 1821-tõl kezdõdõ lírai korszakának fõ mûfaja a hazafias szabadságóda és a népköltészet eredményeit felhasználó lírai dal lett. A bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában keletkezett hazafias költészetének legnagyobb remeke, a Hymnus.

A költemény mûfaja óda, azon belül himnusz. Keretes szerkezetû költemény. A vers keretét adó elsõ és utolsó versszak – a könyörgés – imát, fohászt tartalmaz. A keret által közrefogott versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicsõ pillanatait emeli ki: a honfoglalást, a gazdasági virágzást és Mátyás király gyõzelmeit. A következõ versszakok a múlt szenvedéseirõl szólnak: a mongolok, törökök támadásairól, a belsõ széthúzásokról, a testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a jelennel. A képek erejét az ellentétek fokozzák. A vers végén a bûnök felsorolása után ismét elhangzik a fohász, de a hangsúly áthelyezõdik: a költõ már csak szánalomért könyörög. 


A Hymnus elõször 1829-ben jelent meg

A Hymnus elõször 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplõ "Magyar nép zivataros századaiból" alcím nélkül, ami egyes irodalomtörténészek szerint szerkesztõi önkény vagy a cenzúra kijátszása miatt történt. A Hymnus 1832-ben, Kölcsey munkáinak elsõ kötetében már a szerzõ által adott alcímmel látott napvilágot.

A Himnusz megzenésítésére 1844-ben, a költõ halála után hat évvel hirdetett pályázatot Bartay András, a pesti Nemzeti Színház igazgatója. A 20 arany pályadíjat a beérkezett tizenhárom pályamûbõl Erkel Ferencnek, a Nemzeti Színház karmesterének ítélte a zsûri, a mû bemutatására 1844. július 2-án a Nemzeti Színházban került sor, hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án csendült fel elõször.

A 190 éves Himnuszt a közmegegyezés tette nemzeti imádságunkká, hivatalosan azonban csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A magyar nemzeti himnusz tehát csak 1989-ben került hivatalosan a Magyar Köztársaság alkotmányába. 1903 elõtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” címû mûve, az osztrák császári himnusz volt. Az idézett következõ forrásból is kitûnõen az ezeréves magyar törvénytárba az 1989. október 18-án elfogadott és a Magyar Közlönyben – az 1956. október 23-án kezdõdött forradalom és szabadságharc napra harmincharmadik évfordulóján – október 23-án kihirdetett 1989. évi XXXI. törvény 75. §-val került beiktatásra: „75. § A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfõtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán válasza erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendrõl.

2006. május 7-én avatták fel Budakeszin a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívbõl álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc mûvét.