Magyarország a világ méztermelõ országainak elsõ harmadában van. Országos szinten mintegy 16 ezer méhészt és méhészeti vállalkozást tartanak számon, ami több mint egymillió méhcsaládot jelent hazánkban. A világon Magyarországon a legsûrûbb méhcsaládok száma. Ez örvendetesnek tûnik, de nem mégsem az, mivel nincs elég méhlegelõ, így a hatalmas méhcsalád sûrûség a hozam rovására megy. Hajdú-Bihar megyében mintegy 900 méhész tevékenykedik, összesen 50 ezer méhcsaládot fenntartva. Évtõl és idõjárástól függõen hazánkban mintegy 15-25 ezer tonna mézet exportálnak, aminek fele akácméz.
Király László, az OMME Hajdú-Bihar Megyei Méhész Egyesület elnöke szerint a hazai méz nagybani felvásárlási ára most nagyon alacsony, avirágméz 580-680, az akácméz 1200 forint kilónként. Ez az ár a termelési, szállítási költségeket is alig fedezi, s ehhez jön még a piacon dúló hatalmas verseny az olcsóbb, külföldi mézzel szemben.
– A magyar méz világhírû, ezt a pozíciót meg szeretnék õrizni a magyar méhészek. Ezen kívül, mindenképpen meg szeretnénk védeni a magyar méz termelhetõségének feltételeit, ezzel együtt a méhészettel foglalkozó vállalkozásokat is. A természeti környezet megváltoztatásával a méhészek megélhetése is veszélybe kerülhet – mondta az elnök, hozzátéve, hogy nem csupán a természeti környezet változásainak, hanem az idõjárás viszontagságainak is ki vannak téve a méhészek.

Az árok vízelvezetésre szolgál

Kelemen Béla, a debreceni zöldhatóság igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy az elmúlt években valóban elindult egy folyamat a vízelvezetõk, csatornák, folyók mentén a vízvédelmi területek karbantartására.
– Korábban nem volt rá pénz, 2011-ben kezdtük el a munkákat, köszönhetõen a közmunka programnak. Az említett vizes területeket muszáj takarítani, hiszen éppen az a funkciójuk, hogy elvezessék a vizet. Különösen belvíz idején fontos ez. Én azt gondolom, a múlt évi méztermelés visszaesésének sokkal inkább a száraz idõjárás az oka, semmint a vízvédelmi területeken kiirtott növények, amelyek sok esetben rongálják a gátak állapotát – tájékoztatta a Naplót Kelemen Béla.
Az akácosok kapcsán kitért arra, hogy a megyében drasztikusan nem csökkent az akácerdõk területe, de az tény, hogy természetvédelmi szempontból hátrányosabbak, mint az õshonos fajták: a tölgy, a hárs, a nyír vagy a magyar nyár, hiszen az akácerdõ alatti vegetáció gyakorlatilag nulla, nem marad meg alatta semmilyen növény.
– A természetvédõk például kifejezetten „ellenségként” kezelik a selyemvirág (vaddohány) nevû növényt, mert nagyon agresszívan szaporodik és elnyom mindent. A méhészek számára viszont ez a növény is fontos – jegyezte meg a környezetvédelmi szakember. Mint mondta, 2011-ig nem fordultak elõ ilyen panaszok, addig csak az idõjárásra panaszkodtak a méhészek. Úgy véli, a megoldás az optimális egyensúly fenntartása lehet.

HBN-KER