Miután több olvasónk is jelezte felénk, hogy a villamosenergia-, illetve gázárak  rangsora esetében kíváncsi lenne arra is, hogy mindez a minimálbér függvényében hogyan alakul, megvizsgáltuk az energiaárakat ebbõl a szempontból is.

Egy korábbi cikkünkben már feldolgoztuk az uniós minimálbérek alakulását, ezt ismét elõvéve megnéztük, hogy az egyes országokban az adott keresetbõl hány egységnyi áramra, illetve gázra jutna a fogyasztóknak. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy csak azokra az országokra tudtuk ezt a számítást elvégezni, amelyeknél törvényileg szabályozott minimálbér van. Így például Németország és Ausztria sem szerepel most ebben a cikkünkben.

Azt tehát már tudjuk, hogy sem a villamosenergia, sem pedig a gáz árában nem lógunk ki hazánk a sorból, a vizsgált országokból felállított "drágasági rangsor" második felében vagyunk. Ha viszont az uniós viszonylatban meglehetõsen alacsony magyar minimálbért is bevesszük a képbe, már más a helyzet.

Villamosenergiából ugyanis az ötödik legkevesebb mennyiséghez lehet hozzájutni Magyarországon (2470 kWh): nálunk rosszabb a helyzet Szlovákiában, Litvániában, Romániában és végül Bulgáriában. A visegrádi országokat nézve azonban megközelítõleg a magyarral megegyezõ mennyiséget kaptunk Csehországban, és 500 kWh-val többet Lengyelországra.

Az, hogy villamosenergiából a francia, a luxemburgi és a holland minimálbérbõl jut a legtöbb, nem túl meglepõ, hiszen például a luxemburgi minimálbér kimagaslóan a legnagyobb az Unión belül.

Ha a gázt nézzük, akkor sem sokkal jobb a helyzet, sõt, még rosszabb is, hiszen a magyar minimálbérbõl kevesebb gázhoz csak a litván és a bolgár fogyasztók juthatnak. Utóbbi esetben már érthetõ az is, hogy önmagában, adókkal is terhelve hiába Bulgáriában az egyik legalacsonyabb a gáz ára, miért voltak tüntetések a magas rezsiköltségek miatt, és miért kényszerült emiatt lemondani a miniszterelnök. A minimálbérek függvényében ugyanis jelentõs terhet jelent például a gáz ára.

Ezzel szemben a minimálbérbõl a legnagyobb gázmennyiséget a luxemburgi, a brit és a francia lakosok tudnák megvenni, ha a kereset minden "centjét" erre fordítanák.

Összességében tehát az mondható el, hogy uniós összevetésben egyáltalán nem kirívóan drága a magyar villamosenergia és gáz, viszont a minimálbér függvényében már nem igazán nevezhetjük olcsónak a hazai árviszonyokat. Így tehát három területen van lehetõség a változtatásra, vagy az áfa- és adótartalmat csökkenti a kormány, vagy a jövedelmi viszonyok javulnak, vagy pedig a szolgáltatókat kötelezik arra, hogy az adómentes alapárakat csökkentsék. A kormány elsõsorban ez utóbbihoz hasonlító megoldáshoz ragaszkodik foggal-körömmel.

mfor.hu