A munkaerõpiaci adatok megjelenésekor rendszerint az elõzõ évi adatokhoz viszonyított összehasonlításokat végzünk. A KSH napokban megjelent jelentésébõl kiderülõ részletek azonban jó alkalmat adnak arra, hogy kicsit más szemmel nézzük ezeket a statisztikákat. Mi történt a válság óta eltelt öt évben a munkaerõpiacon? Milyen fõbb átrendezõdéseket állapíthatunk meg?

Annyi az alkalmazott, mint öt éve

Az elsõ negyedévben 26 ezer fõvel volt több foglalkoztatott, mint egy évvel korábban. (A mostani cikkben boncolgatott statisztika nem tartalmaz információt külön a versenyszféra és közszféra adatairól, arról sem, hogy mennyi ebbõl a közfoglalkoztatott. Márpedig 2008-ban a közfoglalkoztatás még nem volt ilyen tömeges munkaerõpiaci módszer, ennek szélesebb alkalmazása csak 2009-ben kezdõdött. Ezeket a folyamatokat következõ cikkünkben vizsgáljuk majd.)

Azonban ha az idei elsõ negyedéves foglalkoztatottsági adatokat a 2008 elsõ negyedévihez viszonyítjuk, a foglalkoztatottság szintje még mindig el van maradva nagyjából 27 ezer fõvel. Foglalkoztatás típusa szerinti bontásból azonban az derül ki, mintha az alkalmazotti státuszban foglalkoztatottak száma visszaért volna az öt évvel ezelõtti szintjére. 2008 elsõ negyedévében 3 millió 370 ezer alkalmazott volt, míg az idei elsõ negyedévben 3 millió 376 ezer. A foglalkoztatásbeli elmaradás pedig az önfoglalkoztatók körében adódik, az egyéni vállalkozók száma 34 ezer fõvel alacsonyabb az öt évvel ezelõttinél, 424 ezer fõ. (Itt fontos hozzátenni, hogy ezek az adatok nem adózási körbõl, hanem a KSH megkérdezéses módszerû munkaerõ-felmérésébõl származnak.)

Az egyéni vállalkozók száma a nehéz gazdasági helyzetben fokozatosan csökkent, de tavaly tovább nehezedett az egyéni vállalkozók mûködése azáltal, hogy a járulékfizetési alapot 100%-ról 150%-ra emelte a kormány. Jóval magasabb lett tehát a minimum járulék, amit egy vállalkozónak be kell fizetnie maga után.

Teljes idõsök helyett részidõsök

Egy másik típusú bontásból pedig az derül ki, miközben a foglalkoztatás szintje csak 27 ezer fõvel van elmaradva, a teljes munkaidõs foglalkoztatás 121 ezer fõvel csökkent, amit 94 ezer fõvel több részmunkaidõs ellensúlyozott valamelyest. 2008 elsõ negyedévében még csak 167 ezren voltak részmunkaidõben foglalkoztatottak, így tehát elég nagy, bõ 50%-os emelkedésrõl beszélhetünk, ennyivel lettek többen részmunkaidõsök. Azt persze pontosan nem tudni, hogy a részmunkaidõ mennyire kényszer vagy elfogadható kompromisszum, vagy munkahelyeket mentett-e meg az, hogy ha elbocsátás helyett munkaidõt csökkentettek.

Az mindenesetre árulkodó, hogy a KSH jelentése szerint 90,5 ezer alulfoglalkoztatott részmunkaidõs volt az idei elsõ negyedévben, vagyis ennyien vannak azok, akik szívesen dolgoznának többet, ha lenne rá lehetõségük.

Klikk a képre!

Még több atipikus

Az atipikus foglalkoztatási formák egyik legelterjedtebb módja, a határozott idõs foglalkoztatás is egyre népszerûbb. Az alkalmazottként dolgozók körében a határozatlan idõs szerzõdések száma nagyjából épp annyival apadt, amennyivel a határozott idõs szerzõdések szaporodtak.

A határozott idõre szóló szerzõdés a munkáltató számára azért kedvezõ, mert amikor lejár a szerzõdés, akkor egyéb megállapodás hiányában a munkaviszony megszûnik. Nincs szükség indoklással ellátott felmondásra.

40% tartós munkanélküli

Az elmúlt évek egyik jellemzõ folyamata, hogy még ha bõvülni is tud a foglalkoztatás, a munkanélküliség magas marad. Ez egy másik, egyébként örvendetes folyamat eredménye, amelynek során a magyar lakosság gazdasági aktivitása bõvül. Mivel ez jelenleg is igen alacsonynak mondható európai összehasonlításban (mögöttünk csak Olaszország és Málta van), a bõvülés örvendetes, azonban a többirányú szigorítások eredményeként megnõtt munkaerõ-kínálatot a munkaerõ-kereslet nem tudja felszívni. Így lényegében a munkanélküliek száma nem tud elszakadni a félmilliós szinttõl, ami még mindig 176 ezer fõvel magasabb az öt évvel korábbinál.

Ráadásul 75 ezer fõvel többen vannak azok, akik 1 éven túl keresnek állást, azaz tartós munkanélküliek. A munkanélkülieken belül 40% fölött volt a tartós munkanélküliek aránya az idei elsõ negyedévben.

Többen akarnak dolgozni

Az elõbb említett intézkedések hatása érezhetõ a gazdasági aktivitást boncoló számokon. Ezek az intézkedések nagy vonalakban a korkedvezményes nyugdíjak visszafogása, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a segélyezési rendszer szigorítása, illetve a nyugdíjkorhatár emelése.

2008 elsõ negyedévében 3 millió 538 ezer inaktív volt a 15-74 éves korcsoportban. Ez az idei elsõ negyedévre 225 ezer fõvel kevesebb, 3 millió 314 ezer fõ volt. Az inaktívak között pedig negyedével többen vannak azok, akik dolgozni szeretnének. Hogy mégis inaktívak statisztikailag az azért lehet, mert munkanélkülinek definíció szerint az számít, aki adott héten aktívan állást keresett és rendelkezésre áll dolgozni két héten belül. Ha valamelyik feltétel nem teljesül, akkor a munkanélküli inaktívnak minõsül. 2013 elsõ negyedévében már 427 ezer olyan inaktív volt, aki dolgozni szeretne.

Azt azonban nem mondhatnánk, hogy ha lenne elég munkahely, akkor a 427 ezer inaktív plusz 508 ezer munkanélküli együttes számával növelhetõ lenne a foglalkoztatás. Az inaktívak elhelyezkedési esélyeit nehezíti, hogy a dolgozni vágyók nagyobb része nyugdíj, iskola vagy kisgyermek nevelése mellett vállalna állást, aminek sikeréhez az alternatív foglalkoztatási formák nagyobb elterjedtségére és szemléletváltásra is szükség lenne.