Nem elég, hogy a jegybanki alapkamat rekordmélységbe, 4,5 százalékra süllyedt, a kormány új elvonásokkal is sújtja a bankban tartott megtakarításokat. A mindkét irányból érkezõ csapások miatt már a korábbinál is kevésbé éri meg lekötött betétet tartani, fõleg rövidebb távon. A megtakarítok augusztustól azzal szembesülhetnek, hogy minden korábbinál több pénzt veszítenek a rövid távú megtakarításaikon.

Alacsony alapkamat, alacsony betéti kamat

Az utóbbi hónapokban egyre kisebb és kisebb kamatot fizetnek a bankok a náluk tartott lekötött betéteink után. Ennek két oka van: egyrészt a jegybank közel egy éve folyamatosan vágja az irányadó kamatot, ami iránymutatás a kereskedelmi bankoknak a kamataik meghatározásánál. A másik, hogy a bankok most nincs akkora szüksége a forintforrásra, mint tavaly õsszel volt.

Az alapkamat tavaly augusztus óta 6,75 százalékról 4,5-re csökkent. Az MNB döntéshozóinak ezzel a gazdaság élénkítése lett volna a célja, és korlátozott inflációs nyomás megteremtése, valamint a kedvezõ globális tõkepiaci hangulat (a hozamvadászat, ami lenyomta a magyar hozamokat) is lehetõséget adott a lépéssorozatra. A hazai megtakarítóknak azonban nem jött jól, hazai kamatjövedelmük közel harmadát bukták eddig az egy évvel ezelõttihez képest.

A maradékot a kormány sarcolja

A kormány pedig minden eddiginél keményebben adóztatja ezt az alacsonyabb kamatnyereséget a hétfõn bejelentett második Varga-csomag után. A pénzkivételt terhelõ díj, a tranzakciós adó a készpénzfelvételnél a duplájára nõ, elektronikus átutalásoknál pedig a másfélszeresére.

Arra nem lehet számítani, hogy a bankok lenyeljék, és ne ügyfeleikre hárítsák a többletterheket. És tovább is van: augusztus-szeptembertõl jön az egészségügyi hozzájárulás (a 6 százalékos eho), amivel együtt már a kamatnyereség 22 százalékát viszi el a költségvetés.

Ezekbõl a hatásokból együttesen adódik, hogy egy átlagos, két hónapra lekötött bankbetéten márpénzt veszthetünk. Ezen az idõtávon lekötött százezres betét kamatnyereségébõl (750 forint) a kamatadó és az eho elvisz 165 forintot, majd ha a maradékot kivennénk a bankból, pontosan 603 forintot kellene adóznunk tranzakciós illeték címén. Így hiába fialtatjuk pénzünket két teljes hónapig, 18 forinttal szegényebbek leszünk. De legalább az állam jól járt, hiszen 768 forintot húzott le a megtakarításunkból.

Egyéves idõtávon persze már más a helyzet. Hasonló kezdõbetéttel 4500 forintos kamatnyereséget érünk el, amibõl 990, majd 661 forinton jön le, szóval marad nekünk is valami, csak kevesebb, mint eddig bármikor.

Ez az egész elkerülhetõ?

A Varga-csomag részleteit a törvényi szintre is átültetõ javaslatcsomaghoz folyamatosan érkeznek a módosítók, ezek miatt most úgy fest, hogy a hosszú távon takarékoskodók tbsz-számlával mentesülhetnek az eho megfizetése alól, illetve szintén megkapják ezt a kedvezményt azok, akiknek nyugdíj elõtakarékossági számlájuk van.

Vannak még más módok is a sokszoros lehúzás különbözõ részeinek kicselezésére. Bankkártyás fizetéssel – egyelõre? – megússzuk a tranzakciós illetéket a legtöbb banknál, ez azonban akár változhat is.

Ha pedig úgy döntünk, hogy megtakarításainkat nem a bankoknál, hanem az államnál tartjuk állampapírok formájában, akkor cseles módon mentesülünk az új elvonások alól, hiszen ez a típusú befektetés is mentesülhet az eho-hatálya alól. (Az államkincstárnak érezhetõen célja is a lakossági részarány növelése a többi befektetési termék rovására). A befektetési alapokat ugyan a betétekhez hasonlóan adóztatják, de itt – a kockázati étvágy függvényében – esetenként jobb hozamokkal is találkozhatunk, tehát a megtakarítások egy része ezentúl betétek helyett inkább ilyen, igaz kockázatosabb megtakarításokba mehet.

Egyébként pedig marad a készpénz, ami ugyan a szürkegazdaság melegágya, és veszélyes is lehet a párna alatt rejtegetni, de legalább nem vonnak el belõle minden lehetséges alkalommal.