Azt is lehetne mondani, hogy aki nyer a peren, az is veszít. De miért? És miért tanácsolják a szakmai szervezetek, hogy az adósok egyezzenek meg bankjukkal, vagy lépjenek be egy adósmentõ programba, ha nem tudnak fizetni? Ez egy összeesküvés lenne, vagy azért mondják ezt, mert nincs jobb megoldás?

Azt a célt, hogy teljesen megszabaduljon az adós a devizahitel terhétõl, sõt akár a bank még pénzt fizessen neki vissza, eddig még egy perben sem sikerült elérni. Az ügy, amelyben a Kúria csütörtökön fog döntést hozni, annak kapcsán indult, hogy az árfolyamrés nem szerepel a szerzõdésben. Hasonló ügyekben már több bírósági döntés született, és a szakmai vélemények szerint nem is kötelezõ ezt a szerzõdésben feltüntetni - ez az ügy mégis a Kúriáig jutott.

Kiindulva azonban abból, hogy a tárgyalással egyszer már kudarcot vallottak a felek és a Kúria elé került az eset, valószínûleg ismét sikertelen lenne az egyezkedés, és ekkor az ügy újra a bíróság elé kerülne - mondta el a Privátbankárnak egy, a témában jártas szakjogász.Ezen a ponton már az a tét, hogy a Kúria akár semmisnek is kimondhatja a szerzõdést, vagyis érvénytelenítheti azt. Ez azonban beláthatatlan következményekkel járna a felekre nézve. De mi is történne ekkor? A feleknek el kellene számolniuk egymással - rendben, de ez hogy nézne ki? Mivel a Kúria döntése valószínûleg nem tartalmazna erre vonatkozóan semmilyen iránymutatást - hiszen ez a jelenlegi pernek nem tárgya - a feleknek újra tárgyalóasztalhoz kellene ülni a az elszámolás ügyében.

Végül hova futhat ki ez az egész?

Ezt senki nem tudja, még nem volt ilyesmire példa korábban, de valószínûleg a bíróságnak mérlegelnie kellene, hogy miként tekint a hitelre. Forinthitelként? Ez meglepõ lenne, hiszen az az érvelés, hogy a devizahitel mögött nincs deviza, könnyen cáfolható. Egy másik elképzelés szerint a hitelt ugyan forinthitelként kezelnék, de az elszámolásnál a devizahitelre vonatkozó kamatot kellene a hitelösszeg után megfizetni - ez még az elõzõnél is furcsább kombináció lenne. A harmadik lehetõség, hogy az ügylet megítélése maradna devizahitel, tehát az ítélethirdetést követõen ez alapján számolna el az adós és a bank, így pedig az adós rendkívül rossz helyzetbe kerülne, mert a tõke visszafizetésekor jó eséllyel a mostani, kedvezõtlen árfolyammal kellene számolni. 

Ha egy skálán akarnánk ábrázolni az eshetõségeket, amikor a bank veszít a perben, akkor az adós szempontjából a legjobb kimenetel az lenne, ha a bank visszafizetne neki pénzt (ezt szeretnék elérni a Kúria elõtt lévõ ügyben is). A skála másik végén az áll, hogy a szerzõdést érvénytelenítik, és az adósnak egy összegben azonnal vissza kellene fizetnie a teljes tõkét és a kamatokat is, rossz esetben devizahitelként, a mai árfolyamon átszámolva. Azt azonban, hogy a képzeletbeli skála melyik feléhez lenne közelebb a valós elszámolás, ma senki nem tudja megmondani. 

És mi történik akkor, ha a Kúria érvényesnek találja a szerzõdést?

Ha a szerzõdés semmisségét nem mondja ki a Kúria, akkor az ügyfélnek tovább kell fizetnie, vagy ha nem tud, akkor valamely adósmentõ programba kellene belépnie. Végsõ esetben tovább folytathatja a pereskedést az Európai Bíróságon, de ez egyfelõl még az eddigieknél is költségesebb lenne, másrészt valószínûleg az sem lenne eredményesebb, hiszen a magyar bíróság és a Kúria is figyelembe veszi az uniós jogokat a döntés során - sõt, egy másik hasonló ügy kapcsán tanácsot is kért az uniós szervezettõl.  

Ebben az esetben az adósnak ráadásul ki kellene fizetni a perköltséget és a jogi képviseletet is, ami további súlyos kiadásokat jelenthet. Ha a keresetet elutasítják, akkor is a pertárgyérték 6 százalékát kell kifizetni, ha fellebbez, akkor 8 százalékos illetéket kell fizetnie az államnak, és akkor még nem beszéltünk a jogi képviseletrõl. A megkezdett ügyeknek körülbelül a 90 százaléka elutasítással zárul - mondta a szakjogász. 

Ez nem a pénzügyi szervezetek összeesküvése

Az árfolyamrésrõl kialakult vitában több szakmai szervezet is állást foglalt. Ezek alapján a szerzõdésben nem kell feltüntetni az árfolyamrést, hiszen elég, ha az a THM-ben megjelenik, hiszen ez egy változó érték. A szerzõdésben azonban sem ennek, sem a teljes hiteldíj-mutatónak nem kell megjelennie. A THM csak egy mutatószám, amely szintén naponta változik és segíti a hitelek összehasonlíthatóságát.

Polt Péter legfõbb ügyész szerint az árfolyamrés esetében az átváltás olyan költség, ami nem a bankkölcsönhöz kapcsolódó teher, és mint ilyet a szerzõdésben nem kell feltüntetni, így a szerzõdést erre hivatkozva nem lehet semmissé nyilvánítani. A Pénzügyi Békéltetõ Testület ehhez hasonlóan kimondta, hogy az árfolyamrés nem költség, a szerzõdés tehát nem lehet emiatt semmis. 

A Bankszövetség álláspontja szerint az árfolyamrés – mint ahogyan azt jogerõs bírósági ítéletek és a Legfõbb Ügyész szakmai véleménye is alátámasztják – nem költség, hanem a kölcsönnyújtás konstrukciójából következõ számítási mód, amit a teljes hiteldíj-mutató tükröz. 

A THM-rendelet a devizahitelek esetében egy átváltási kulcs alkalmazását írja elõ, ami természete szerint sem minõsülhet költségnek. Amennyiben az árfolyamrés külön költségelemként is megjelenne a THM számításakor, tulajdonképpen megtévesztené a fogyasztót, duplán értékelõdne és egy valótlan tartalmú eredményre vezetne. A Bankszövetség szerint mindezek értelmében az árfolyamrés költségként történõ, szerzõdésben való feltüntetésének a hiánya nem jogszabályellenes.

Több szempontból veszélyes a szerzõdés megsemmisítése

A jogász szerint a probléma az, hogy ezek a szakmai érvek erodálódnak azáltal, hogy ezt a nagyon bonyolult és komplex kérdést, mint a devizahitelezés, leegyszerûsítjük arra, hogy a kifejezetten szakmai szervezetek (pl. PSZÁF, Legfõbb Ügyész) a bank vagy az adós oldalán állnak-e. Ezek a szervezetek ugyanis szakmai érveket hoznak fel, a jogbiztonság és a szerzõdések védelme érdekében, illetve a társadalmi igazságosság biztosításáért. 

Sõt ezzel valójában az ügyfeleket, adósokat is védik, felhívva figyelmüket a pereskedés kockázataira, hiszen aki egy ilyen perben nyer, az is veszíthet vele. A bírósági ítéletek ugyanis nehezen elõrelátható közgazdasági következményekkel járnak, hiszen az eddigi joggyakorlat nem ad támpontot a különbözõ indokok alapján semmisnek nyilvánított szerzõdések további sorsára, a felek közötti elszámolás végsõ kimenetelére - véli a szakember.

Nemrég Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke a Kúria tanácselnökénekkérdéseire levelében válaszolt, amiben a devizahitelekkel kapcsolatos bírói ítéletek gazdasági és társadalmi hatásaira figyelmeztet, utalva arra, hogy ezeknek a szerzõdéseknek az utólagos "sommás" átalakítása vagy semmissé nyilvánítása sok veszélyt rejt.

Veszélyes az adós, a bankrendszer, a jog és a gazdaság szempontjából is

Szász Károly szerint a devizahitel-szerzõdések valamely általános rendezõelv szerinti visszamenõleges, "sommás" átalakítása vagy semmissé nyilvánítása hatását tekintve nem egyszerûen az ügyfelek beláthatatlan helyzetérõl vagy a bankrendszer veszteségeirõl szóló kérdés. "A legjelentõsebb gazdasági hatása abban nyilvánulhat meg, hogy egy ilyen döntés esetén a bankok képtelenné válhatnak a betétesek pénzének kifizetésére. Vagyis itt nem a devizahitelesek megsegítésérõl, és nem is a bankok profitjáról van szó, hanem egy potenciális bankpánik lehetõségérõl (amely szélsõséges esetben akár államcsõdben is végzõdhet)" - fogalmaz.