Elsõsorban az árfolyamkülönbség miatt vizsgálhatják felül a devizahiteleket - ezt nyilatkozta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Reuters hírügynökségnek. A pontos megoldási javaslat még nem ismert, de a Polgári Törvénykönyv lehetõvé teszi, hogy a parlament jogszabállyal módosítsa a szerzõdések tartalmát. A kormány a jövõ szerdai ülésén már tárgyalhat is a devizahitel-szerzõdések átírásának lehetõségeirõl - hangzott el a Híradóban.

Egyre több családot veszélyzetet a kilakoltatás réme, mert nem vagy egyre nehezebben tudják fizetni devizahitelüket. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint több mint százezren tartoznak hosszabb ideje bankjuknak. Rajtuk is segíthet a most készülõ újabb kormányzati mentõöv. Navracsics Tibor, közigazgatási és igazságügyi miniszter kedden a Hír Tv-ben arról beszélt: vizsgálják hogyan lehet jogszabály-módosítással segíteni a bajba jutott devizahiteleseken. Annak az alkotmányos kereteit nézzük, hogy az õszi ülésszakban egy törvénnyel, egy jogszabállyal módosítsuk a devizahitelek feltételeit - jelentette ki Navracsics Tibor.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Reutersnek már konkrétumokkal is szolgált. Közölték például, hogy a devizahitelek lehetséges felülvizsgálatának elsõdleges oka az árfolyamkülönbség. Az adós ugyanis nem hibáztatható azért, hogy az árfolyam romlása miatt nem tudja törleszteni hitelét. Az MTI információi szerint jövõ szerdai ülésén már tárgyal a kormány a devizahitel-szerzõdések átírásának lehetõségeirõl. A Polgári Törvénykönyv lehetõvé teszi, hogy a parlament jogszabállyal módosítsa a szerzõdések tartalmát - a pontos megoldási javaslat azonban még nem ismert.

Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke tud olyan adósról, akinek a törlesztõ részlete 6 év alatt 100 ezer forinttal nõt az árfolyamváltozások és a kamatemelések miatt. Ha most újra az eredeti árfolyamon törlesztene, akkor 115 ezer forintot kellene havonta fizetnie bankjának, így több mint 60 ezer forintot spórolna meg abban az esetben, ha teljesen elengednék az árfolyam-különbözetbõl adódó többletterheket. Ezt a lehetõséget is vizsgálja a kormány, de az is elképzelhetõ, hogy az árfolyam-különbözetnek csak egy részét engednék el. Kérdés továbbá az is, hogy az új mentõcsomag kikre vonatkozna. A Széchenyi Hitelszövetség szerint a segítséget minden devizahitelesre ki kellene terjeszteni.

A bankok állják a költségeket?

"Nem csak az elmaradással rendelkezõ hiteladósokra, hanem szinte valamennyi hiteladósra ki kellene terjeszteni ezt a programot" - mondta az m1 Híradónak  a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Barabás Gyula hozzátette: úgy gondolja, kisebb-nagyobb áldozatokat már mindenki meghozott, sõt erejükön felül teljesítenek azok is, akiknek egyébként nincsen elmaradásuk. Számukra valóban igazságtalan lehet, hogy ha ebben a programban nem tudnak részt venni - jegyezte meg.A megoldás ugyan kérdéses, ám annak több milliárdos költségeit valakinek állnia kell. Szakértõk szerint várhatóan a bankok mellett az állam is kiveszi majd a részét a terhekbõl.

A Magyar Nemzet egyik forrása azt hangsúlyozta: a kabinet tisztában van azzal, hogy a devizahitel-szerzõdésekkel kapcsolatban sem a tõkét, sem a kamatot érintõ feltételekhez „nem nyúlhat hozzá”. A devizaárfolyammal kapcsolatos szabályokat azonban törvényileg módosíthatja, mivel az árfolyam „változott a szerzõdés megkötése óta”. Igennel felelt a lap azon felvetésére, hogy ezek szerint az árfolyam lehet az az elem, amelyre a miniszter célzott. Ismeretes, a Kúria nemrég úgy döntött egy eléje került ügyben, hogy a vitatott devizahitel-szerzõdést érvényesnek kell ugyan tekinteni, de az árfolyamrés mindössze plusz-mínusz fél százalék lehet.

A Magyar Nemzetnél azt is megtudták, hogy a kormány elé kerülõ javaslatok között szerepelhet – a korábban megvalósított árfolyamgáthoz hasonlóan – rögzített árfolyam bevezetése, de szóba jöhet az árfolyam-különbözetbõl adódó többletköltségek megosztása is. – Ez utóbbival kapcsolatban jelenleg több lehetõséget is vizsgálnak az érintett tárcák szakemberei – tette hozzá a lap forrása. Kérdésükre elmondta, a többletköltségek harmadolása az egyik ilyen, de az is felmerülhet, hogy az érintett bankok állják ezen költségek egészét. A rögzített árfolyam mértékével kapcsolatban nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, ugyanakkor emlékeztetett arra a nemrégiben született horvát bírósági döntésre, amely szerint a hiteleket az eredeti, a felvételkor érvényes árfolyamon lehet visszafizetni.

Nem megoldás a tömeges pereskedés

A tervezett jogalkotással a kormányzat nyilván szeretné elkerülni, hogy olyan állapotok alakuljanak ki, mint amilyenek a rendszerváltozás után jellemezték a hazai hitelviszonyokat. Az egyéni próbálkozások, peres eljárások akkor nem vezettek sikerre, az ügyfelek és a hitelintézetek viszonya mind feszültebbé vált. Jelenleg is nagyon sok polgári eljárás folyik, bár ezek száma pontosan nem ismerhetõ. Kiderült, hogy a különféle bíróságokon meghozott ítéletek nem képesek átfogóan rendezni a helyzetet, a vitatott devizahitel-konstrukcióknak csak egy-egy elemét érintik. Több tízezer per esetleges megindítása ráadásul ellehetetlenítené az ítélkezést. A pénzügyi felügyelet és az ügyészség által kezdeményezhetõ, mindenkit érintõ úgynevezett közérdekû kereset sem vezethetne sikerre. A Legfõbb Ügyészség a lappal nemrégiben azt közölte: a közérdekû per megindításának nincsenek meg a feltételei.

1991-es precedens

Az egyetlen út a jogalkotás lehet – az eddigi hazai joggyakorlat szerint ennek megvannak az alkotmányos feltételei. Sõt, hasonló esetekben az állam köteles is beavatkozni a szerzõdéses kapcsolatokba. Az Alkotmánybíróság (AB) 1991-ben hozott, precedensértékû határozata ugyanis azt tartalmazza: a polgári törvénykönyv alapján kivételes helyzetekben a törvényhozás módosíthatja a magánfelek szerzõdéseit. Kivételesnek a helyzet akkor tekinthetõ, ha a szerzõdéskötést követõen beállott körülmények miatt a megállapodás valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a változás nem volt elõre látható, a kockázat meghaladta a szokásos, normális mértéket, és az állami fellépés közérdekû, hiszen tömeges társadalmi igényt elégít ki.

Az Alkotmánybíróság hajdan részletezte azt is, milyen változást tekint akkora horderejûnek, amelyik megalapozhatja, hogy a jogalkotók összhangba hozzák a két régi alapvetõ jogelvet: a szerzõdés tiszteletben tartását (pacta sunt servanda) és a körülmények módosító erejét (clausula rebus sic stantibus). A határozat szerint ilyen lehet a jelentõs gazdasági, esetleg politikai, pénzügyi és egyéb társadalmi átalakulás, például a háború, a válság vagy a szokatlanul nagy infláció. Ezek ugyanis olyan elõre nem látható tényezõk, amelyek – különösen a hosszú idõre szóló jogviszonyokban – lényegesen befolyásolhatják a szerzõdõk helyzetét, a jogok és a kötelezettségek arányát, s valamelyikük számára lehetetlenné tehetik a megállapodás változatlan fenntartását, teljesítését. – Ilyenkor kifejezetten szükséges az állami beavatkozás, a szerzõdési kötelezettségek megváltoztatása, megszüntetése, a megbomlott egyensúly helyreállítása – szögezték le.

Az AB 1991-es döntése azt is kifejti, hogy a húsz-harminc évre szóló szerzõdéses kapcsolatokban a résztvevõknek számolniuk kell a szerzõdéskötéskor hatályos rendelkezésekkel, köztük azzal: a polgári törvénykönyv szerint az elõre nem látható, rendkívüli változások indokolttá tehetik, hogy az állam jogszabállyal módosítsa a megállapodások kikötéseit. Az Alkotmánybíróság kitért rá, a hasonló törvényi beavatkozás nem tekinthetõ visszamenõleges hatályúnak, hiszen alapvetõen a még nem teljesített kötelezettségekre vonatkozik.

Végül érdemes felidézni, milyen körülmények között került sor az AB 1991-es határozatára. Az Alkotmánybíróságot a rendszerváltozás után tömegesen keresték meg az érintettek, köztük magánszemélyek, társadalmi szervezetek, szövetkezeti szövetségek, ügyvédi és jogtanácsosi irodák, falu- és lakóközösségek.

Összesen 177 beadványban 1796 ügyfél kérte: a testület semmisítse meg az akkori költségvetési és államháztartási törvényt, mert a szabályokkal az Országgyûlés beleavatkozott a hitelintézet és az ügyfelek között létrejött kapcsolatokba. Azt kifogásolták, hogy a 20-25-30 évre felvett lakáscélú kölcsönük eredeti, általában háromszázalékos kamatát a törvény a hátralévõ idõre 15 százalékra felemelte. A kedvezményes kamatot addig az állami költségvetés egészítette ki a piaci mértékre, 28-32 százalékra. Amikor a beadványok elutasításával az Alkotmánybíróság pontot tett a vita végére, megjegyezte: az állam felelõssége, hogy jogalkotással beavatkozik-e a szerzõdéses viszonyokba, az intézkedést azonban az AB mérlegre teheti. A bírák a jogi rendezést 1991-ben közérdekbõl szükségesnek tekintették.