Bár márciusban Varga Mihály újdonsült gazdasági miniszterként még arról beszélt, hogy a devizahitelesek megsegítésére elegendõek az eddigi kormányzati eszközök, múlt héten Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter bejelentette: a kormányzat keresi a megoldást arra, hogyan lehet jogszabállyal módosítani a devizahitelesek szerzõdésein. Amibe az ügyvédek rendre belebuknak a bankok elleni perek során, azt a kormány most egy õsi jogelvre alapozva igyekezne sikerre vinni. Navracsics Tibor ezt úgy írta körül, hogy a szerzõdésmódosítás akkor fordulhat elõ, ha valamilyen, a szerzõdéskötéskor fennálló körülmény elõre nem látható módon alapvetõen megváltozik, és ebbõl adódóan nem róható fel, hogy lehetetlenné válik a teljesítés. Valójában a „clausula rebus sic stantibus” elvérõl van szó.

Orbán is fel van háborodva

A politikai szándék mögött sajtóhírek szerint Orbán Viktor személyes felháborodása áll, aki a Kúria devizahitelezéssel kapcsolatos közelmúltbeli döntését bankpártiként értelmezte. A tüntetõk akkor egészen a házáig elmentek, ahol a miniszterelnök felesége igyekezett nyugtatni õket. A tervek szerint ezen a héten szerdán a kormány már döntött is volna az újabb mentõcsomag részleteirõl – ez azonban elmaradt.

A nyilatkozatok és a sajtóértesülések alapján úgy tudni, hogy két verzió „versenyez egymással”. A bankok számára enyhébb megoldás – amin a gazdasági tárca dolgozik – az úgynevezett árfolyamrés problémájára fókuszál (a Kúria elé került devizahiteles ügy éppen arról szólt, hogy a bank a vételi és az eladási devizaárfolyam közötti különbséget az ügyfélre terhelte, ezt azonban elmulasztotta feltüntetni a szerzõdésben). A radikálisabb megoldás viszont a folyósításkori és a jelenlegi devizaárfolyam közötti különbségre koncentrál: ezt az összeget vagy teljes egészében ráterhelnék a bankokra, vagy megosztanák a pénzintézetek, a hitelesek és az állam között – a hitelt pedig meghatározott árfolyamon átváltanák forint alapúra. Az árfolyamrésbe történõ belenyúlás a Portfolio.hu számításai szerint maximum nyolcvanmilliárdos terhet róna a bankszektorra – igaz, ez nagy könnyebbséget nem jelentene az adósoknak. Navracsics Tibor nyilatkozata alapján azonban inkább a radikálisabb megoldás tûnhet befutónak – erre vonatkozik ugyanis a megváltozott körülményekre hivatkozó jogi elv. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy mekkora árfolyamveszteséggel számol a kormány, és abból mennyit és kire terhelne. Ha az összes devizahitelest vesszük alapul (560 ezren vannak, és a jelenlegi árfolyamot figyelembe véve mintegy 3,5 billió forinttal tartoznak), akkor az árfolyamveszteség mintegy egybillió forint. (Ezen belül a lakáscélú devizahitelek összege 1,9 billió forint – itt az árfolyam-különbözet körülbelül félbillió forint.) Ha a kormány csak a kilencven napon túli tartozással rendelkezõkre koncentrálna (õk 117 ezren vannak és 725 milliárddal tartoznak), akkor ez az összeg „csupán” 230 milliárd forint. (Rajtuk kívül egyébként még vannak 115 ezren, akiknek már nem is érvényes a hitelszerzõdésük, bármikor megindulhat velük szemben a végrehajtás – ez 21 ezer esetben történt meg eddig.) Egyelõre tehát nem tudni, hogy melyik csoportot mentené a kormány, és erre mennyit áldozna a költségvetésbõl, illetve mekkora terhet hárítana a bankszektorra.

"Az emberek nem adósmentõ csomagot várnak"

A pénzügyi jogok biztosa, Doubravszky György elképzelése szerint a mentõcsomagnak nem csak a lakáshitelekre kellene kiterjednie. Mint mondta: az emberek nem adósmentõ csomagot várnak, hanem azt, hogy a bankok „elszámoljanak”. Álláspontja szerint figyelembe véve az elmúlt években a bankok által az országból kivitt profitot, az ügyfelek és a bankok között megoldható a probléma anélkül, hogy az csõddel fenyegetné a hitelintézeteket. Vagyis nincs szükség költségvetési forrásra, az adófizetõk pénzének bevonására.

Balatoni András, az ING elemzõje ugyanakkor elmondta: a bankszektor 2011 óta veszteséget termel Magyarországon. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan bankok, akik nyereséget tudnak realizálni, az viszont egyértelmûen látszik a szakértõ szerint, hogy a bankadó és a végtörlesztés, valamint az egyre romló hitelportfóliókon elszenvedett veszteségek erõsen visszafogják a bankok jövedelmezõségét. „Az elmúlt tizenöt évben Magyarországon a bankszektor tõkearányos reálnyeresége 2,2 százalékos volt, ami aligha nevezhetõ extraprofitnak” – fogalmazott a szakértõ.

Pszichológiai határ jöhet

Hogy ez nemcsak a bankok magánproblémája, azt jól mutatja, hogy a végtörlesztés által a szektornak okozott 260 milliárdos veszteség nyomán – az ING számításai szerint – 0,8 százalékkal csökkent a hazai GDP. Ha a bankokra további százmilliárdokat terhelne a kormány, azzal vélhetõen átlépne egy olyan pszichológiai határt, ami után a szektor sokkal hevesebben reagálna, mint az eddigi intézkedésekre – vagyis a GDP-csökkenés is nagyobb lenne. Ez a lépés ugyanis teljesen befagyaszthatná a jelenleg is szûk hitelezést – márpedig az a gazdasági növekedés alapfeltétele. „Ha a kormány intézkedései miatt egy Magyarországon mûködõ bank tõkepótlásra kényszerülne, akkor az anyabank a bizonytalan jogi környezetet, a gyenge jövedelmezõséget és a rossz hitelportfóliót látva minden bizonnyal más országbeli leánybankjait részesítené elõnyben. Így Magyarország lemaradna a tõkéért folyó versenyben” – magyarázta Balatoni András.

Az elemzõ megjegyezte: a törlesztõrészletek csökkenése „nem dobná meg” a lakossági fogyasztást, ugyanis a családok a tervezett mentõcsomag után is „túlhitelezettek” lennének, vagyis továbbra sem maradna pénzük arra, hogy a jelenleginél többet költsenek. Ezért inkább a munkahelyek számának növelésére lenne szükség.

A bankok portfóliói is romlanak

Balatoni András hozzátette: a kormány eddigi intézkedései – fõként a végtörlesztés – inkább azoknak kedvez, akiknek megfelelõ anyagi hátterük volt. A kilencven napon túli tartozással rendelkezõk közül a vártnál kevesebben éltek az adósság egynegyedének elengedése, és a forintalapú hitelre való átváltás lehetõségével, mint ahogy a Nemzeti Eszközkezelõ kapacitásai sincsenek kihasználva. Ez azért is jelent gondot, mert a bankok portfóliói erõsen romlanak: a végtörlesztéssel a „jó hitelesek” kiszálltak, így megnövekedett a problémás ügyfelek aránya. Jelenleg a lakáscélú devizahitelek területén tizenöt százalék a nem fizetõk aránya. Az elemzések szerint egyharmaduk esetében a bank hibázott: rosszul mérte fel az ügyfél kondícióit (vagy a verseny miatt nagyobb kockázatot vállalt); egyharmaduk a szerzõdés újratárgyalásával ismét fizetõképessé válhatna; egyharmaduk pedig tudna ugyan, de nem akar fizetni, inkább egy kormányzati mentõövre vár, azt gondolja, valaki majd kifizeti helyette az adósságát. Balatoni András szerint ezek azok a „potyautasok”, akiknél a legerõteljesebben merül fel az az erkölcsi dilemma, hogy a többi adófizetõ terhére meg lehet-e õket segíteni.

„Itt valójában nem a devizahitelesek megmentésérõl van szó, az újabb mentõcsomag terve egy politikai reakció arra, hogy a Kúria döntése nyomán a szélsõjobb utcára tudott vinni embereket” – fogalmazott a Heteknek Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség volt elnöke.

A szakember szerint nem lehet újabb százmilliárdokat ráterhelni a bankrendszerre anélkül, hogy ne fagyjon be teljesen a szektor aktivitása.

Az, hogy a bankok „megtömték a zsebeiket”, Felcsuti Péter szerint hazugság. „Az elmúlt húsz évet tekintve a bankok nagy többsége veszteséges. Bármennyit is kerestek korábban, azt elvitte a végtörlesztés és a bankadó” – fogalmazott. Úgy véli azonban, hogy egyik pénzintézet sem tudná könnyen elhagyni az országot, ugyanis „veszteséges, bankadóval terhelt, bizonytalan jogi környezetben mûködõ bankot senki nem akar venni”. Hangsúlyozta: a devizahitelesek problémájára a legjobb megoldás a munkahelyteremtés lenne – ezek elvesztése ugyanis sokkal nagyobb gond, mint a törlesztõrészletek emelkedése. „Ehhez hitelekre lenne szükség, a jogszabályok állandó változása azonban rettenetesen aláássa a bizalmat a gazdaságban” – jegyezte meg Felcsuti Péter.

A kormány a gazdagok gondját akarja megoldani

Galcsikné Erdõsi Éva, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete közgazdásza szerint a kormány ezúttal is a tehetõsebbek problémáit akarja megoldani, azokról a százezrekrõl azonban nem esik szó, akik képtelenek fizetni a hitelüket. A szakértõ becslése szerint ötven százalékuk tudna fizetni, ha kevesebbet kellene, másik ötven százalékuk viszont teljesen fizetésképtelen – ugyanis nincs munkahelye, vagy annyira keveset keres. „Ezért az árfolyamveszteség átterhelése nem jelentene megoldást, ennél jóval átfogóbb problémakezelésre lenne szükség” – tette hozzá.