Egy dolog biztos a devizahitelesek újbóli megsegítése körül: Orbán Viktor még egyszer nem akar a háza elõtt dühös devizahiteles tüntetõket látni. A kormányoldal õsszel le akarja zárni a frank-, euró- és jenhitelesek ügyét úgy, hogy az adósok lehiggadhassanak. Minden más még nyitva van - ez szûrhetõ le a beszélgetésekbõl, amelyeket a probléma megoldásán dolgozókkal, illetve a kérdést ismerõkkel folytattunk.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a múlt héten egyik nap arra tett utalást, hogy csak a devizahitelek forintosítása jöhet szóba, az ugyanerrõl beszámolóMagyar Nemzet értesülését senki nem cáfolta. Másnap már arról nyilatkozott a tárcavezetõ, hogy nem ragaszkodnak a forintra váltáshoz, más megoldásokra is nyitottak. Például az árfolyamgát konstrukciójának megerõsítését is el tudnák képzelni. Az információk csepegtetése nem a bankok összezavarását szolgálja, inkább az útkeresést tükrözik. Az Origóhoz eljutott információk közös metszete mégis az, hogy forintra kell váltani a devizahiteleket, lehetõség szerint kötelezõ érvénnyel.

Ennek mikéntjére vár a kormány javaslatot a bankszövetségtõl augusztusban, és ezen ötletelnek Vargáék is. Aztán akár lesz a miniszterelnök ízléséhez közel álló elgondolásuk a bankoknak, akár nem, a kormányoldal õsszel (lehetõség szerint még szeptemberben) pontot tesz a kérdés végére. Erre utalt Varga mellett Rogán Antal, a Fidesz gazdasági ügyekben igen befolyásos politikusa is.

A jegybank besegít

"A kereteket Varga kijelölte: a költségvetésnek nagyon nincs pénze, 3 százalék alatt kell tartani a hiányt, a bankok kisemmizése sem feltétlenül kívánatos, de a fõ célcsoport, a devizahitelesek azt kell megéljék, hogy a rájuk nehezedõ teher enyhül, miközben a forintban eladósodottak sem érezhetik becsapottnak magukat. Ennek a feladványnak a megoldása a forintosítás mellett a jegybank bevonásában lehet" - magyarázta egyik forrásunk.

Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy a jegybank a devizatartalékából ad pénzt a kereskedelmi bankoknak kedvezõ árfolyamon vagy alacsony kamattal, azok pedig csökkentik valahogyan ügyfeleik törlesztõrészletét.

A gondolkodás egyik iránya, hogy a jegybank devizatartalékából a szükséges összeget könyv szerinti értéken (a bekerülési árfolyamon) adja a bankoknak. Ez azt jelentené, hogy az eurót 270-275 forint közötti áron kapnák a kereskedelmi bankok az MNB-tõl, a piacon megszerezhetõ 300 forint helyett, a frankot pedig 220 körül a mostani 243 forinttal szemben. A jegybanknak nem keletkezik vesztesége (bár arról a haszonról lemond, hogy a bekerülési értéknél magasabb árfolyamon értékesítse a devizáját), a kereskedelmi bankok pedig ezen a nyomottabb árfolyamon számolják át a devizaadósságot forintadóssággá, így az ügyfelek profitálnak a tartalék bevonásából.

Az emberek forintban mért adóssága így a mostanihoz képest durván 10 százalékkal csökken, a forinthitel-kamatok pedig most nagyjából ott vannak, ahol a frank- és euróhitel-kamatok. A legfrissebb adat szerint júniusban 9,6 százalékos kamattal adtak a bankok forinthitelt lakásra, így a törlesztõrészletek is alacsonyabbak lehetnek a mostaninál.

Az sincs kizárva, hogy piaci árfolyamon számolják át a devizaadósságot forintra, mondta több beszélgetõtársunk. Ekkor felemás érzésük lehet a lakásukat devizahitelbõl megvásárlóknak. Az árfolyamveszteséget realizálják (például egy 180 forintos franknál frankhitelt felvett adóst frankonként 63 forintos veszteség éri, ezt így le kellene nyelnie), a forint esetleges visszaerõsödésének lehetõségétõl pedig elesnek. A bankjuknak azonban a jegybanktól kapott olcsó forrásból telik arra, hogy még olcsóbban adják a forinthitelt, mint az elõzõekben felvázolt esetben, a kamat 9,6 százaléknál is kisebb lehet. A törlesztõrészlet ekkor is mérséklõdik. Egy banki szakember úgy számol, hogy minden egyes százalékpont a kamatból 5-6 százalékos törlesztõrészlet-csökkenést jelent az emberek számára.

Ez a megoldás azért jöhet szóba politikai realitásérzékkel megáldott forrásunk szerint, mert ha egy politikusnak választania kell a között, hogy a forintban átszámolt adósság vagy a törlesztõrészlet legyen-e kisebb, az utóbbit választja. "A bankok a hitelértesítõt évente egyszer küldik ki, a törlesztõrészletet azonban minden hónapban vonják."

A svájci frank árfolyama

Forrás: Origo

A jegybank úgy is meg tudja olajozni a forintosítást, ha olcsón, kis kamattal ad hitelt a bankoknak, amelyeknek minimális felárral tovább kell adniuk azt az embereknek. Ez történik most a vállalkozásoknak szánt nemzeti hitelprogram keretében. Ennek keretében az MNB 0 százalékos hitellel ad pénzt a pénzintézeteknek, és azok legfeljebb 2,5 százalékos kamattal forinthitelt adnak a céges ügyfeleiknek, hogy azok devizahitelét forinthitellé váltsák át.

Mi mindenre kell figyelni

A kormány könnyebb helyzetben van, mint két éve, amikor a végtörlesztést kényszerítette a bankokra. A forintkamatok a kitartó jegybanki kamatcsökkentéseknek hála az akkori 12 százalék feletti szintrõl közel 3 százalékponttal estek, a jegybank devizatartalékai pedig bõségesek.

A lakáscélú devizahitelesek 226 ezer fõs csoportja (ennyi lakáscélú devizaalapú szerzõdés van, rájuk szabja a mentõakciót a kormány) több mint 1900 milliárd forint (bõ 6 milliárd euró) adóssággal rendelkezik. Ez azonban nem az egyetlen költség mostanában, mert az IMF-hitel törlesztése 2,2 milliárd eurót éget el, és a növekedési hitelprogram is felemészthet 1-2 milliárd euró tartalékot.

Az ország devizatartaléka 34 milliárd euró felett van, az egy éven belül lejáró adósság pedig 26 milliárd euró körül. (A tartalékolás egyik fõ szabálya, hogy annyi devizatartalékkal kell rendelkeznie egy országnak, amennyi az egy éven belül lejáró devizaadósság.) Vagyis ha az összes lakás-devizahitelt forintra konvertálják, a jegybank pedig a tartalékból ad pénzt ehhez (így kerüli el, hogy a forint sokat gyengüljön), akkor is a komfortzónában marad az ország devizatartaléka - magyarázta egyik beszélgetõpartnerünk.

A lakáscélú devizahitelek állománya milliárd forintban

Forrás: Origo

A kormánynak azért is körültekintõen kell eljárnia, mert a lakáscélú hitelesek a devizahiteleseknek csak az egyik, kisebb csoportja. Náluk is többen vannak, akik szintén devizahitelt vettek fel, az otthonuk a biztosíték, de szabad felhasználású a kölcsön, így ha nem tudnák fizetni a törlesztõrészleteket, elveszítenék fejük fölül a tetõt. Az eddigi nyilatkozatok alapján az õ hitelük maradna devizában, egy forintgyengülés fokozná a problémájukat. Ahogyan a személyi és a gépjármû-devizahitelesek feje is fõhet a hazai valuta leértékelõdésével.

Azt a veszélyt is kezelnie kell a kormánynak, hogy ha túl szûk intervallumot szab a devizahitelek átváltására, és a forint abban az idõszakban gyengül, akkor a gyenge árfolyamon váltódnak át az adósságok forintkölcsönné.

Ezért az a valószínûbb, hogy a kormány nem valamilyen nagyobb terv részeként tekint a lakás-devizahitelesek adósságának forintra váltására, hanem csak a több mint kétszázezres tábor elégedetlenségének, szervezkedésének kívánja elejét venni, illetve a fogyasztásukat - ha minimális mértékben is, de - élénkíteni. Ha a forint gyengítése lenne a cél, azzal öngólt lõnének, mert nemcsak a többi devizahitelest haragítanák magukra, hanem saját maguk dolgát is nehezebbé tennék. Az államadósság több mint 40 százaléka ugyanis még mindig devizában - jellemzõen euróban - van, így azt is nehezebb lenne kitermelni.

A fejünk felett elrendezik

A devizahitelek forintra váltása aligha jelent majd macerát az embereknek. A megismert kormányzati szándék és a múltbeli tapasztalatok alapján azt valószínûsíti Sándorfi Balázs, a Bankmonitor ügyvezetõje, hogy egy jogszabályon keresztül biztosítja az állam a szerzõdésváltoztatás lehetõségét, és a bankok az ügyfeleknek adott választási opció mellett vagy anélkül forinthitellé konvertálják át az adósságot. Mivel a kormány a nyilatkozatok alapján ki akarja vezetni a rendszerbõl a devizahiteleket, az emberek zöme számára valószínûleg kötelezõ érvényû lesz az átállás. Vélhetõen csak azoknak marad meg a lehetõségük, hogy megtartsák a devizahitelüket, akiknek abban van a jövedelmük, és az elég magas. (Ez hasonló lenne a mostani szabályhoz, amely csak azoknak engedi meg a devizahitel felvételét a magánszemélyek közül, akik devizában van a jövedelmük, és az eléri a havi nagyjából másfél millió forintot.)

Ha az állam kikötné, hogy az ügyfélnek alá kell írnia az új forinthiteles szerzõdést, akkor nem tudnák kivezetni teljes körûen a deviza-lakáshiteleket, vagy csak nagyon lassan - ezért is gondolja azt a Bankmonitor szakértõje, hogy ha jogilag megoldható, be sem kell majd menniük a bankfiókba az embereknek, semmi dolguk nem lesz hitelük átszámításával. Vélhetõen amiatt sem kell félniük, hogy a szerzõdés átírása költséggel jár számukra: a végtörlesztés és az árfolyamgát példája is azt mutatja, az állam jogszabállyal biztosíthatja, hogy egyetlen fillérbe se kerüljön az egész procedúra. Sándorfi mindehhez hozzáteszi, hogy annak lenne értelme, ha a fizetési fegyelmet erõsítõ lépést is tenne az állam azzal párhuzamosan, hogy az adósoknak kedvez.