„Egy bizonyos eladási aránynak meg kell lennie az üzemanyagnál. Mindenki az olcsóbb fajtát kéri. A kutas tankol, de a drágábbat. Így amikor azt mondja az autós, hogy mondjuk ötezerért kéri, akkor valóban nem fizet többet az említett összegnél, de kevesebb benzin folyik a tankjába.” 

Külön rendszer épült a külföldiekre

Amikor voltak akciós ajándékok, és kártyával fizetett a külföldi, akkor a benzin mellé még a játékot is beleszámoltuk. Nem is tudta, hogy mit fizetett. A fõnök ott vitatkozott velem a vásárló elõtt- aki természetesen az egészbõl nem értett semmit, hogy miért nem húzom le. 

-Mert nem fogom megkárosítani azt az embert- válaszoltam, mert volt bennem annyi becsület. 

Bevett szokás annál a kútnál, hogy az így szerzett ajándékokat a dolgozók viszik haza. Amikor én odakerültem, ez már általános volt, amirõl mindenki tudott, és mindenki csinálta. 

Emellé még a sima kávé helyett is sokszor a drágábbat ütik fel. A fantázianevek miatt ugyanis nem lehet igazán követni, hogy mit is vettünk. 

Az alkalmazott elmesélte, a kereskedelemben eléggé bevett szokást is alkalmazzák, mert nem ütnek be mindent a gépbe, hanem csak egy részét az árunak. 

Összeadják az összegeket számológéppel, és elkérik a pénzt. Persze így bõven marad az eladó zsebében. 300-800 forintokat lopnak el így alkalmanként.
„Megéri, ha sokszor csinálják, mivel egy fix összeget kell befizetni minden hónapban arra, amit ellopnak”- mondta. Ezen felül pedig csak hasznuk származik belõle. 

A dolgozó azért mesélte el mindezt kedves olvasóinknak, hogy tanuljanak belõle, és kicsit jobban figyeljenek oda, amikor befordulnak egy kúthoz. „A kártyás fizetésnél ugyanis nem igazán lehet követni, hogy mit fizetsz, a blokkot meg általában nem ellenõrizzük. Dolgoztam egy másik cég kútjánál, ott minden úgy volt, ahogy a vevõ akarta.”