2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
Egyre inkább hasít az igazi FarmVilleForrás: index.hu
Utolsó módosítás: 2013-08-11 16:04:13
Egyre több termelõi piac van Magyarországon, és egyre többen vannak azok, akik csak kákicsot legelõ tyúk aranysárga tojását, vagy Gyula bácsi háztáji mézét hajlandóak fogyasztani. De nyugodtan adhatunk a gyereknek abból a kolbászból, sajtból, tojásból, amirõl nem tudni, honnan származik, hol készült és mikor? És mi a helyzet a piaci higiéniával?

"Hétvégén megnéztük apáddal a káptalantóti termelõi piacot, a Liliomkertet. Tényleg nagyon jópofa, de nem vettünk neked semmit. Kecskesajtot mondjuk hoztam volna, de sehol sem láttam hûtõpultot, és hát ki tudja, hol érett be az a tej..." – ezzel hívott fel anyám vasárnap este, és a szóáradat közben az elsõ gondolat, ami átvillant az agyamon, hogy úristen, nyugdíjasként is trendibb, mint én.

0454202111112
Termelõi piac KáptalantótibanFotó: liliomkert.lapunk.hu

A termelõi piacok és azok kézmûves termékei ugyanis úgy hasítanak idén a naprakész magyar fogyasztók körében, mint a kézzel faragott fanyelû kés a tejszínbõl készült vajon, amit Margit néni árul a dörgicsein. Így átlagfogyasztóként nem ehetem már nyugodtan a gumiparadicsomot és a termelõket kizsákmányoló dinnyét, mert körülöttem egyre többen háztáji tojásból készült lecsóról meg tökéletes csípõs szarvaskolbászról áradoznak, és csillogó szemekkel mesélik, hogy képesek hétvégén hajnalban kelni egy csokor sárisápi élénkzöld petrezselyemért. Mitõl lesz egyre népszerûbb a termelõi piac?

47 vagy 117?

Ha valami, akkor a termelõi piacok helyzete egészen biztosan nem volt jobb régen, mint ma. A rendszerváltás elõtt a háztájit a téeszek közvetítették a felvásárlókhoz, például a Herz és a Pick is így vette kocáit a szalámihoz, így a termelõknek akkor nem kellett az értékesítéssel foglalkozniuk. Ez a rendszerváltással változott, az uniós csatlakozással pedig bonyolódott.

Egy évvel ezelõtt körülbelül 280 piac mûködött Magyarországon az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) szerint, 28 százalékkal kevesebb, mint tíz évvel ezelõtt. Ugyanez a kutatás a 280-ból 47 piacot sorolt a termelõi kategóriába. A Magyar Nemzet viszont azt írta júniusban, hogy „a termelõi piacok száma az elmúlt pár év alatt megduplázódott, 2012 õszére 117-re nõtt”, méghozzá a kereskedelmi törvény változásai és néhány rendelet miatt. Az AKI kutatásából az is kiderült, hogy a legtöbb termelõi piac a közép-magyarországi régióban van, illetve az is, hogy a termelõi piacoknak csak kevesebb, mint a fele önkormányzati, ellentétben a többi piactípus 85–95 százalékos arányával.

MPSZ

Magyar Piac Szövetkezetnek körülbelül száz tagja van, köztük önkormányzatok, nagy- és kistermelõk is. Õk a belépéskor 30 ezer forintot fizettek be, cserébe az MPSZ rendezi az engedélyeket, biztosítja számukra a piacokat, asztalokat és az egységes arculatot.

A szövetkezeti tagság a vásárlóknak is garancia, mivel a termelõknek a belépéshez két ajánlást kell felmutatniuk, és a felvételkor a feldolgozás helyét és folyamatát is ellenõrzik. Az MPSZ a jövõben szeretne minden budapesti kerületben piacot nyitni, de vidéken is terjeszkednek. Szerintük van rá igény.

Míg korábban fesztiválként vagy eseti rendezvényenként mûködtek ezek a helyek, egy 2012 elején hatályba lépett törvénymódosítás nyomán a termelõi piachoz, a szabályozásban helyi piacként emlegetett rendezvényhez már nem kell vásár- vagy piacüzemeltetési engedély. Most már elég, ha a szándékot bejelentik a helyi jegyzõnél. Õ a piacot nyilvántartásba veszi, a bejelentés másolatát pedig megküldi a fogyasztóvédelmi hatóságnak és az illetékes rendõrkapitányságnak. A piacvezetõk munkájukért cserébe általában minimális bérleti díjat kérnek. Ez például a Rózsák terén 150 forint/négyzetméter, a X. kerületi Liget téren havi 60 ezer forint, az inárcsi termelõi piacon ezer forint/nap.

Híres viszont például a káptalantóti Liliomkert Piac esete, ez a piac ugyanis egy szántóföld területén mûködik öt éve, holott a hatályos törvények szerint piac nem kaphat mûködési engedélyt mezõgazdasági besorolású területen. Habár már többször született bontási határozat, és a tulajdonosra, a helyi polgármesterre több mint ötmillió forintos büntetést is kiszabtak, õsszel pedig bíróság elé kell majd állnia természetkárosítás miatt, a vásár gyakorlatilag zavartalanul mûködik hétrõl hétre.

Minden kistermelõ õstermelõ, de nem minden õstermelõ kistermelõ

Aki egy vidéki termelõi piacon akarja eladni a saját termését, termékét, a település negyven kilométeres körzetébõl vagy pedig adott megyébõl kell érkeznie. Ezalól csak a fõvárosi piacok kivételek, oda bárhonnan jöhetnek kistermelõk, kiskerttulajdonosok, családi gazdaságok, szövetkezeti tagok. A standolók egy része kistermelõ is, de ez csupán egy adójogi kategória. Az õstermelõket, akik például a Szimpla Kertben, a Vörösmarty téri piacon, vagy a Wekerlei Kispiacon árulnak húst, tejterméket, tojást, az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzési Hivatal, a Nebih jegyzi be.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az õstermelõknek nem kell adót fizetniük a 600 ezer forintot nem meghaladó összes éves jövedelmük után. Ezenkívül a cím egyetlen jelentõsége, hogy egyes piacokon az õstermelõk kiemelt helyen vagy olcsóbban kaphatnak asztalokat. A kistermelõség lényege pedig, hogy „a jogszabály alapján kapott támogatás összegével csökkentett, õstermelõi tevékenységébõl származó éves bevétele nem több 8 millió forintnál”.

A kiskerttulajdonosok helyzete olyan szempontból egyszerûbb, hogy õk biztosan nem árulhatnak sehol. Tehát az a család, aki nem tudja frissen elfogyasztani 15 almafája termését, de befõzni, kisütni, pálinkává transzformálni sem akarja, hivatalosan nem adhatja el még termelõi piacon sem, hiszen nincs bejegyezve és nem számlaképes. Szilágyi Zsolt, a helyipiacok.hu szerkesztõje szerint több százezer, inkább egymillió kiskertes nyakán marad így potenciális áru a haszon helyett. Szilágyi ezzel kapcsolatban idén írásban kérte a Vidékfejlesztési Minisztériumot a helyzet rendezésére.

Ki áll a pult mögött?

Az AKI egy hivatkozott 2011-es felmérése szerint a méret- és technológiakorlátolt termelõk számára a piac az egyetlen lehetséges értékesítési forma Magyarországon. Egy másik kutatás ugyanekkor egy zirci piacról vezetett statisztikát, és kiderült, az ott naponta kipakoló 80 árus negyedének ez az egyetlen megélhetési forrása, ötödüknek pedig a legfontosabb megélhetési forrása. Az anyagokból az is kiderült, hogy azoknak a gazdáknak, akik kizárólag a piacból élnek, nincsen honlapjuk, logójuk, és más módon sem hirdetik magukat.

Az AKI arra jutott, a piacozó termelõk több mint felének a gazdálkodás a fõ elfoglaltsága, õk jellemzõen kisebb területeken, 1–50 hektáron dolgoznak. A válaszadók 54 százaléka kizárólag növényeket termesztett, de csupán 10 százalékuk tartott kizárólag állatokat.

A felmérések szerint az átlagos piacozó fõállásban gazdálkodik, és 1–4 alkalmazottja van. Hagyományos gazdálkodása után évi 600 ezer és hétmillió forint között alakul a bevétele. Azok a gazdálkodók, akik nem árulnak piacokon, általában kapacitáshiányra hivatkoztak.

Ön is célpiac?

Az AKI 2011-es felmérésébõl az is kiderült, hogy a fogyasztók szerint a piacok legfõbb elõnye a finomabb áru, a helyi elõállítás, és az adalékanyag-mentesség. Magyarországon ehhez társul még például, hogy a piacosok olyan régi-új termékeket karolnak fel, mint a mángold vagy a csicsóka, és így szélesítik a termékpalettát. Egy termelõi piaci házirend azt mondja, az a legfontosabb cél, hogy a termelõ és a fogyasztó közvetlen kapcsolatba kerüljön, és a hagyományos értékesítési lánc nélkül minõségi termékeket vihessünk haza. A kedvezõ ár viszont nem feltétlenül a termelõi termékek erénye, ez a feldolgozott termékek, tehát például a szalonna, kolbász, sajt esetében általában nem igaz.

Rönky Balázs, a termelotol.hu alapítója szerint az emberek egyre inkább szeretnék tudni, hogy mit esznek, és még a rosszabb anyagi körülmények között élõ fogyasztók is egyre tudatosabban keresik az egészségesebb élelmiszereket. Emellett szerinte a piacokat azoknak találták ki, akik „ki vannak éhezve az emberi kapcsolatokra”. Persze a népszerûsítést szolgálja a Piacok Éjszakája is, vagy a bevásárlóközösségek terjedése.

Ha bevásárolni indulunk, elsõsorban a friss árut keressük, és az ezzel kapcsolatos tapasztalataink alapján döntjük el, hogy hova megyünk, derült ki szintén az AKI-kutatásból. Fontos a termékek minõsége és eredete is, de az ár csak ezek után jön. Piacra viszont ritkán megyünk, ha az egy, még ritkábban, ha öt kilométernél messzebb van otthonunktól. Akik soha nem vásárolnak piacokon, olyan kifogásokat gyártanak, hogy túl idõigényes lenne a többszöri sorban állás, fizetés, nem lehet mindent egy helyen beszerezni, nincsen bevásárlókosár és a tömeg is nagy. Persze a nyitvatartási idõpontok is okozhatnak gondot.

Nõk negyven alatt

A GfK Háztartáspanel adatai szerint a piacok reneszánszukat élik, hiszen az elmúlt évtizedben a piaci költés megkétszerezõdött: a 2000. évi 70 milliárd forintról 2011-re 130 milliárd forintra nõtt. Az AKI pedig arra jutott, hogy fõleg 30–39 év közötti diplomás nõk járnak piacokra, õk is fõleg a közép-magyarországi régióban. Fõleg budapestiek, háztartásukban két fõ él, jövedelmük pedig 51–100 ezer forint között alakul. Jellemzõen hetente járnak piacra, és kevesebb mint kétezer forintot költenek. Leginkább a friss zöldségeket, gyümölcsöket keresik. Az elmúlt tíz évben egyébként a borok iránti keresletünk változott a leginkább, és más alkoholtermékeket sem szívesen veszünk már a piacokon, tejet viszont egyre többet hozunk onnan.

A kutatásból viszont az is kiderült, hogy anyukám nincs egyedül a problémájával. Arra a kérdésre, hogy egyes termékeket miért nem a piacon vásárolnak az emberek, leginkább azt válaszolták, hogy máshol jobb minõségû árut kapnak, vagy hogy a piaci termékek minõségében és eredetében nem bíznak. A válaszok szerint ez akkor változna, ha többet tudhatnának meg a termékek szennyezettségérõl, eredetérõl, romlandóságáról és az elõállítási, illetve az árusítási hely higiéniájáról.

De a félelmeket nem csak a kutatás igazolja. Egy másik ismerõsöm, Bálint is csak alkalmanként jár termelõi piacra. Azt meséli, tavaly nyáron egy ilyen helyen vette meg élete legjobb túrós rétesét, és a kolbásszal is jól járt, habár furcsállta, hogy azon semmilyen címke, gyártói adat, vagy legalább a lejáratra vonatkozó dátum sem szerepelt. Bálint szerint mégis az a legnagyobb baj a piaci termékekkel, hogy a minõségük nem állandó, ezért nem is kiszámítható. A szörpárus például azt mondta neki, véletlenül egy kicsit több lett a citrom a bodzalében, de Balázs mégis kiadta érte az ezer forintot. Amikor otthon megkóstolta, és rájött, hogy az a kis citromlé valójában ihatatlanná teszi a savanyú löttyöt, kénytelen volt kidobni az egész palackot. Nem várta meg a következõ heti piacot, és nem utazott vissza kilométereket, hogy panaszt tegyen.

Ne az árut, az igazolványát!

Édesanyám problémája végsõ soron az én problémám: a fenntartásai miatt nem kaptam kecskesajtot. De milyen eszközei vannak egy vevõnek, ha egy szabadtéri piacon biztos akar lenni abban, hogy friss árut kap?

Rönky szerint az egyetlen és legfontosabb ilyen eszköz a bizalom, vagyis az, hogy maga a termelõ áll szemben a vásárlóval, és a neve mellett az arcát is adja a portékájához. És persze a tény, hogy ha a következõ héten is el akarja adni azt, amije van, akkor nem ijesztheti el a vásárlókat rohadt barackkal vagy savanyú tejjel.

Ugyanezt mondta az Indexnek Harmathy Ildikó, a Liliomkert tulajdonosa. „Az itteniek nem azért árulnak jó minõségû friss termékeket, mert ezt a hatóságok elvárják, hanem mert meg akarnak élni.” Hozzátette azt is, hogy az árusoknak Káptalantótiban hétrõl hétre visszajáró törzsvásárlói vannak, a turisták viszont inkább csak nézelõdni szoktak.

Rönky szerint bár a nemzetközi áruházláncoknak komoly minõségbiztosítási rendszere van, azért ott sem tudnak minden beszállítót felmérni. És hallottunk már egérrõl, meg romlott sült csirkérõl forgalmas boltokban, illetve az utóbbi év élelmiszerhamisítási botrányai is a piacok javára billenthették a fogyasztók mérlegét, tette hozzá.

Egyenesen a termelõtõl

termelotol.hu három évvel ezelõtt alakult, és jelenleg a legnagyobb magyar termelõi adatbázis. Az oldal teljesen ingyenes, és minden termelõ, valamint piac elõtt nyitott a lehetõség, hogy regisztráljon rá. Vannak céltudatos termelõk, akik minden egyes terméküket más név alatt regisztrálják, hogy a vásárlók jobb esélyekkel találjanak rájuk, mások viszont csak az elérhetõségeiket és esetleg egy terméklistát töltenek fel. Hetente 3-4 új kínáló jelenik meg az oldalon. Habár Rönkyék nem kampányolnak, játékokkal húzzák be a piaci szereplõket. Ilyen volt a Lássuk, mekkora paraszt vagy? játék, vagy most A veteményes hõseinek keresése.

A vásárlók véleményezhetnek és értékelhetnek, de az üzemeltetõ szerint az elmúlt években összesen csak tíz negatív komment érkezett, a többi mind pozitív volt. A piacokról kevés a visszajelzés.

A termelotol.hu oldalon az elmúlt három évben csak 3-4 eladót töröltek, és õk sem csõd miatt vonultak ki a piacról. Rönky szerint inkább a rossz gazdálkodás lehetett az oka, vagy szezonális termékekkel foglalkoztak, amik rövid idõ alatt kifutottak.

Ha a tudatosnál is tudatosabb, utálatos, kekeckedõ vásárlók akarunk lenni, üthetjük a piacos asztalát, amíg elõ nem veszi az õstermelõi igazolványt. Ilyenje ugyanis kell, hogy legyen, ezen azonban csak a neve, a termelés helye és a forgalmazható termékek listája látszik. Aki zöldségekkel és gyümölcsökkel foglalkozik, és nem ökogazdálkodást visz, annak permetezési naplót is vezetnie kell, amit ezeken a piacokon bármikor köteles felmutatni, ha a piacvezetõ vagy egy ellenõr kéri. Az állattartóknál ennek megfelelõje a hatósági állatorvosi igazolás, illetve atakarmányozási és az állategészségügyi napló. A termékeknek kell, hogy legyen adatlapja is, amin szerepel például a kistermelõ neve, címe, az elõállítás helye, az összetevõk, a fogyaszthatósági idõtartam, a minõségmegõrzési idõtartam vagy a tárolási hõmérséklet.

Rönky szerint a gyakorlott piaci vásárló már messzirõl kiszúrja, ha egy eladó nem megbízható, vagy ha nem a saját termékét, termését árulja. Vannak ugyanis olyan álõstermelõk, akik más piacokon vagy boltokban veszik a zöldséget, tejet, tojást, és azt saját árujukként drágábban továbbadják. Az ilyen csalókat a jó piacvezetõ azonnal elküldi, a törzsvendégek pedig egyébként is minden árus arcát ismerik a placcokon.

Harmathy Ildikó, a Liliomkert vezetõje elmondta, náluk maga a rendszer szûri ki a csalókat. Káptalantótiban ugyanis hétrõl hétre ugyanaz a 220 árus dolgozik, õk jól ismerik egymást, és rögtön feltûnne nekik, ha valaki rontaná a piac hírnevét. A helyi eladók az ellenõrökkel is jóban vannak, hiszen azok rendszeresen kijárnak hozzájuk ellenõrizni a termelést, állította Harmathy.

Meg még mi kéne?

Hiába a piaci roham, azért lenne még mit fejleszteni. A legtöbb helyen a mellékhelység hiányzik, de a piacok tisztaságára is sok a panasz. A kutatásokból az is kiderült, hogy a piacok környezetterhelése már csak azért is kisebb, mert a vásárlók autók helyett inkább gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel mennek oda, ez viszont azért is lehet, mert sok piac környékén szinte lehetetlen parkolót találni. A káptalantóti piaccal kapcsolatban például több olyan panaszt is hallottunk, hogy mivel kevés a parkoló, a turisták kénytelenek az út mentén hagyni autóikat. A helyi rendõrök viszont ezt tudják, és minden piacnapon bírságoló körútra indulnak.

De a jogalkotónak is lenne még feladata Szabadkai Andrea, a Szövetség az Élõ Tiszáért, a SZÖVET elnökségi tagja szerint. A problémák között sorolta azt a joghézagot, hogy például a kistermelõi rendelet szerint a pékáruk alapanyaga is saját elõállítású kellene, hogy legyen, pedig kevés pék van, akinek a kemencén meg a péklapáton kívül pár hektár búzája is van. Az értékesítés során az is bajban lehet, aki közeli családtagjára bízná a piacozást. Habár ezt a szabályozás megengedi, Szabadkai úgy tudja, az APEH és a munkajogi hatóság egyes helyeken mégis bünteti.

Rönky Balázs szerint a termelõi piacok attól igazán jók, hogy a vásárlás élményéhez kulturális élményt is adnak. Példaként a Szimpla Piacot említette, ahol élõzene, közös fõzés, workshop, és jótékonykodás is van. A közösségalkotás és a trend tehát már beindult, és úgy tûnik, a fejlõdéshez szükséges javaslatok is konkretizálódnak. Én nem várom meg, amíg anyukám bizalma is kialakul, inkább beállítom az ébresztõórát vasárnap reggelre.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!