Több olvasónk is kérte, hogy írjuk le, mire lehet számítani a családi csõd szabályozásában. A dolog szisztémája – mint az a jegybank által készített ábrából (lásd képünkön) is kiderült – meglehetõsen világos. A részleteken azonban nagyon sok múlhat. Azt mindenesetre Pálffy István, a KDNP frakcióvezetõ-helyettese már bejelentette, hogy a kormány õsszel beterjeszti a parlamentnek azt a jogszabályt, amelynek alapján 2014 januárjától mûködhet a családi csõdvédelmi intézmény. „Csupán” néhány kérdés vár megtárgyalása. Például az, hogy miként választható szét az önkéntesség és a "kötelezõség".

Csodafegyver helyett inkább kinzóeszköz

Néhányan ezen éppúgy elkezdtek aggódni, mint a devizahiteles mentõcsomaggal kapcsolatban elhangzottak miatt. Ahogy ott egészen tragikus lehetne a forintra váltás drasztikus kikényszerítése, itt sem örülne mindenki a kényszernek. Ahogy az index.hu nagyon jó áttekintõ anyagában leírta: a magáncsõdre sok példa van a világban, kérdés, hogy mi melyiket adaptálnánk, az azonban mindenhol közös, hogy „a magáncsõd nem megmenti, hanem megkínozza az adósokat”.

Vajon miért tartja mégis makacsul magát az a nézet, hogy a magáncsõd valamiféle csodafegyver? Alighanem arról lehet szó, hogy mindenki a céges analógiára gondol. A vállalkozásoknál a csõdvédelem az átmeneti fizetési problémák áthidalását célozza. Ilyen esetben 90 napig nem kell fizetni. Idõközben megindulnak a tárgyalások a hitelezõkkel, siker esetén pedig kilábal a vállalkozás a gondokból. Ellenkezõ esetben automatikusan elindul a felszámolás. Ez a normális menet. Valójában (és a csõdben bízók alighanem erre gondolnak) számos vállalkozás „játszik” ezzel a lehetõséggel. Biztosan mindenkinek az ismeretségi körében van olyan, amikor a tulajdonos jókora adósságokkal veszni hagyta cégét, õ pedig derûsen továbbsétált. Na, ez nem mûködik a magánszemélyeknél. Õket nem lehet felszámolni. Náluk az eljárás azzal jár, hogy hosszú idõre minden bevételük és kiadásuk erõs külsõ kontroll alá kerül. Nem is annyira sarkítottam: a pénzügyi gondnok még azt is meghatározhatja, kaphat-e savanyúcukrot a gyerek.

Annyiban azonban mûködhet az analógia (bár ebben sokakban aligha telne öröme), hogy a folyamat a magánszemélyeknél is felgyorsítható. Vagyis: amennyiben kiderül, hogy az adós helyzete teljesen reménytelen, akkor a bajba került gyorsan búcsút mondhat minden maradék vagyonának. Az pedig a szabályok szempontjából elég kezelhetetlennek tûnik, ha valaki feketén tud jövedelemhez jutni (márpedig a magyar valóságban nagyon sokszor, az utóbbi években pedig méginkább, ez a helyzet).

Már ma is mûködhetne a dolog, ha hagynák

Korábban már írtunk arról, hogy a magáncsõd a mai szabályok alapján is mûködhetne. Alapvetõen rendelkezésre állnak ugyanis a vonatkozó pénzügyi, adózási és fogyasztóvédelmi szabályok, ezek következetes érvényesítésével lehet kezelni a helyzetet.  Mégcsaládon belül is megoldható sok minden. Néhány kiegészítõ elõírással persze meg lehetne támogatni a dolgot. Nem mellékesen az államnak kellene például lemondania arról, hogy az elengedett adósságok után adót szedjen.

Sokan nem tudják, de a közüzemi hátralékoknál – amelyek nagyságát a szakértõk 50 milliárd fölötti összegre teszik – is lehetne elméletben kérni, hogy a tartozást méltányosságból csökkentsék, vagy a hátralékot lehessen részletfizetéssel rendezni. Ezt is megfelelõ mederbe lehetne terelni. A tapasztalat szerint ugyanis most akad minden segítséget mereven elutasító, de nagyobb megértést tanúsító szolgáltató is (megjegyezzük, az adóhivatal pedig csak egészen kivételen esetekben egyezkedik).