A Portfolio.hu értesülése szerint az egyik elképzelés szerint egyszeri aktussal forintosítják majd a devizaalapú lakáshiteleket, és hogy ezzel rövid távon is jól járjanak az adósok, némi tõke- és/vagy kamatkedvezményt adnak hozzá nekik. A másik elképzelés néhány éven belül, fokozatosan változtatná át forintalapúvá a devizahiteleket. Mindkét megoldás hátránya, hogy nem igazán radikális a devizahiteles probléma kezelésében, elõnyük azonban, hogy egy múlt héten napvilágot látott, információink szerint gyorsan elvetett ötlethez képest valamivel kisebb pénzügyi áldozatot követelnének meg a bankszektortól és az államtól.

A devizahitelesek és bankjaik számára is égetõ kérdés, miként fog kinézni az a devizahiteles mentõcsomag, amelyet õsszel hoz tetõ alá a kormány. Úgy tudják, kétféle forgatókönyv versenyez egymással hasonló eséllyel. Ezek közös tulajdonsága, hogy csak a lakáscélú hiteleket érintené (ezekbõl június végén a bankszektorban 223 ezer darab volt, a teljesítõ hitelek volumene 1513 milliárd forint), és az árfolyamgátba már belépett ügyfelekre is vonatkoznának.

 

 

I. forgatókönyv: azonnali forintosítás

Orbán Gábor államtitkárnak a Heti Válasz eheti számában olvasható mondatai alapján az alábbi megoldás tûnik most a leginkább esélyesnek:

1. forintra váltják a devizahiteleket az aktuális piaci árfolyamon, vagyis a háztartások adóssága ettõl nem csökken
2. a már forintosított hitelekhez tõke- és/vagy kamatkönnyítést adnak az adósoknak, hogy a forintosítás miatt ne nõjön, sõt csökkenjen a törlesztõrészlet
3. a részvétel automatikus, csak az marad ki belõle a jogosultak közül, aki ezt kéri
4. az MNB a devizatartalékából biztosít devizát a bankoknak devizaforrásaik lecseréléséhez és egy, az akció miatti jelentõs forintgyengülés megelõzéséhez
5. a tõke és/vagy kamatkönnyítésben az állam is részt vesz, a bankokkal megosztva a terheket.
6. a programról õsszel döntés születik, és még idén elindul.

Elõnyei

1. megszabadítja a devizaalapú lakáshiteles háztartásokat az árfolyamkockázattól (zárul a lakosság ezen részének nyitott devizapozíciója), és a forintosítást követõen más szereplõk sem futnak a program miatt újabb árfolyamkockázatot.
2. a bankszektor számára alapesetben nem jár a forintosítás értékvesztéssel, szemben a 2011 szeptembere és 2012 februárja között futó kedvezményes végtörlesztéssel
3. amennyiben az MNB biztosítja a (döntõen külföldi) devizaforrások visszafizetéséhez szükséges devizát a bankok számára, a közel 5 milliárd eurós devizatartalék-csökkenés és ezzel egyidejû kéthetes kötvényállomány-csökkenés becslések szerint 2%-os, vagyis évi közel 30 milliárd forintos kamatmegtakarítást hoz a jegybank számára, emellett sikerül kivédeni egy jelentõs forintgyengülést
4. nem egy elõre meghatározott összeg, hanem a bankszektor és az állam közös döntésének függvénye, mekkora könnyítést adnak ezt követõen az adósoknak.

Hátrányai

1. a lakáscélú hitelek forintosítása után is "bent maradnak a rendszerben" a devizaalapú szabad felhasználású jelzáloghitelek, a háztartások nyitott devizapozíciója csak kisebb részben záródik, a megoldás nem túl radikális a törlesztõrészletek csökkentése szempontjából.
2. adminisztrációs nehézséget és költségeket okozhat a teljes érintett szerzõdésállomány forintosítása (nem tudni, milyen jogi megoldást alkalmaznának)
3. az MNB devizatartaléka közel 5 milliárd euróval csökkenhet, igaz, cserébe egy belföldi szektor (magyar bankszektor) külföldi devizatartozása is ugyanennyivel zsugorodhat
4. a forintosítás után csak úgy csökkenhet az adósok törlesztési terhe, ha akár kamat-, akár tõkekönnyítéssel kompenzálja õket a piaci kamatnövekedésért (a forinthitelek kamata magasabb a frankhitelekénél!) az állam vagy a bankszektor. A programnak ezért elhúzódó költségei is vannak.
5. nem csökken a lakosság adóssága.

Költségei

Számítások szerint jelenleg mintegy 189 milliárd forint a teljesítõ devizaalapú lakáshitelek éves törlesztõrészlete az árfolyamgátat figyelmen kívül hagyva. Jelenleg az MNB adatain alapuló becslések szerint 7,8% lehet a frankhitelek átlagos rendszeres hitelköltsége, ezzel szemben a piaci kamatozású forinthitelek 9,6%-os THM mellett érhetõk el. A kamatváltozások törlesztõrészletre gyakorolt hatását mutatja az alábbi ábra egy tipikus, 8 millió forintos fennálló tartozású, 11 éves hátralévõ futamidõvel rendelkezõ frankhitel esetében, amelynek a kamata más költségekkel együtt 8%. 240 forintos frankárfolyam mellett 91 ezer forint a törlesztõrészlet, ez 10%-os kamatszint mellett 100 ezer forint fölé emelkedne, vagyis mintha a frankárfolyam 260 forintra nõtt volna.

Számítások szerint a lakáscélú devizahitelek törlesztõrészlete társadalmi szinten évi 189 milliárd forintról 209 milliárd forintra nõne, ha piaci árfolyam és kamatszint mellett zajlana a forintosítás. Az állam és/vagy a bankszektor számára tehát évi 20 milliárd forintba kerülne kompenzálni a devizahiteleseket a forintosítás miatt bekövetkezett törlesztõrészlet-emelkedés miatt.

Ehhez jönne hozzá az a teher, amit akkor kellene kifizetnie valamelyik félnek (bank vagy állam), amennyiben a törlesztõrészletek csökkentése is cél, nem csupán annak szinten tartása. 10%-os törlesztõrészlet-csökkentéshez nagyjából évi 18,9 milliárd forintért kellene az államnak és/vagy a bankszektornak a zsebébe nyúlnia. Összességében tehát 10%-os törlesztõrészlet-csökkentést feltételezve e megoldás költsége a költségvetés és/vagy a bankszektor számára évi 39 milliárd forint lenne. Ehhez kis jóindulattal érdemes hozzátenni az MNB-nél évi 30 milliárd forintra becsült kamatmegtakarítást, ami akkor jöhet ki, ha a jegybank a bankok teljes devizaforrás-igényét (közel 5 milliárd euró) kielégíti.

Így jönnek ki különbözõ "törlesztõrészlet-kedvezmények" mellett az alábbi számok az egyes szereplõk közvetlen tehervállalására/hasznára vonatkozóan, a közvetett hatások figyelembe vétele nélkül. Nem vették figyelembe például azt az egyszeri nyereséget, amit az MNB akkor könyvelhet el, ha a bekerülési árfolyamnál magasabb árfolyamon értékesíti a bankoknak a devizát, és azt sem, ha ebbõl esetleg "kedvezményt" nyújt nekik. Nincs benne továbbá a bankszektor forrásállományának esetleges átrendezõdése és átárazása miatti közvetett pénzügyi hatás sem.

II. forgatókönyv: fokozatos forintosítás

Úgy tudják, a lehetséges megoldások között a fentihez hasonló eséllyel szerepel az is, hogy a devizaalapú lakáshiteleket ne azonnal, hanem több év alatt fokozatosan vezessék ki. Errõl azonban közelebbit egyelõre nem tudni. E változat leginkább megvalósítható módja talán az lenne, ha a devizahitelek futamidejét úgy csökkentenék, hogy az emiatt bekövetkezõ többlet törlesztõrészletet ne most, csak egy késõbbi idõszakban, forinthitel formájában fizessék ki a hitelesek. Ez a megoldás az árfolyamgát egy "továbbfejlesztett változata" lenne, amellyel kétségtelenül teljesítenék azt a politikusi elvárást, hogy fél évtized múlva már ne legyen lakáscélú devizahitel Magyarországon, ennek kommunikációs hozadékán kívül azonban legfeljebb annyi elõnye lehet, hogy az akcióban részt vevõ szereplõk (állam, bankszektor, devizahitelesek) árfolyamkockázata nem több mint egy évtized, hanem közel fél évtized múlva csökkenne nulla közelébe.