Dr. Nick Goldman, az Európai Bioinformatikai Intézet (EBI) kutatója és egyik kollégája, Ewan Birney januárban publikálták a DNS-re épülõ adattárolással kapcsolatos eredményeiket. Goldman ennek ellenére nem gondolja, hogy a megoldás a jövõben alternatívát jelenthet a merevlemezekkel szemben. "Minden, amit egy számítógépen tárolni lehet, az eltárolható a DNS-ben is" - vallja dr. Nick Goldman matematikus és zoológus. Õ és kollégái megpróbálták a saját igényeik szerint mûködésre bírni és információk tárolására felhasználni a DNS-t. Összesen 750 kilobájt adatot sikerült elraktározni, ezek között volt egy kép, 154 Shakespeare-szonáta; 26 másodperces, MP3 formátumú részlet Martin Luther King I have a dream címû beszédébõl, egy PDF-fájl és egy szoftveralgoritmus.

"Ezerszer több információt sikerült eltárolnunk a DNS-ben, mint a korábbi kísérletek során. Ehhez egy olyan kódot írtunk, ami lehetõvé teszi a számunkra, hogy mindenfajta információt megõrizhessünk így. Ezelõtt kizárólag szövegeket tudtunk a DNS-ben tárolni, de meg akartuk mutatni, hogy minden olyasmit meg lehet õrizni, ami egy számítógépen is helyet kaphat, vagyis szövegeket, képeket, zenét vagy bármi mást. Volt egy másik csoport is, amit George Church tudós vezetett és hasonló dolgot kísérelt meg, mint mi, õk elõbb is publikálták az eredményeiket. Mi viszont integráltunk egy hibafelismerõ kódot is, mert számítottunk arra, hogy lehetnek problémák és így kijavíthatjuk a lehetséges hibákat. Lehetséges hiba valósulhat meg például a DNS szintetizálásakor, a hibaarány körülbelül 1 százalék. Az adatok kiolvasásakor is lehetnek hibák, de a problémás rész ott is csak 1 százalék. A szövegek titkosítása viszont nem valószínû, hogy problémát okoz, mert egy szöveg akkor is érthetõ, ha több száz betûbõl egy hiányzik vagy téves, más formátumoknál viszont ez problémát okozhat."

"A fájlok titkosításának folyamata körülbelül két héten át tartott, de az idõ nagy része az elõkészületekre ment el. Az információk kiolvasása és a DNS-bõl való visszaállítása csupán néhány percig tartott. Ma már jobb eszközök állnak rendelkezésre, így a teljes folyamatot néhány napra le tudnánk csökkenteni, ez az idõ hamarosan pedig csupán néhány óra lesz. Nagyon optimisták vagyunk abban a tekintetben, hogy a technikai fejlõdés ilyen ütemben folytatódik" - összegezte a tapasztalatokat dr. Nick Goldman.

A szakember közölte: tervezik, hogy a kísérletet nagyobb adatmennyiséggel is végrehajtják. Számos vállalat lépett kapcsolatba velük és ezek között vannak nagy médiacégek is, de errõl részleteket nem árulhatott el. A következõ kísérletek során százszor vagy ezerszer több információt fognak eltárolni, de ez egy nagyon drága dolog. A mesterséges DNS elkészítése mintegy 12 400 dollár megabájtonként, azaz az elvégzett kísérletük 10 000 dollárba került. Az adatok kiolvasása ennek az összegnek az egytizedét teszi ki, tehát kijelenthetõ, hogy a DNS nem fogja a merevlemezt pótolni, ehhez ugyanis a folyamat túl drága, az információk kiolvasása pedig túl hosszadalmas. Viszont jó esély van arra, hogy a DNS körülbelül tíz éven belül hasznos technológia lesz, ha arról lesz szó, hogy dokumentumokat hosszú idõn keresztül kell majd megõrizni. Ehhez persze még sok területen számos technológiai javításra lesz szükség, a kutatók mindenesetre optimisták.

"Amennyiben csak rövid ideig kell tárolni az adatokat, akkor a molekulák akár a nadrágzsebbe is rakhatók. Amennyiben viszont az információkat tíz, száz vagy akár ezer évre akarják megõrizni, akkor a DNS-t hûvös, száraz és fényszegény környezetben kell tárolni. Erre a célra egy hûtõszekrény elegendõ, de egy mélyhûtõ még jobb lenne. Elképzelhetõnek tartom, hogy lesznek olyan vállalatok, amelyek megfelelõ lehetõségeket fognak kínálni, például Norvégia vagy Svájc erre alkalmas lenne. A mesterséges DNS élõ szervezetekbe való integrálása iránt ugyanakkor nem érdeklõdünk, ez nagyon nehéz lenne és etikátlan is. Ráadásul alighanem nem is mûködne."

"A mesterséges DNS is változhat és így a tárolt információk elveszhetnek, de egy organizmus viszont ezt sértetlenül átvészelné, mert az általunk használt kód minden egyes élõ organizmustól különbözik. Az adatokat probléma nélkül lehetne szállítani, akár a repülõtéri ellenõrzéseken keresztül is. A hagyományos szkennelési mechanizmusok nem tudják felderíteni. A mesterséges DNS-t alig lehet megkülönböztetni a természetestõl. A James Bond-filmek világában, de akár Edward Snowden számára is ez biztos, hogy egy lehetõséget jelentene. A mesterséges DNS, amit az információk tárolására használunk, szinte inaktív. Egy kémcsõben õrizzük, nagyon csekély annak az esélye, hogy mutálódik vagy megváltozik. Hideg és száraz körülmények között ez nem történhet meg, hiszen a természetes DNS sem változik, ha megfagyott."

"A kísérlet ötletét egyébként az adta, hogy az egyik részlegünknél nem volt elég tárolóhely, ez ösztönzött minket arra hogy elgondolkozzunk ezen a dolgon. A DNS azonban sajnos nem fogja megoldani a problémáinkat, mivel nálunk nincs elõtérben a hosszú távú adattárolás. A kutatók gyorsan akarják elérni az adatokat, ezzel szemben ma nincs alternatívájuk a merevlemezeknek, amelyeken az adatokat kompakt módon tárolhatjuk és viszonylag gyorsan el is érhetjük" - hangsúlyozta végül a matematikus-zoológus.