A város gimnáziumába érkezõ vendégeket az ott tanító hajdani tanárok festett portréja, a városban élt, vagy ma is élõ emberek sokrétû alkotásai, továbbá több száz fotóból álló kiállítás fogadta. A fotók a lassan félévszázados oktatási intézmény és a község, majd a városban történt eseményeket örökítette meg.

Harasztosiné Semjéni Anita kedves szavakkal köszöntötte a megjelenteket. Múltba nézõ és jövõbetekintõ találkozóra hívtunk mindenkit – mondta, azokat, akik a gimnázium emlékeinek ápolásához, településük fejlõdéséhez hozzájárultak.

Szabó Zoltánné tagintézmény-vezetõ beszélt arról, hogy mindig voltak olyan emberek, akik szárnyalni mertek. Az iskola tanárainak és tanulóinak eddig elért eredményei figyelemre méltóak. Ezért állta ki az élet viharát évtizedeken át.

Az iskola tanulói irodalmi összeállítással köszöntötték a vendégeket, melyet Kolumbár Lajosné Juhász Angéla tanárnõ tanított be. Õ mondta el Kozák Mária Itthon vagyok címû versét is.

Fülöp Mihály, az iskola volt igazgatója levélben köszöntötte a „Nosztalgia találkozón” megjelenteket. „Furcsa dolog visszaemlékezni egy olyan életre, melyben mi is benne éltünk. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy a végzett diákok nagy része elégedett sorsával, abban viszont nekik is részük volt”- írta levelében.

Megható volt hallani Nagy Zoltánné Pornói Aranka tanárnõ visszaemlékezését, aki az 1964-ben indult gimnázium tanulója volt. Szülei és nagyszülei élete is a településhez kötõdtek. Nagyon büszke rá, hogy õ is Biharkeresztesen dolgozhat. Míg a tanárnõ visszaemlékezését hallgatták a megjelentek, sokak szeme elhomályosult a meghatódástól, a nagyon igaz szavaktól.

„Sokan indultak világmegváltó utakra, mégis a rögös utak után itthon vagyunk. Amennyire hosszú volt az út, annyi szépet rejtett magában” – mondta a tanárnõ.

A találkozó szervezõi arról is gondoskodtak, hogy a megjelentek a szellemi feltöltõdés után tárgyi emlékekkel is térjenek haza. Szabó Zoltánné díszes emléklappal és emlékplakettel ajándékozta meg õket.