A Science címû amerikai tudományos folyóiratban közölt tanulmány a népesség drámai változásaira mutat rá, nem csupán a Közel-Kelet, hanem Nyugat- és Kelet-Európa irányából is érkezõ prehisztorikus migrációs hullámokkal egészítve ki a képet. A kutatók 364 csontvázból nyert mitokondriális - csak anyai ágon öröklõdõ - DNS-t elemeztek. A vizsgált leletmennyiség tízszerese volt az õsi DNS-t kutató korábbi tanulmányokban használt mennyiségnek - olvasható a ScienceDaily címû ismeretterjesztõ hírportálon.

"Ez az eddigi legnagyobb és legrészletesebb genetikai idõsoros elemzés, amelyet Európára vonatkozóan készítettek, és amely teljes genetikai kronológia felállítását tette lehetõvé" - mutatott rá az az Adelaide-i Egyetem õsi DNS kutatásával foglalkozó intézete (ACAD) munkatársaként dolgozó Wolfgang Haak, a tanulmány egyik vezetõ szerzõje.

Elmondta, azáltal, hogy e kiterjedését tekintve kicsi, de annál nagyobb jelentõségû földrajzi területre (a mai Németországra) koncentráltak, képesek voltak megszakítás nélküli idõsort létrehozni és közvetlenül, "valós idõben" megfigyelni egy 7500 évvel ezelõtt kezdõdött és 3500 évvel ezelõtt véget ért idõszakban - az elsõ földmûvesektõl a korai bronzkorig - végbement genetikai változásokat.

"Tanulmányunk azt mutatja, hogy az õshonos vadászó-gyûjtögetõ közösségek és a Közel-Keletrõl bevándorolt földmûvelõ csoportok egyszerû keveredése önmagában nem ad magyarázatot a modern kori európai ember genetikai sokféleségére" - húzta alá a másik vezetõ szerzõ, Guido Brandt, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem PhD-jelöltje.

Hozzátette, a genetikai eredmények jóval komplexebb képet mutatnak, és a kutatásuk során arra jutottak a szakemberek, hogy 4200 évvel ezelõtt, a bronzkor hajnalán két kultúra is jelentõs hatással volt a közép-európai ember génállományára. Kurt Alt, a mainzi intézmény professzora elmondta, ami igazán különleges, hogy a genetikai mutatók közvetlenül összevethetõk az anyagkultúrában bekövetkezett változásokkal, és egyértelmû jelei egy nyugati és egy keleti irányból induló migrációnak a kõkorszak végén. E vándorlások révén terjeszkedett a harangedényes kultúra és a zsinegdíszes kerámia kultúra.

"A földmûvelés elterjedését és az arra alkalmas területeken való letelepedést követõen volt egy pangási idõszak, amelyet hirtelen +felfordulások+ követtek a kevésbé stabil idõkben vagy amikor bizonyos gazdasági tényezõk megváltoztak" - magyarázta Alan Cooper, az ACAD munkatársa.

A folyóiratban közölt másik, a témában relevánsnak számító tanulmány eredményei szerint a Közép-Európában õshonos vadászó-gyûjtögetõ közösségek több mint kétezer évig éltek együtt a más területekrõl bevándorolt földmûvelõ csoportokkal, mielõtt végleg kihaltak vagy áttértek a letelepedett földmûvelõ és állattenyésztõ életmódra.