Vizet akár exportálhatnak is a nagy tartalékkal rendelkezõ országok, köztük Magyarország is.

Földünk egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas édesvízkészlete véges. Azok az országok kerülnek versenyhelyzetbe, ahol húsz-harminc év múlva is lesznek még tartalékok. Szakemberek szerint ugyanis 2030-ra várhatóan negyven százalékos lesz a globális vízellátási hiány. E gondolatok jegyében rendezték meg a budapesti Víz Világtalálkozót. A négynapos konferenciára politikusok, nemzetközi hírû tudósok, vízügyi szakemberek és döntéshozók érkeztek a magyar fõvárosba, hogy egyeztessenek a világ vízkészletének megõrzésérõl és az egészséges ivóvíz védelmérõl.

A magyar államfõ a Víz Világtalálkozó megnyitóján azt mondta: a 24. órában vagyunk. Bárdossy András, a Stuttgarti Egyetem professzora a Kossuth Rádió Vasárnapi újság címû mûsorában erre reagálva úgy fogalmazott: bizonyos szempontból vagyunk a 24. órában, sok helyen nagyon kis változások is nagy problémákat okozhatnak, különösen, ahol nagy a népsûrûség. Arra a kérdésre, hogy okozhat-e problémát a következõ évtizedekben a népszaporulat miatt a vízhiány, a professzor úgy válaszolt: Észak-Nyugat-Európában nem valószínû, mert ott elegendõ a csapadék. Egyes körzetekben azonban, fõleg ahol talajvizet használnak, a szennyezõ anyagok miatt a vízminõség gondot jelenthet. Teljesen más a helyzet Dél-Európában, illetve azokon a területeken, ahol nagy a népszaporulat, mert ott a megnövekvõ vízigény mellett a többletélelmiszer miatt több öntözõvízre is szükség van. A föld 75 százalékát ugyan víz borítja, ennek azonban mindössze két százaléka édesvíz, s habár a tengervízbõl ki lehet vonni a sót, de ez rendkívül drága technológia, magyarázta Bárdossy András.

A szakemberek szerint 2030-ra a világ negyven százalékán nem lesz elegendõ jó minõségû víz. Hogy Magyarországot érintheti-e a vízhiány a jövõben, Somlyódy László, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Víz Világtalálkozó tudományos elnöke azt mondta: hazánk valóban sok vízzel rendelkezik, ebben számottevõ változás nem várható. Azok a területek kerülhetnek nehezebb helyzetbe, amelyeken ma is kisebbek a vízkészletek, az Alföld, a Hátság, Északkelet-Magyarország néhány térsége.

A professzor szerint ahhoz, hogy megõrizzük a vízkészletünket, a fogyasztást is érdemes mérsékelni, és ezt meg is tesszük, hiszen a háztartásokban ma körülbelül fele annyi vizet fogyasztunk, mint 25 évvel ezelõtt, fejenként átlagosan napi 110-120 litert. A városi ember azonban nagyon keveset tud tenni, odafigyelhet, hogy ne csöpögjenek a lakásban a csapok, hogy kijavíttassa a csõrepedéseket. Ugyanakkor luxus, hogy a WC-öblítéshez, autómosáshoz ivóvizet használunk. A szemlélet azonban változik, és próbaházakban már alkalmazzák is az új eljárásokat, amelyek a szennyvizeket forgatják vissza, ezt azonban nagyon nehéz megvalósítani egy olyan városban, ahol a csatornahálózat több mint 90 százalékban, az ivóvízhálózat pedig gyakorlatilag teljesen kiépített.

Magyarországnak a következõ évtizedekben nem a víz külföldön történõ eladása jelenthet elõnyt, hanem a bõ vizû folyók környezetében elõállított, elsõsorban mezõgazdasági termékeket vízben szegényebb országokba történõ exportálása, magyarázta Somlyódy László. Hozzátette: az elmúlt egy-másfél évtizedben rohamosan megnõtt az ásványvízfogyasztásunk, a fejenkénti néhány literrõl mostanra évente 120 literre – annak ellenére, hogy az ásványvíz körülbelül ezerszer drágább, mint a csapvíz.

Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára a mûsorban elmondta: a világtalálkozón az ENSZ szinte összes jelentõs vezetõje részt vett, és fontos döntéseket készítettek elõ. A tanácskozás zárónapján elfogadott nyilatkozat kiemeli a víz politikai, gazdasági, társadalmi fontosságát, amely bár magától értetõdõnek tûnik, ugyanakkor az ENSZ egymással versengõ célokkal tûzdelt rendszerében ezt ki kell mondani. A találkozón konszenzusra jutottak abban, hogy a fenntartható fejlõdés keretében 2015 után a víz olyan kiemelt célkitûzés legyen, amellyel minden országnak foglalkoznia kell. A Budapesten elfogadott dokumentum erõs, politikai konszenzust tükröz, egy keretet jelöl ki, a döntéshozóknak pedig ki kell találniuk azokat a részleteket, amelyek ezt a célkitûzést élõvé teszik.