A genetikai kód univerzális – tanítják ma már a középiskolai biológiai órákon is, ami nem mást jelent, mint hogy a DNS négy „betûjébõl” (A, C, G és T) összeálló valamennyi hárombetûs „szó” minden élõlényben ugyanazt a fehérjealkotó aminosavat képviseli. Az, hogy a teljes élõvilág egyetlen genetikai nyelvet beszél, számos fontos következménnyel bír, részben magukra az élõlényekre nézve – például egymással nem rokon baktériumfajok is szabadon cserélgethetnek egymás között hasznos géneket –, részben a modern biotechnológiára nézve, hiszen ennek révén akár egy élesztõgombával is megtermeltethetünk egy táplálkozásban vagy gyógyászatban fontos emberi fehérjét.

A kód univerzalitásának ugyanakkor kellemetlen mellékhatásai is vannak. Ez teszi például lehetõvé a vírusok számára, hogy gazdasejtjeik genetikai fordítóberendezését, amely a DNS-RNS kód tolmácsolásával a fehérjéket termeli, saját nukleinsavukkal átprogramozzák és a maguk hasznára mûködtessék. S ez a fajok közötti átjárhatóság az, ami a génmódosított élõlények ellenzõit is aggasztja: õk attól tartanak, s nem minden alap nélkül, hogy a GM-növények az ember által átfabrikált DNS-szakaszokat terjeszthetnek el vadon élõ rokonaik között.

A vírusokkal szembeni ellenállás kialakítása és a GM-élõlények genetikai „elszigetelése” napjaink biotechnológiájának nagy megoldatlan problémái közé tartozik. S hozzájuk sorolhatjuk még azt a természet adta korlátozást is, amely abból ered, hogy az élõvilág mindössze 20 fajta aminosavat használ általánosan a fehérjék felépítésére, miközben elvben ennél nagyobb kémiai sokféleség létrehozására is megvolna a lehetõség.

Mindezen kihívásokra egyszerre próbált megoldást keresni az a több neves amerikai egyetem munkatársaiból összeállt kutatógárda, akik létrehozták az elsõ teljes egészében átalakított – mondhatnánk azt is: „megberhelt” – genetikai kódú organizmust. A Farren J. Isaacs vezette csoport nem kevesebbet tett, mint hogy újraírta a jól ismert E. coli baktérium egyik törzsének komplett genetikai anyagát, méghozzá oly módon, hogy a három, közönségesen „állj!” parancsként mûködõ RNS-szó egyikét módszeresen eltávolította a fehérjekódoló génszakaszok végérõl. Ezáltal a három úgynevezett stop-kodon – RNS-bázisokkal írva: UAA, UGA és UAG – egyike, az UAG megszûnt megállj-jelzésként funkcionálni, s egyidejûleg szabaddá vált arra, hogy újfajta alkalmazásával a módosított baktérium genetikai kódszótárába rendhagyó, a természetben nem használatos aminosavakat illesszenek. Az eredményekrõl beszámoló közlemény a Science most megjelenõ, október 18-i számában lát napvilágot.

A kutatók kiemelik, hogy az átírt genetikai szótárú organizmus nemcsak hogy ellenállóvá válik a vírusok támadásaival szemben – hiszen hibásan olvassa le a vírusok által ráerõszakolt géneket –, de a bábeli nyelvösszezavarás révén a rajta kívül álló élõvilág egészétõl elszigetelõdik, miáltal lezáródik a közte és a többi élõlény között lezajló géncsere lehetõsége. Egy átprogramozott genetikai kóddal rendelkezõ GM növény például egyszerre lenne mentes a vírusok kártételétõl és a természetes rokonok felé történõ génátadás kockázataitól. Ráadásul olyan, eddig legfeljebb vegyészek által, laboratóriumban szintetizálható fehérjéket tudna elõállítani, amelyek a nem-természetes aminosavak beláthatatlan kémiai gazdagságát csempésznék be a proteinek hagyományos világába. Az így módosított baktériumok egészen egzotikus, minden eddigitõl eltérõ tulajdonságú biopolimereket tudnának gyártani, akár ipari mennyiségben is.