A hazai autósok jelentõs része nem tudja, miként kell vészfékezni, mi a teendõ akkor, ha kicsúszik a kocsi hátulja, vagy miként cselekedjen, ha durrdefektet kapna autópályán. Kevesen vannak tisztában vele, hogy például az utóbbi esetben a legjobb, amit a sofõr csinálhat, kinyomja a kuplungot, nem fékez, nem ad gázt, két kézzel erõsen fogja a kormányt, nem rángatja, és próbálja tartani az eredeti helyes irányt, majd lehúzódik az út szélére.

A felmérés összegzése szerint minden második sofõr csõdöt mondana vészhelyzetben. A kutatást a Generali-Providencia Biztosító Zrt. végezte, amelynek kommunikációs vezetõje, Olt Boglárka elmondta, a mostani vizsgálatot azért tartották fontosnak, mert a téli idõszakban megnõ a közúti balesetek száma, tavaly a hideg évszakban több mint 11 ezer ilyen típusú kárbejelentés érkezett hozzájuk. Az országos statisztikák szerint 2012-ben több mint 15 ezer személyi sérüléssel járó közlekedési balest történt, és ezek nagy része a jármûvezetõi figyelmetlenségnek tudható be.

A kutatásból az derült ki, hogy a legkevesebben a vészfékezés szabályait ismerik, az autósok 79 százaléka nem tudja pontosan, mi a teendõ ilyenkor. Defekt és kisodródás esetére a megkérdezettek fele nem tudta a jó választ, a helyes féktávolság helyes felmérésére pedig mindössze a vizsgálatban résztvevõk 36 százaléka képes. Ehhez képest viszonylag sokan tudták, hogyan reagáljanak, ha megcsúszik a kocsijuk. Olt Boglárka hangsúlyozta, utóbbi tudás megszerzése azért is fontos, mert ha a sofõr 50 kilométer per órás sebességnél egy másodpercig nem figyel oda, akkor az 14 métert tesz meg „vakon”. Ez egy kamion vagy három gyalogátkelõ hossza, ami épp elég ahhoz, hogy bekövetkezzen a baj.

A felmérés eredményei közzé tartozik az is, hogy a volán mögött a sofõrök 6,8 százaléka koncentrál teljes mértékben a vezetésre, menetközben nagyon sokan, több mint 70 százalék, zenét hallgat, beszélget, eszik, iszik, a hátul ülõ gyerekkel foglalkozik vagy telefonál.

Székely Gyula, a Vezetéstechnikai Képzési Központ vezetõje az eredmények kapcsán megjegyezte, Magyarország harminc évvel le van maradva Ausztria vagy Németország mögött a tanpályák számát, a plusz vezetési ismeretek tanulásának elterjedtségét, a sofõrök képzettségét tekintve. Hangsúlyozta: Ausztriában több a tanpálya, és a jogosítványhoz kötelezõ ezeken gyakorolni, Németországban a tréningrõl kapott igazolás ugyancsak a vezetõi engedély feltétele. További plusz vezetéstechnikai képzések elvégzésével pedig kedvezményt érhetõ el a biztosítónál – tette hozzá a szakember.