Wellmann György, a kollégium vezetõje a testület jogegységi ülése után ismertette: a devizaalapú kölcsönszerzõdések olyan szerzõdések, amelyekben az adós az adott idõszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezõbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amibõl következõen õ viseli az árfolyamváltozás hatásait. A határozat szerint a szerzõdési terheknek a szerzõdés megkötését követõ - elõre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhetõ.

A döntés kitér arra is, hogy a pénzügyi intézmény tájékoztatási kötelezettségének ki kell terjednie az árfolyamváltozás lehetõségére és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztõrészletekre. A döntés szerint, "ha a bíróság a szerzõdés érvénytelenségét állapítja meg, elsõsorban a szerzõdés érvényessé nyilvánítására kell törekednie". Így, ha a bíróság a szerzõdés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, ám a szerzõdés e nélkül is teljesíthetõ, akkor az érvénytelen kikötés nem vált ki joghatást, a szerzõdés pedig egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.

A kollégiumvezetõ a döntést ismertetve kiemelte, hogy a bírói szerzõdésmódosítás arra szolgál, hogy egy-egy konkrét szerzõdésnél orvosolja a szerzõdés megkötése utáni változások valamely fél jogos érdekét sértõ hatását. Arra azonban nem alkalmas, hogy társadalmi méretû gazdasági változások azonos típusú szerzõdések nagy tömegét hasonlóan érintõ következményeit csak az egyik fél számára hátrányosan megoldja. Ha ezeket a hátrányos következményeket a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja - olvasható a határozatban.

Wellmann György a döntés ismertetése után elmondta: annak célja az volt, hogy a több ezer folyamatban lévõ perben elõsegítse az egységes szempontok szerinti elbírálást. Kiemelte, hogy a Kúria bírái a döntés társadalmi súlyának és jelentõségének tudatában hozták meg több mint kétharmados többséggel határozatukat, s teljes mértékben átérzik a több százezer devizahiteles elnehezült helyzetét. A döntés azonban csak a törvények alapján, a jog által biztosított lehetõségek között születhetett meg. Ez a döntés azért volt "különösen nehéz, mert a rendelkezésre álló jogi eszközök, az alkalmazható jogintézmények nem adnak megfelelõ lehetõséget az ellentétes érdekek közötti mérlegelésre, a szerzõdéses terhek és kockázatok utólagos, igazságos és méltányos megosztására" - fogalmazott Wellmann György.

A Kúria kollégiumvezetõje kitért arra is: a devizahiteles perek mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi probléma káros következményeit nem lehet kizárólag jogi úton felszámolni, és a megoldást nem lehet kizárólag a bíróságoktól várni. A bíróságokra kötelezõ jogegységi határozattal a Kúria csak jogértelmezést végezhetett, jogot nem alkothatott. A jogegységi eljárás során hivatalból kifejtette álláspontját a legfõbb ügyész, továbbá beszerezték a Magyar Nemzeti Bank elnökének, valamint Vékás Lajos jogász professzornak a véleményét. A Kúria épületével szemben maroknyi tüntetõ demonstrált, zászlókkal, transzparensekkel, hangosbeszélõn bírálták a döntést, azt skandálták: "gyilkosok, hazaárulók". A Kúria kollégiumi ülése idején az épületet jelentõs rendõri erõk biztosították.

Elsõ fokon újabb devizahiteles pert nyert az OTP

A Pesti Központi Kerületi Bíróság sem az árfolyamrés, sem az oklista esetében nem tartotta megalapozottnak két békéscsabai devizaadós OTP ellen indított keresetét. A bíróság álláspontja szerint a vitatott szerzõdés a jogszabályoknak mindenben megfelelt. Az egymillió forintot meghaladó perköltséget és illetéket így a pert kezdeményezõ devizahiteleseknek kell megfizetniük.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította két devizahiteles keresetét, amelyben kérték a szerzõdés érvénytelenségének kimondását, mivel véleményük szerint az árfolyamrést nem megfelelõen alkalmazta a bank. Annak ugyanis álláspontjuk szerint tételesen szerepelnie kellene a THM-ben, illetve úgy vélik, az árfolyamkülönbség a bankot terhelõ költség. Egyben kifogásolták az úgynevezett oklistát is, ugyanis ezek a változók nem átláthatóak és nem érthetõek számukra. Az oklista tartalmazza azokat a mutatókat, amelyek negatív változásakor a bank egyoldalúan változtathatja a szerzõdést.

A bíróság megállapította, hogy a 10 millió forintot meghaladó összegû kölcsönszerzõdést a szabályoknak megfelelõen közjegyzõ elõtt hitelesítették, az adósok vállalták a devizában nyilvántartott lakáshitel visszafizetését. Az árfolyamrést a szerzõdéskötés idõpontjában egyik jogszabály sem nevesítette, így költségként történõ feltüntetését sem írta elõ. A bíróság álláspontja szerint így a szerzõdéskötést követõ jogszabályokat a 2005-ben született szerzõdésen számon kérni nem lehet. Az ítélet azt is megállapítja, hogy az árfolyamrés nem költség, hanem egy elszámolási mód, amely a deviza alapú kölcsön egyik sajátossága. Pusztán azért, mert az adósnak a deviza vételi és a deviza eladási árfolyam eltérésébõl adódó többletfizetési kötelezettsége keletkezik, az árfolyamrés nem minõsül költségnek, ezért azt külön feltüntetni nem kell, hiánya a szerzõdés semmisségét nem eredményezi.

A bíróság ugyancsak megállapítja, hogy a hitelintézeti törvény pontosan meghatározza, hogy milyen feltételek teljesülése esetén van lehetõsége a pénzintézetnek az ügyfél számára kedvezõtlenül módosítani a szerzõdést. Ezek a feltételek olyan bárki által folyamatosan elérhetõ makrogazdasági mutatók, amelyek alakulására a bankoknak nincsen hatása. A hiteldíj módosításának lehetõségét a szerzõdés lehetõvé tette, ezért ezen ok sem indokolja a semmisség kimondását. A bíróság nem tartotta megalapozottnak a devizahitelesek kifogásait, a szerzõdés megfelel a jogszabályoknak. A pervesztes devizahitelesek terhére rótt perköltség, illetve az illeték összege meghaladja az egy millió forintot - árulta el a bank.