Az álláskeresõk mumusa, a motivációs levél vita tárgya lett az utóbbi idõben. A legtöbb pozícióra ma már elvárás, de ki és miért várja el? Lássuk, mióta szokás motivációs levelet írni, és milyen új formátum szoríthatja ki az álláskeresõk által utált formátumot.

Az álláskeresõk többsége számára az állásinterjú egyfajta vizsgahelyzetet jelent, amely során a legjobb választ kell adniuk a felmerülõ kérdésekre, mint egy gimnáziumi érettségin.

A legtöbbször nem tudhatod biztosan, miért nem melletted döntöttek egy-egy állásban. Nem is érted.

Az állásinterjú egy verseny. Hogyan tudsz gyõzni? Úgy, hogy a lehetõ leghatékonyabban adod el saját magad. Ennek fontos része, hogy hangozzon el néhány olyan angol kulcsszó, ami mindenképp felkelti az interjúztató figyelmét.

Aki ma állást keres, az pontosan tisztában van vele, hogy szinte kivétel nélkül minden pozíció betöltéséhez – a recepcióstól kezdve egészen az ügyvezetõ igazgatóig – nélkülözhetetlenül szükséges az angol és üzleti angol nyelv ismerete.

Álláskeresõként sokszor annyira fókuszálunk arra, hogy jól sikerüljön az interjú és végre elhelyezkedjünk, hogy nem vesszük észre a jeleket, melyek azt sugallják, jobb lenne a helyet elkerülni.

Ha az álláspályázatban nem kérték a fizetési igényt, akkor az állásinterjún erre mindenképpen rá fognak kérdezni – ami jó jel, mert azt jelenti, számításba veszik, hogy esetleg téged választanak.

A legtöbbünknek az álláskereséskor az interjún való szereplés jelenti a legnagyobb kihívást. Mindenre fel kell készülnünk, beleértve az esetleges fura kérdéseket is.

A Jobinfo.hu álláskeresési portál olvasóinak 75 százaléka szerint a csinos, vonzó külsõvel rendelkezõk nagyobb eséllyel indulnak egy-egy állásért.

Ha egy HR-es a tanácsomat kéri, hogyan ismerhetné meg legjobban a „különösen fontos pozícióra” talált jelöltet, többnyire azt mondom: „házasodjatok össze”. Elismerem, nem túl humoros válasz, de mint minden viccben, van benne igazság.