Napjainkban lopnak már mindent. Nem csak bicikliket, és más tárgyakat vagy pénzt, de magát a szellemi tulajdont is. Errõl írt most egy nagyon érdekes cikket egykori fõiskolai tanárom, akinek az internetes lapján gyakran publikálok jómagam is.
Nem is gondoltam, hogy az eseménytelen hétfõ ilyen izgalmasan ér véget. Ám estére váratlanul belecsöppentem egy biciklilopási ügybe.
Az utóbbi félévben túl sokszor kellett temetésre mennem. Túl sokan távoztak azok közül, akiket el kellett kísérnem az utolsó útjukra. Családtagok, jó ismerõsök, a szomszéd bácsi, ...és - a legfájdalmasabb mind közül - az édesapám. S közben rájöttem, hogy a temetés mára szinte az egyetlen olyan összejövetellé vált, ahol a tágabb család tagjai találkoznak.
Marci április óta élt velünk. Ki tudja, mit lett volna vele nélkülünk, hiszen komoly válságba került. A lányom és én akkor úgy döntöttünk, hogy megosztjuk vele az otthonunkat. Aztán mire megszoktuk a rigolyáit, egy hajnalon - épp a névnapján - Márton napkor szó nélkül eltûnt.
|
2 hozzászólás
BICIKLITOLVAJOK 
TEMETÉS, MINT CSALÁDI TALÁLKOZÓ. 
