A közleményben felidézték: egy 2013. szeptemberi jogszabályváltozás nyomán másfél év helyett két hónapra csökkent az az idõ, amelyet a Magyarországra illegális módon érkezõ, ezért idegenrendészeti eljárás alá vont külföldiek eltölthetnek a közösségi szállásokon. A két hónap elteltével el kell hagyniuk a közösségi szállást, és ha nincs hová menniük, akkor kötelezõ tartózkodási helyet jelölhetnek ki számukra. A belügyminiszter arról tájékoztatta Székely László ombudsmant, hogy a tartózkodási hely kijelölése nem kötelezi az ilyen külföldiek ellátására az érintett önkormányzatokat, de saját költségvetésükbõl adhatnak nekik szociális segélyt.

Ha egy ilyen külföldi Magyarországon maradt, hajléktalanná vált. Menekültstátusz hiányában nem fért hozzá a szociális ellátásokhoz, nem vállalhatott munkát, nem volt társadalombiztosítása. A hajléktalanszállókra korlátozottan, fõként tisztálkodásra engedték be, és - miként egy korábbi ombudsmani vizsgálat megállapította -, volt, akit azért nem is fogadhattak be, mert nem értett magyarul, így például nem ismertethették vele a szabályokat.

Az alapjogi biztos munkatársai helyszíni bejárást tartottak a külföldiek balassagyarmati közösségi szállásán annak a vizsgálatnak a keretében, amelyben Székely László a helyzet következményeit elemezte. Egyebek mellett a szociális ellátásokról szóló törvény 2013. december 3-ától hatályos módosítása azonban megoldotta a problémát azzal, hogy a külföldiek számára is lehetõvé tette az éjjeli menedék és a hajléktalanok átmeneti szállásának igénybevételét.

Székely László ombudsman ezt rögzítve is felkérte a Pintér Sándor belügyminisztert és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal vezetõjét, hogy kísérjék fokozott figyelemmel a közösségi szállást két hónap után elhagyó külföldiek sorsát, továbbá az érintetteket arra kérte, hogy számoljanak majd be a jogszabályi változásokat követõ fél év tapasztalatairól. Az ombudsman egyúttal felhívta a figyelmet az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatára, amely szerint az állam kötelezettsége a szociális ellátáshoz való jog alkotmányos minimumának garantálása. Ez elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog, belõle következõen az élethez való jog érvényesüléséhez, amelyet az állam életvédelemmel összefüggõ kötelezettsége is elõír - közölték.